Hallgassa élőben!
2021. 01. 13. 06:30 | [email protected]

Késő bánat eb gondolat. Az ősi izlandi mondás akkor is beigazolódott, amikor Szoboszlai Dominikot elfeledték buktatni a szigetország válogatottjának tagjai a magyarok elleni meccs utolsó percében. Azon a mérkőzésen, amelyen csapatunk kivívta az Európa-bajnokságon való szereplés jogát. Hétfő este óta tudjuk, hogy a meccs legvégén lőtt gól az Év sportpillanata lett, ahogy azt is tudjuk, hogy Szoboszlai lett az Év sportolója.

A tízmillió szövetségi kapitány országában ki ne emlékezne arra a megiramodásra, amit egy levágódó izlandi lövés megszerzése után Szoboszlaitól láthattunk!

Feledhetetlen pillanatok voltak azok. A bal szélről befelé húzó magyart zavartan szemlélte az izlandi védelem, díszkíséret biztosításával és behátrálással igyekezett útját állni. Még mielőtt határozott fellépésre szánhatták volna el magukat, Szoboszlai huszonöt méterről az izlandi kapu bal alsó sarkába bombázott. Gólja pillanatában még aligha sejtette, hogy néhány másodperc múltán kis híján agyon fogja nyomni a magyar válogatott, társai kicsi a rakás, nagyot kíván alapon maga alá temették. Szoboszlai azonban, némi légszomjjal bár, de ezt a terhet is elbírta, akárcsak azt, amit képességeiből fakadóan magára vett a válogatottban.

A húszéves játékos bebizonyította, hogy kora dacára ő bizony nem a jövő reménysége, hanem érett és meghatározó játékos.

Szoboszlai szép példája annak, hogy mire lehet képes egy sportoló, aki a tehetségét rendkívüli szorgalommal tetézi, sikereire épülő önbizalommal alapozva meg fejlődése újabb és újabb szintjeit. Az izlandi meccs óta a Stuttgartból a Lipcsébe igazoló játékos eddigi életútja a bizonyság rá, hogy megfelelő képzéssel, menedzseléssel és persze a maga kovácsolta szerencsével milyen messze lehet jutni.

Az Év sportolója címet kiérdemlő futballista a magyar válogatott vezéregyéniségévé vált. Aligha tagadható, komoly érdemei vannak abban, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány a játékáért is szerethető csapatot alakított ki. A szurkolónak alapvetően nem kell több az egészséges büszkeséghez, mint hogy azt lássa övéin: bátran állnak ki a meccsekre, nem a kudarcot igyekeznek kerülni, hanem igenis győzni akarnak. Azt láthattuk az elmúlt időszakban, hogy a mieink le tudták dobni azt a terhet, amit a tele gatya jelent a meccseken. Sokkal tetszetősebben képes játszani egy csapat, ha a játékosok nincsenek betojva. Jó tesz a testtartásnak is, hiszen emelt fővel lehet lejönni a pályáról még a vesztes meccsek után is.

Hozzászólások