Sípjel ma a Mátraalján

Előljáróban csak annyit: kevés olyan város létezik az országban, ahol dunaújvárosi mértékben el lennének kényeztetve a kézilabda hívei. A Dunaferr mindkét csapata - a nők és a férfiak is - csoportjának élmezőnyébe tartozik. Talán csak a megerősödött Debrecen és a fiatal, tehetséges győri gárda révén mondhatja el mindezt magáról ez a két helység.

Imre Vilmos, a Dunaferr szakvezetője nem véletlen, hogy kegyetlenül nehéz bajnokságot jósol.

- A középen álló együttesek megerősödtek. A Debrecen már-már felzárkózott az élvonalhoz, de jó csapat lett az Elektromos, a Tatabánya és a győriekkel is egyre inkább komolyan kell számolni. Óriási harc lesz az ötödik-tizenkettedik hely között. Az is világos: mától kezdve kemény ellenállásra számíthatunk, bárhová is utazunk. Az idegenbeli mérkőzések próbatételt jelentenek. Mint ismeretes megváltozott a férficsapatok versenykiírása. Lesz egy nyolccsapatos extra liga, majd egy másik nyolcas csoport az ötödik-tizenkettedik helyen. Ez utóbbi társaságból a legjobb négy is tagja lesz az extráknak.

- Majd meglátjuk. Ugyebár a puding próbája... De menjünk vissza a kályhához! Van-e hiányérzete a felkészülés után?

- Mivel teljes mértékben elégedett vagyok az elvégzett munkával, csak két apró negatívumot említek. Még a nyitott védekezésünk agresszivitásán kellene javítani, és jobb oldalon Djukics páros kapcsolatának eredményességéért vannak teendőink. Ám a tervezett feladatokat végrehajtottuk, mégpedig sérülés nélkül. Sokaknak, főképp a fiataloknak már hiányzott egy ilyen alapos felkészülés. Nyolc hét alatt tizenöt mérkőzést játszottunk, és ezeknél nem a mennyiség, hanem a minőség volt az elsőrangú szempont. Két tornán vettünk részt: Moszkvában a második, Lengyelországban az első helyet szereztük meg.

- Segítsen: hányszor is volt harmadik a Dunaferr a bajnokságban?

- Húha! Nagyon sokszor. Az utóbbi három évben biztosan, meg még talán háromszor-négyszer. Egy arannyal és két ezüsttel büszkélkedhetünk. Ám érzem, hogy a kérdésének van éle. A realitás a következő. A Dunaferr az ötszörös és a hatszoros költségvetéssel szemben játszik. Nyilvánvaló, a Veszprémre és a Szegedre gondolunk. Szerencsére nem a költségvetések, hanem a játékosok lépnek a pályára, így mindent megpróbálhatunk. Tény: a felkészülés során mindkét nagy ellenfelünket sikerült megverni. Van játékosaimnak önbizalma, el is hiszik, hogy a nagy páros is verhető. Ám ehhez mindennek klappolni kell egy kis szerencsével leöntve. Mit mondjak még, ha a két legjobbunkat - Vujint és Stochlt - leigazolta a bajnokcsapat. Tervünk világos: a legjobb négy közé szeretnénk bekerülni, elődöntőt játszani, és mindenképpen akarunk egy érmet a nyakunkba. Ami pedig a nemzetközi porondot illeti csak annyit, hogy az EHF Kupában minél messzebb kell eljutni. Ám, ha az anyagi kondíciónk nem javul, nem tudjuk megtartani az értékeinket.

- Milyen lesz ez a csapat?

- Nálunk harcosabb együttes nem lesz, de a gyorsindításban sem várok riválist. Ha ez a tempó párosul még jó játékkal is, akkor sok örömet szerezhetünk a szurkolóknak. Mert számomra a néző, aki nemcsak a lelátón ül, hanem találkozom is vele az utcán, és netán megveregeti a vállamat - nos, ő a fontos.

Imre Vilmos, a Dunaferr szakvezetője nem véletlen, hogy kegyetlenül nehéz bajnokságot jósol.

- A középen álló együttesek megerősödtek. A Debrecen már-már felzárkózott az élvonalhoz, de jó csapat lett az Elektromos, a Tatabánya és a győriekkel is egyre inkább komolyan kell számolni. Óriási harc lesz az ötödik-tizenkettedik hely között. Az is világos: mától kezdve kemény ellenállásra számíthatunk, bárhová is utazunk. Az idegenbeli mérkőzések próbatételt jelentenek. Mint ismeretes megváltozott a férficsapatok versenykiírása. Lesz egy nyolccsapatos extra liga, majd egy másik nyolcas csoport az ötödik-tizenkettedik helyen. Ez utóbbi társaságból a legjobb négy is tagja lesz az extráknak.

- Majd meglátjuk. Ugyebár a puding próbája... De menjünk vissza a kályhához! Van-e hiányérzete a felkészülés után?

- Mivel teljes mértékben elégedett vagyok az elvégzett munkával, csak két apró negatívumot említek. Még a nyitott védekezésünk agresszivitásán kellene javítani, és jobb oldalon Djukics páros kapcsolatának eredményességéért vannak teendőink. Ám a tervezett feladatokat végrehajtottuk, mégpedig sérülés nélkül. Sokaknak, főképp a fiataloknak már hiányzott egy ilyen alapos felkészülés. Nyolc hét alatt tizenöt mérkőzést játszottunk, és ezeknél nem a mennyiség, hanem a minőség volt az elsőrangú szempont. Két tornán vettünk részt: Moszkvában a második, Lengyelországban az első helyet szereztük meg.

- Segítsen: hányszor is volt harmadik a Dunaferr a bajnokságban?

- Húha! Nagyon sokszor. Az utóbbi három évben biztosan, meg még talán háromszor-négyszer. Egy arannyal és két ezüsttel büszkélkedhetünk. Ám érzem, hogy a kérdésének van éle. A realitás a következő. A Dunaferr az ötszörös és a hatszoros költségvetéssel szemben játszik. Nyilvánvaló, a Veszprémre és a Szegedre gondolunk. Szerencsére nem a költségvetések, hanem a játékosok lépnek a pályára, így mindent megpróbálhatunk. Tény: a felkészülés során mindkét nagy ellenfelünket sikerült megverni. Van játékosaimnak önbizalma, el is hiszik, hogy a nagy páros is verhető. Ám ehhez mindennek klappolni kell egy kis szerencsével leöntve. Mit mondjak még, ha a két legjobbunkat - Vujint és Stochlt - leigazolta a bajnokcsapat. Tervünk világos: a legjobb négy közé szeretnénk bekerülni, elődöntőt játszani, és mindenképpen akarunk egy érmet a nyakunkba. Ami pedig a nemzetközi porondot illeti csak annyit, hogy az EHF Kupában minél messzebb kell eljutni. Ám, ha az anyagi kondíciónk nem javul, nem tudjuk megtartani az értékeinket.

- Milyen lesz ez a csapat?

- Nálunk harcosabb együttes nem lesz, de a gyorsindításban sem várok riválist. Ha ez a tempó párosul még jó játékkal is, akkor sok örömet szerezhetünk a szurkolóknak. Mert számomra a néző, aki nemcsak a lelátón ül, hanem találkozom is vele az utcán, és netán megveregeti a vállamat - nos, ő a fontos.

Imre Vilmos, a Dunaferr szakvezetője nem véletlen, hogy kegyetlenül nehéz bajnokságot jósol.

- A középen álló együttesek megerősödtek. A Debrecen már-már felzárkózott az élvonalhoz, de jó csapat lett az Elektromos, a Tatabánya és a győriekkel is egyre inkább komolyan kell számolni. Óriási harc lesz az ötödik-tizenkettedik hely között. Az is világos: mától kezdve kemény ellenállásra számíthatunk, bárhová is utazunk. Az idegenbeli mérkőzések próbatételt jelentenek. Mint ismeretes megváltozott a férficsapatok versenykiírása. Lesz egy nyolccsapatos extra liga, majd egy másik nyolcas csoport az ötödik-tizenkettedik helyen. Ez utóbbi társaságból a legjobb négy is tagja lesz az extráknak.

- Majd meglátjuk. Ugyebár a puding próbája... De menjünk vissza a kályhához! Van-e hiányérzete a felkészülés után?

- Mivel teljes mértékben elégedett vagyok az elvégzett munkával, csak két apró negatívumot említek. Még a nyitott védekezésünk agresszivitásán kellene javítani, és jobb oldalon Djukics páros kapcsolatának eredményességéért vannak teendőink. Ám a tervezett feladatokat végrehajtottuk, mégpedig sérülés nélkül. Sokaknak, főképp a fiataloknak már hiányzott egy ilyen alapos felkészülés. Nyolc hét alatt tizenöt mérkőzést játszottunk, és ezeknél nem a mennyiség, hanem a minőség volt az elsőrangú szempont. Két tornán vettünk részt: Moszkvában a második, Lengyelországban az első helyet szereztük meg.

- Segítsen: hányszor is volt harmadik a Dunaferr a bajnokságban?

- Húha! Nagyon sokszor. Az utóbbi három évben biztosan, meg még talán háromszor-négyszer. Egy arannyal és két ezüsttel büszkélkedhetünk. Ám érzem, hogy a kérdésének van éle. A realitás a következő. A Dunaferr az ötszörös és a hatszoros költségvetéssel szemben játszik. Nyilvánvaló, a Veszprémre és a Szegedre gondolunk. Szerencsére nem a költségvetések, hanem a játékosok lépnek a pályára, így mindent megpróbálhatunk. Tény: a felkészülés során mindkét nagy ellenfelünket sikerült megverni. Van játékosaimnak önbizalma, el is hiszik, hogy a nagy páros is verhető. Ám ehhez mindennek klappolni kell egy kis szerencsével leöntve. Mit mondjak még, ha a két legjobbunkat - Vujint és Stochlt - leigazolta a bajnokcsapat. Tervünk világos: a legjobb négy közé szeretnénk bekerülni, elődöntőt játszani, és mindenképpen akarunk egy érmet a nyakunkba. Ami pedig a nemzetközi porondot illeti csak annyit, hogy az EHF Kupában minél messzebb kell eljutni. Ám, ha az anyagi kondíciónk nem javul, nem tudjuk megtartani az értékeinket.

- Milyen lesz ez a csapat?

- Nálunk harcosabb együttes nem lesz, de a gyorsindításban sem várok riválist. Ha ez a tempó párosul még jó játékkal is, akkor sok örömet szerezhetünk a szurkolóknak. Mert számomra a néző, aki nemcsak a lelátón ül, hanem találkozom is vele az utcán, és netán megveregeti a vállamat - nos, ő a fontos.

- A középen álló együttesek megerősödtek. A Debrecen már-már felzárkózott az élvonalhoz, de jó csapat lett az Elektromos, a Tatabánya és a győriekkel is egyre inkább komolyan kell számolni. Óriási harc lesz az ötödik-tizenkettedik hely között. Az is világos: mától kezdve kemény ellenállásra számíthatunk, bárhová is utazunk. Az idegenbeli mérkőzések próbatételt jelentenek. Mint ismeretes megváltozott a férficsapatok versenykiírása. Lesz egy nyolccsapatos extra liga, majd egy másik nyolcas csoport az ötödik-tizenkettedik helyen. Ez utóbbi társaságból a legjobb négy is tagja lesz az extráknak.

- Majd meglátjuk. Ugyebár a puding próbája... De menjünk vissza a kályhához! Van-e hiányérzete a felkészülés után?

- Mivel teljes mértékben elégedett vagyok az elvégzett munkával, csak két apró negatívumot említek. Még a nyitott védekezésünk agresszivitásán kellene javítani, és jobb oldalon Djukics páros kapcsolatának eredményességéért vannak teendőink. Ám a tervezett feladatokat végrehajtottuk, mégpedig sérülés nélkül. Sokaknak, főképp a fiataloknak már hiányzott egy ilyen alapos felkészülés. Nyolc hét alatt tizenöt mérkőzést játszottunk, és ezeknél nem a mennyiség, hanem a minőség volt az elsőrangú szempont. Két tornán vettünk részt: Moszkvában a második, Lengyelországban az első helyet szereztük meg.

- Segítsen: hányszor is volt harmadik a Dunaferr a bajnokságban?

- Húha! Nagyon sokszor. Az utóbbi három évben biztosan, meg még talán háromszor-négyszer. Egy arannyal és két ezüsttel büszkélkedhetünk. Ám érzem, hogy a kérdésének van éle. A realitás a következő. A Dunaferr az ötszörös és a hatszoros költségvetéssel szemben játszik. Nyilvánvaló, a Veszprémre és a Szegedre gondolunk. Szerencsére nem a költségvetések, hanem a játékosok lépnek a pályára, így mindent megpróbálhatunk. Tény: a felkészülés során mindkét nagy ellenfelünket sikerült megverni. Van játékosaimnak önbizalma, el is hiszik, hogy a nagy páros is verhető. Ám ehhez mindennek klappolni kell egy kis szerencsével leöntve. Mit mondjak még, ha a két legjobbunkat - Vujint és Stochlt - leigazolta a bajnokcsapat. Tervünk világos: a legjobb négy közé szeretnénk bekerülni, elődöntőt játszani, és mindenképpen akarunk egy érmet a nyakunkba. Ami pedig a nemzetközi porondot illeti csak annyit, hogy az EHF Kupában minél messzebb kell eljutni. Ám, ha az anyagi kondíciónk nem javul, nem tudjuk megtartani az értékeinket.

- Milyen lesz ez a csapat?

- Nálunk harcosabb együttes nem lesz, de a gyorsindításban sem várok riválist. Ha ez a tempó párosul még jó játékkal is, akkor sok örömet szerezhetünk a szurkolóknak. Mert számomra a néző, aki nemcsak a lelátón ül, hanem találkozom is vele az utcán, és netán megveregeti a vállamat - nos, ő a fontos.

- A középen álló együttesek megerősödtek. A Debrecen már-már felzárkózott az élvonalhoz, de jó csapat lett az Elektromos, a Tatabánya és a győriekkel is egyre inkább komolyan kell számolni. Óriási harc lesz az ötödik-tizenkettedik hely között. Az is világos: mától kezdve kemény ellenállásra számíthatunk, bárhová is utazunk. Az idegenbeli mérkőzések próbatételt jelentenek. Mint ismeretes megváltozott a férficsapatok versenykiírása. Lesz egy nyolccsapatos extra liga, majd egy másik nyolcas csoport az ötödik-tizenkettedik helyen. Ez utóbbi társaságból a legjobb négy is tagja lesz az extráknak.

- Majd meglátjuk. Ugyebár a puding próbája... De menjünk vissza a kályhához! Van-e hiányérzete a felkészülés után?

- Mivel teljes mértékben elégedett vagyok az elvégzett munkával, csak két apró negatívumot említek. Még a nyitott védekezésünk agresszivitásán kellene javítani, és jobb oldalon Djukics páros kapcsolatának eredményességéért vannak teendőink. Ám a tervezett feladatokat végrehajtottuk, mégpedig sérülés nélkül. Sokaknak, főképp a fiataloknak már hiányzott egy ilyen alapos felkészülés. Nyolc hét alatt tizenöt mérkőzést játszottunk, és ezeknél nem a mennyiség, hanem a minőség volt az elsőrangú szempont. Két tornán vettünk részt: Moszkvában a második, Lengyelországban az első helyet szereztük meg.

- Segítsen: hányszor is volt harmadik a Dunaferr a bajnokságban?

- Húha! Nagyon sokszor. Az utóbbi három évben biztosan, meg még talán háromszor-négyszer. Egy arannyal és két ezüsttel büszkélkedhetünk. Ám érzem, hogy a kérdésének van éle. A realitás a következő. A Dunaferr az ötszörös és a hatszoros költségvetéssel szemben játszik. Nyilvánvaló, a Veszprémre és a Szegedre gondolunk. Szerencsére nem a költségvetések, hanem a játékosok lépnek a pályára, így mindent megpróbálhatunk. Tény: a felkészülés során mindkét nagy ellenfelünket sikerült megverni. Van játékosaimnak önbizalma, el is hiszik, hogy a nagy páros is verhető. Ám ehhez mindennek klappolni kell egy kis szerencsével leöntve. Mit mondjak még, ha a két legjobbunkat - Vujint és Stochlt - leigazolta a bajnokcsapat. Tervünk világos: a legjobb négy közé szeretnénk bekerülni, elődöntőt játszani, és mindenképpen akarunk egy érmet a nyakunkba. Ami pedig a nemzetközi porondot illeti csak annyit, hogy az EHF Kupában minél messzebb kell eljutni. Ám, ha az anyagi kondíciónk nem javul, nem tudjuk megtartani az értékeinket.

- Milyen lesz ez a csapat?

- Nálunk harcosabb együttes nem lesz, de a gyorsindításban sem várok riválist. Ha ez a tempó párosul még jó játékkal is, akkor sok örömet szerezhetünk a szurkolóknak. Mert számomra a néző, aki nemcsak a lelátón ül, hanem találkozom is vele az utcán, és netán megveregeti a vállamat - nos, ő a fontos.

- Majd meglátjuk. Ugyebár a puding próbája... De menjünk vissza a kályhához! Van-e hiányérzete a felkészülés után?

- Mivel teljes mértékben elégedett vagyok az elvégzett munkával, csak két apró negatívumot említek. Még a nyitott védekezésünk agresszivitásán kellene javítani, és jobb oldalon Djukics páros kapcsolatának eredményességéért vannak teendőink. Ám a tervezett feladatokat végrehajtottuk, mégpedig sérülés nélkül. Sokaknak, főképp a fiataloknak már hiányzott egy ilyen alapos felkészülés. Nyolc hét alatt tizenöt mérkőzést játszottunk, és ezeknél nem a mennyiség, hanem a minőség volt az elsőrangú szempont. Két tornán vettünk részt: Moszkvában a második, Lengyelországban az első helyet szereztük meg.

- Segítsen: hányszor is volt harmadik a Dunaferr a bajnokságban?

- Húha! Nagyon sokszor. Az utóbbi három évben biztosan, meg még talán háromszor-négyszer. Egy arannyal és két ezüsttel büszkélkedhetünk. Ám érzem, hogy a kérdésének van éle. A realitás a következő. A Dunaferr az ötszörös és a hatszoros költségvetéssel szemben játszik. Nyilvánvaló, a Veszprémre és a Szegedre gondolunk. Szerencsére nem a költségvetések, hanem a játékosok lépnek a pályára, így mindent megpróbálhatunk. Tény: a felkészülés során mindkét nagy ellenfelünket sikerült megverni. Van játékosaimnak önbizalma, el is hiszik, hogy a nagy páros is verhető. Ám ehhez mindennek klappolni kell egy kis szerencsével leöntve. Mit mondjak még, ha a két legjobbunkat - Vujint és Stochlt - leigazolta a bajnokcsapat. Tervünk világos: a legjobb négy közé szeretnénk bekerülni, elődöntőt játszani, és mindenképpen akarunk egy érmet a nyakunkba. Ami pedig a nemzetközi porondot illeti csak annyit, hogy az EHF Kupában minél messzebb kell eljutni. Ám, ha az anyagi kondíciónk nem javul, nem tudjuk megtartani az értékeinket.

- Milyen lesz ez a csapat?

- Nálunk harcosabb együttes nem lesz, de a gyorsindításban sem várok riválist. Ha ez a tempó párosul még jó játékkal is, akkor sok örömet szerezhetünk a szurkolóknak. Mert számomra a néző, aki nemcsak a lelátón ül, hanem találkozom is vele az utcán, és netán megveregeti a vállamat - nos, ő a fontos.

- Majd meglátjuk. Ugyebár a puding próbája... De menjünk vissza a kályhához! Van-e hiányérzete a felkészülés után?

- Mivel teljes mértékben elégedett vagyok az elvégzett munkával, csak két apró negatívumot említek. Még a nyitott védekezésünk agresszivitásán kellene javítani, és jobb oldalon Djukics páros kapcsolatának eredményességéért vannak teendőink. Ám a tervezett feladatokat végrehajtottuk, mégpedig sérülés nélkül. Sokaknak, főképp a fiataloknak már hiányzott egy ilyen alapos felkészülés. Nyolc hét alatt tizenöt mérkőzést játszottunk, és ezeknél nem a mennyiség, hanem a minőség volt az elsőrangú szempont. Két tornán vettünk részt: Moszkvában a második, Lengyelországban az első helyet szereztük meg.

- Segítsen: hányszor is volt harmadik a Dunaferr a bajnokságban?

- Húha! Nagyon sokszor. Az utóbbi három évben biztosan, meg még talán háromszor-négyszer. Egy arannyal és két ezüsttel büszkélkedhetünk. Ám érzem, hogy a kérdésének van éle. A realitás a következő. A Dunaferr az ötszörös és a hatszoros költségvetéssel szemben játszik. Nyilvánvaló, a Veszprémre és a Szegedre gondolunk. Szerencsére nem a költségvetések, hanem a játékosok lépnek a pályára, így mindent megpróbálhatunk. Tény: a felkészülés során mindkét nagy ellenfelünket sikerült megverni. Van játékosaimnak önbizalma, el is hiszik, hogy a nagy páros is verhető. Ám ehhez mindennek klappolni kell egy kis szerencsével leöntve. Mit mondjak még, ha a két legjobbunkat - Vujint és Stochlt - leigazolta a bajnokcsapat. Tervünk világos: a legjobb négy közé szeretnénk bekerülni, elődöntőt játszani, és mindenképpen akarunk egy érmet a nyakunkba. Ami pedig a nemzetközi porondot illeti csak annyit, hogy az EHF Kupában minél messzebb kell eljutni. Ám, ha az anyagi kondíciónk nem javul, nem tudjuk megtartani az értékeinket.

- Milyen lesz ez a csapat?

- Nálunk harcosabb együttes nem lesz, de a gyorsindításban sem várok riválist. Ha ez a tempó párosul még jó játékkal is, akkor sok örömet szerezhetünk a szurkolóknak. Mert számomra a néző, aki nemcsak a lelátón ül, hanem találkozom is vele az utcán, és netán megveregeti a vállamat - nos, ő a fontos.

- Majd meglátjuk. Ugyebár a puding próbája... De menjünk vissza a kályhához! Van-e hiányérzete a felkészülés után?

- Mivel teljes mértékben elégedett vagyok az elvégzett munkával, csak két apró negatívumot említek. Még a nyitott védekezésünk agresszivitásán kellene javítani, és jobb oldalon Djukics páros kapcsolatának eredményességéért vannak teendőink. Ám a tervezett feladatokat végrehajtottuk, mégpedig sérülés nélkül. Sokaknak, főképp a fiataloknak már hiányzott egy ilyen alapos felkészülés. Nyolc hét alatt tizenöt mérkőzést játszottunk, és ezeknél nem a mennyiség, hanem a minőség volt az elsőrangú szempont. Két tornán vettünk részt: Moszkvában a második, Lengyelországban az első helyet szereztük meg.

- Segítsen: hányszor is volt harmadik a Dunaferr a bajnokságban?

- Húha! Nagyon sokszor. Az utóbbi három évben biztosan, meg még talán háromszor-négyszer. Egy arannyal és két ezüsttel büszkélkedhetünk. Ám érzem, hogy a kérdésének van éle. A realitás a következő. A Dunaferr az ötszörös és a hatszoros költségvetéssel szemben játszik. Nyilvánvaló, a Veszprémre és a Szegedre gondolunk. Szerencsére nem a költségvetések, hanem a játékosok lépnek a pályára, így mindent megpróbálhatunk. Tény: a felkészülés során mindkét nagy ellenfelünket sikerült megverni. Van játékosaimnak önbizalma, el is hiszik, hogy a nagy páros is verhető. Ám ehhez mindennek klappolni kell egy kis szerencsével leöntve. Mit mondjak még, ha a két legjobbunkat - Vujint és Stochlt - leigazolta a bajnokcsapat. Tervünk világos: a legjobb négy közé szeretnénk bekerülni, elődöntőt játszani, és mindenképpen akarunk egy érmet a nyakunkba. Ami pedig a nemzetközi porondot illeti csak annyit, hogy az EHF Kupában minél messzebb kell eljutni. Ám, ha az anyagi kondíciónk nem javul, nem tudjuk megtartani az értékeinket.

- Milyen lesz ez a csapat?

- Nálunk harcosabb együttes nem lesz, de a gyorsindításban sem várok riválist. Ha ez a tempó párosul még jó játékkal is, akkor sok örömet szerezhetünk a szurkolóknak. Mert számomra a néző, aki nemcsak a lelátón ül, hanem találkozom is vele az utcán, és netán megveregeti a vállamat - nos, ő a fontos.

- Majd meglátjuk. Ugyebár a puding próbája... De menjünk vissza a kályhához! Van-e hiányérzete a felkészülés után?

- Mivel teljes mértékben elégedett vagyok az elvégzett munkával, csak két apró negatívumot említek. Még a nyitott védekezésünk agresszivitásán kellene javítani, és jobb oldalon Djukics páros kapcsolatának eredményességéért vannak teendőink. Ám a tervezett feladatokat végrehajtottuk, mégpedig sérülés nélkül. Sokaknak, főképp a fiataloknak már hiányzott egy ilyen alapos felkészülés. Nyolc hét alatt tizenöt mérkőzést játszottunk, és ezeknél nem a mennyiség, hanem a minőség volt az elsőrangú szempont. Két tornán vettünk részt: Moszkvában a második, Lengyelországban az első helyet szereztük meg.

- Segítsen: hányszor is volt harmadik a Dunaferr a bajnokságban?

- Húha! Nagyon sokszor. Az utóbbi három évben biztosan, meg még talán háromszor-négyszer. Egy arannyal és két ezüsttel büszkélkedhetünk. Ám érzem, hogy a kérdésének van éle. A realitás a következő. A Dunaferr az ötszörös és a hatszoros költségvetéssel szemben játszik. Nyilvánvaló, a Veszprémre és a Szegedre gondolunk. Szerencsére nem a költségvetések, hanem a játékosok lépnek a pályára, így mindent megpróbálhatunk. Tény: a felkészülés során mindkét nagy ellenfelünket sikerült megverni. Van játékosaimnak önbizalma, el is hiszik, hogy a nagy páros is verhető. Ám ehhez mindennek klappolni kell egy kis szerencsével leöntve. Mit mondjak még, ha a két legjobbunkat - Vujint és Stochlt - leigazolta a bajnokcsapat. Tervünk világos: a legjobb négy közé szeretnénk bekerülni, elődöntőt játszani, és mindenképpen akarunk egy érmet a nyakunkba. Ami pedig a nemzetközi porondot illeti csak annyit, hogy az EHF Kupában minél messzebb kell eljutni. Ám, ha az anyagi kondíciónk nem javul, nem tudjuk megtartani az értékeinket.

- Milyen lesz ez a csapat?

- Nálunk harcosabb együttes nem lesz, de a gyorsindításban sem várok riválist. Ha ez a tempó párosul még jó játékkal is, akkor sok örömet szerezhetünk a szurkolóknak. Mert számomra a néző, aki nemcsak a lelátón ül, hanem találkozom is vele az utcán, és netán megveregeti a vállamat - nos, ő a fontos.

- Mivel teljes mértékben elégedett vagyok az elvégzett munkával, csak két apró negatívumot említek. Még a nyitott védekezésünk agresszivitásán kellene javítani, és jobb oldalon Djukics páros kapcsolatának eredményességéért vannak teendőink. Ám a tervezett feladatokat végrehajtottuk, mégpedig sérülés nélkül. Sokaknak, főképp a fiataloknak már hiányzott egy ilyen alapos felkészülés. Nyolc hét alatt tizenöt mérkőzést játszottunk, és ezeknél nem a mennyiség, hanem a minőség volt az elsőrangú szempont. Két tornán vettünk részt: Moszkvában a második, Lengyelországban az első helyet szereztük meg.

- Segítsen: hányszor is volt harmadik a Dunaferr a bajnokságban?

- Húha! Nagyon sokszor. Az utóbbi három évben biztosan, meg még talán háromszor-négyszer. Egy arannyal és két ezüsttel büszkélkedhetünk. Ám érzem, hogy a kérdésének van éle. A realitás a következő. A Dunaferr az ötszörös és a hatszoros költségvetéssel szemben játszik. Nyilvánvaló, a Veszprémre és a Szegedre gondolunk. Szerencsére nem a költségvetések, hanem a játékosok lépnek a pályára, így mindent megpróbálhatunk. Tény: a felkészülés során mindkét nagy ellenfelünket sikerült megverni. Van játékosaimnak önbizalma, el is hiszik, hogy a nagy páros is verhető. Ám ehhez mindennek klappolni kell egy kis szerencsével leöntve. Mit mondjak még, ha a két legjobbunkat - Vujint és Stochlt - leigazolta a bajnokcsapat. Tervünk világos: a legjobb négy közé szeretnénk bekerülni, elődöntőt játszani, és mindenképpen akarunk egy érmet a nyakunkba. Ami pedig a nemzetközi porondot illeti csak annyit, hogy az EHF Kupában minél messzebb kell eljutni. Ám, ha az anyagi kondíciónk nem javul, nem tudjuk megtartani az értékeinket.

- Milyen lesz ez a csapat?

- Nálunk harcosabb együttes nem lesz, de a gyorsindításban sem várok riválist. Ha ez a tempó párosul még jó játékkal is, akkor sok örömet szerezhetünk a szurkolóknak. Mert számomra a néző, aki nemcsak a lelátón ül, hanem találkozom is vele az utcán, és netán megveregeti a vállamat - nos, ő a fontos.

- Mivel teljes mértékben elégedett vagyok az elvégzett munkával, csak két apró negatívumot említek. Még a nyitott védekezésünk agresszivitásán kellene javítani, és jobb oldalon Djukics páros kapcsolatának eredményességéért vannak teendőink. Ám a tervezett feladatokat végrehajtottuk, mégpedig sérülés nélkül. Sokaknak, főképp a fiataloknak már hiányzott egy ilyen alapos felkészülés. Nyolc hét alatt tizenöt mérkőzést játszottunk, és ezeknél nem a mennyiség, hanem a minőség volt az elsőrangú szempont. Két tornán vettünk részt: Moszkvában a második, Lengyelországban az első helyet szereztük meg.

- Segítsen: hányszor is volt harmadik a Dunaferr a bajnokságban?

- Húha! Nagyon sokszor. Az utóbbi három évben biztosan, meg még talán háromszor-négyszer. Egy arannyal és két ezüsttel büszkélkedhetünk. Ám érzem, hogy a kérdésének van éle. A realitás a következő. A Dunaferr az ötszörös és a hatszoros költségvetéssel szemben játszik. Nyilvánvaló, a Veszprémre és a Szegedre gondolunk. Szerencsére nem a költségvetések, hanem a játékosok lépnek a pályára, így mindent megpróbálhatunk. Tény: a felkészülés során mindkét nagy ellenfelünket sikerült megverni. Van játékosaimnak önbizalma, el is hiszik, hogy a nagy páros is verhető. Ám ehhez mindennek klappolni kell egy kis szerencsével leöntve. Mit mondjak még, ha a két legjobbunkat - Vujint és Stochlt - leigazolta a bajnokcsapat. Tervünk világos: a legjobb négy közé szeretnénk bekerülni, elődöntőt játszani, és mindenképpen akarunk egy érmet a nyakunkba. Ami pedig a nemzetközi porondot illeti csak annyit, hogy az EHF Kupában minél messzebb kell eljutni. Ám, ha az anyagi kondíciónk nem javul, nem tudjuk megtartani az értékeinket.

- Milyen lesz ez a csapat?

- Nálunk harcosabb együttes nem lesz, de a gyorsindításban sem várok riválist. Ha ez a tempó párosul még jó játékkal is, akkor sok örömet szerezhetünk a szurkolóknak. Mert számomra a néző, aki nemcsak a lelátón ül, hanem találkozom is vele az utcán, és netán megveregeti a vállamat - nos, ő a fontos.

- Segítsen: hányszor is volt harmadik a Dunaferr a bajnokságban?

- Húha! Nagyon sokszor. Az utóbbi három évben biztosan, meg még talán háromszor-négyszer. Egy arannyal és két ezüsttel büszkélkedhetünk. Ám érzem, hogy a kérdésének van éle. A realitás a következő. A Dunaferr az ötszörös és a hatszoros költségvetéssel szemben játszik. Nyilvánvaló, a Veszprémre és a Szegedre gondolunk. Szerencsére nem a költségvetések, hanem a játékosok lépnek a pályára, így mindent megpróbálhatunk. Tény: a felkészülés során mindkét nagy ellenfelünket sikerült megverni. Van játékosaimnak önbizalma, el is hiszik, hogy a nagy páros is verhető. Ám ehhez mindennek klappolni kell egy kis szerencsével leöntve. Mit mondjak még, ha a két legjobbunkat - Vujint és Stochlt - leigazolta a bajnokcsapat. Tervünk világos: a legjobb négy közé szeretnénk bekerülni, elődöntőt játszani, és mindenképpen akarunk egy érmet a nyakunkba. Ami pedig a nemzetközi porondot illeti csak annyit, hogy az EHF Kupában minél messzebb kell eljutni. Ám, ha az anyagi kondíciónk nem javul, nem tudjuk megtartani az értékeinket.

- Milyen lesz ez a csapat?

- Nálunk harcosabb együttes nem lesz, de a gyorsindításban sem várok riválist. Ha ez a tempó párosul még jó játékkal is, akkor sok örömet szerezhetünk a szurkolóknak. Mert számomra a néző, aki nemcsak a lelátón ül, hanem találkozom is vele az utcán, és netán megveregeti a vállamat - nos, ő a fontos.

- Segítsen: hányszor is volt harmadik a Dunaferr a bajnokságban?

- Húha! Nagyon sokszor. Az utóbbi három évben biztosan, meg még talán háromszor-négyszer. Egy arannyal és két ezüsttel büszkélkedhetünk. Ám érzem, hogy a kérdésének van éle. A realitás a következő. A Dunaferr az ötszörös és a hatszoros költségvetéssel szemben játszik. Nyilvánvaló, a Veszprémre és a Szegedre gondolunk. Szerencsére nem a költségvetések, hanem a játékosok lépnek a pályára, így mindent megpróbálhatunk. Tény: a felkészülés során mindkét nagy ellenfelünket sikerült megverni. Van játékosaimnak önbizalma, el is hiszik, hogy a nagy páros is verhető. Ám ehhez mindennek klappolni kell egy kis szerencsével leöntve. Mit mondjak még, ha a két legjobbunkat - Vujint és Stochlt - leigazolta a bajnokcsapat. Tervünk világos: a legjobb négy közé szeretnénk bekerülni, elődöntőt játszani, és mindenképpen akarunk egy érmet a nyakunkba. Ami pedig a nemzetközi porondot illeti csak annyit, hogy az EHF Kupában minél messzebb kell eljutni. Ám, ha az anyagi kondíciónk nem javul, nem tudjuk megtartani az értékeinket.

- Milyen lesz ez a csapat?

- Nálunk harcosabb együttes nem lesz, de a gyorsindításban sem várok riválist. Ha ez a tempó párosul még jó játékkal is, akkor sok örömet szerezhetünk a szurkolóknak. Mert számomra a néző, aki nemcsak a lelátón ül, hanem találkozom is vele az utcán, és netán megveregeti a vállamat - nos, ő a fontos.

- Segítsen: hányszor is volt harmadik a Dunaferr a bajnokságban?

- Húha! Nagyon sokszor. Az utóbbi három évben biztosan, meg még talán háromszor-négyszer. Egy arannyal és két ezüsttel büszkélkedhetünk. Ám érzem, hogy a kérdésének van éle. A realitás a következő. A Dunaferr az ötszörös és a hatszoros költségvetéssel szemben játszik. Nyilvánvaló, a Veszprémre és a Szegedre gondolunk. Szerencsére nem a költségvetések, hanem a játékosok lépnek a pályára, így mindent megpróbálhatunk. Tény: a felkészülés során mindkét nagy ellenfelünket sikerült megverni. Van játékosaimnak önbizalma, el is hiszik, hogy a nagy páros is verhető. Ám ehhez mindennek klappolni kell egy kis szerencsével leöntve. Mit mondjak még, ha a két legjobbunkat - Vujint és Stochlt - leigazolta a bajnokcsapat. Tervünk világos: a legjobb négy közé szeretnénk bekerülni, elődöntőt játszani, és mindenképpen akarunk egy érmet a nyakunkba. Ami pedig a nemzetközi porondot illeti csak annyit, hogy az EHF Kupában minél messzebb kell eljutni. Ám, ha az anyagi kondíciónk nem javul, nem tudjuk megtartani az értékeinket.

- Milyen lesz ez a csapat?

- Nálunk harcosabb együttes nem lesz, de a gyorsindításban sem várok riválist. Ha ez a tempó párosul még jó játékkal is, akkor sok örömet szerezhetünk a szurkolóknak. Mert számomra a néző, aki nemcsak a lelátón ül, hanem találkozom is vele az utcán, és netán megveregeti a vállamat - nos, ő a fontos.

- Segítsen: hányszor is volt harmadik a Dunaferr a bajnokságban?

- Húha! Nagyon sokszor. Az utóbbi három évben biztosan, meg még talán háromszor-négyszer. Egy arannyal és két ezüsttel büszkélkedhetünk. Ám érzem, hogy a kérdésének van éle. A realitás a következő. A Dunaferr az ötszörös és a hatszoros költségvetéssel szemben játszik. Nyilvánvaló, a Veszprémre és a Szegedre gondolunk. Szerencsére nem a költségvetések, hanem a játékosok lépnek a pályára, így mindent megpróbálhatunk. Tény: a felkészülés során mindkét nagy ellenfelünket sikerült megverni. Van játékosaimnak önbizalma, el is hiszik, hogy a nagy páros is verhető. Ám ehhez mindennek klappolni kell egy kis szerencsével leöntve. Mit mondjak még, ha a két legjobbunkat - Vujint és Stochlt - leigazolta a bajnokcsapat. Tervünk világos: a legjobb négy közé szeretnénk bekerülni, elődöntőt játszani, és mindenképpen akarunk egy érmet a nyakunkba. Ami pedig a nemzetközi porondot illeti csak annyit, hogy az EHF Kupában minél messzebb kell eljutni. Ám, ha az anyagi kondíciónk nem javul, nem tudjuk megtartani az értékeinket.

- Milyen lesz ez a csapat?

- Nálunk harcosabb együttes nem lesz, de a gyorsindításban sem várok riválist. Ha ez a tempó párosul még jó játékkal is, akkor sok örömet szerezhetünk a szurkolóknak. Mert számomra a néző, aki nemcsak a lelátón ül, hanem találkozom is vele az utcán, és netán megveregeti a vállamat - nos, ő a fontos.

- Húha! Nagyon sokszor. Az utóbbi három évben biztosan, meg még talán háromszor-négyszer. Egy arannyal és két ezüsttel büszkélkedhetünk. Ám érzem, hogy a kérdésének van éle. A realitás a következő. A Dunaferr az ötszörös és a hatszoros költségvetéssel szemben játszik. Nyilvánvaló, a Veszprémre és a Szegedre gondolunk. Szerencsére nem a költségvetések, hanem a játékosok lépnek a pályára, így mindent megpróbálhatunk. Tény: a felkészülés során mindkét nagy ellenfelünket sikerült megverni. Van játékosaimnak önbizalma, el is hiszik, hogy a nagy páros is verhető. Ám ehhez mindennek klappolni kell egy kis szerencsével leöntve. Mit mondjak még, ha a két legjobbunkat - Vujint és Stochlt - leigazolta a bajnokcsapat. Tervünk világos: a legjobb négy közé szeretnénk bekerülni, elődöntőt játszani, és mindenképpen akarunk egy érmet a nyakunkba. Ami pedig a nemzetközi porondot illeti csak annyit, hogy az EHF Kupában minél messzebb kell eljutni. Ám, ha az anyagi kondíciónk nem javul, nem tudjuk megtartani az értékeinket.

- Milyen lesz ez a csapat?

- Nálunk harcosabb együttes nem lesz, de a gyorsindításban sem várok riválist. Ha ez a tempó párosul még jó játékkal is, akkor sok örömet szerezhetünk a szurkolóknak. Mert számomra a néző, aki nemcsak a lelátón ül, hanem találkozom is vele az utcán, és netán megveregeti a vállamat - nos, ő a fontos.

- Húha! Nagyon sokszor. Az utóbbi három évben biztosan, meg még talán háromszor-négyszer. Egy arannyal és két ezüsttel büszkélkedhetünk. Ám érzem, hogy a kérdésének van éle. A realitás a következő. A Dunaferr az ötszörös és a hatszoros költségvetéssel szemben játszik. Nyilvánvaló, a Veszprémre és a Szegedre gondolunk. Szerencsére nem a költségvetések, hanem a játékosok lépnek a pályára, így mindent megpróbálhatunk. Tény: a felkészülés során mindkét nagy ellenfelünket sikerült megverni. Van játékosaimnak önbizalma, el is hiszik, hogy a nagy páros is verhető. Ám ehhez mindennek klappolni kell egy kis szerencsével leöntve. Mit mondjak még, ha a két legjobbunkat - Vujint és Stochlt - leigazolta a bajnokcsapat. Tervünk világos: a legjobb négy közé szeretnénk bekerülni, elődöntőt játszani, és mindenképpen akarunk egy érmet a nyakunkba. Ami pedig a nemzetközi porondot illeti csak annyit, hogy az EHF Kupában minél messzebb kell eljutni. Ám, ha az anyagi kondíciónk nem javul, nem tudjuk megtartani az értékeinket.

- Milyen lesz ez a csapat?

- Nálunk harcosabb együttes nem lesz, de a gyorsindításban sem várok riválist. Ha ez a tempó párosul még jó játékkal is, akkor sok örömet szerezhetünk a szurkolóknak. Mert számomra a néző, aki nemcsak a lelátón ül, hanem találkozom is vele az utcán, és netán megveregeti a vállamat - nos, ő a fontos.

- Milyen lesz ez a csapat?

- Nálunk harcosabb együttes nem lesz, de a gyorsindításban sem várok riválist. Ha ez a tempó párosul még jó játékkal is, akkor sok örömet szerezhetünk a szurkolóknak. Mert számomra a néző, aki nemcsak a lelátón ül, hanem találkozom is vele az utcán, és netán megveregeti a vállamat - nos, ő a fontos.

- Milyen lesz ez a csapat?

- Nálunk harcosabb együttes nem lesz, de a gyorsindításban sem várok riválist. Ha ez a tempó párosul még jó játékkal is, akkor sok örömet szerezhetünk a szurkolóknak. Mert számomra a néző, aki nemcsak a lelátón ül, hanem találkozom is vele az utcán, és netán megveregeti a vállamat - nos, ő a fontos.

- Milyen lesz ez a csapat?

- Nálunk harcosabb együttes nem lesz, de a gyorsindításban sem várok riválist. Ha ez a tempó párosul még jó játékkal is, akkor sok örömet szerezhetünk a szurkolóknak. Mert számomra a néző, aki nemcsak a lelátón ül, hanem találkozom is vele az utcán, és netán megveregeti a vállamat - nos, ő a fontos.

- Milyen lesz ez a csapat?

- Nálunk harcosabb együttes nem lesz, de a gyorsindításban sem várok riválist. Ha ez a tempó párosul még jó játékkal is, akkor sok örömet szerezhetünk a szurkolóknak. Mert számomra a néző, aki nemcsak a lelátón ül, hanem találkozom is vele az utcán, és netán megveregeti a vállamat - nos, ő a fontos.

- Nálunk harcosabb együttes nem lesz, de a gyorsindításban sem várok riválist. Ha ez a tempó párosul még jó játékkal is, akkor sok örömet szerezhetünk a szurkolóknak. Mert számomra a néző, aki nemcsak a lelátón ül, hanem találkozom is vele az utcán, és netán megveregeti a vállamat - nos, ő a fontos.

- Nálunk harcosabb együttes nem lesz, de a gyorsindításban sem várok riválist. Ha ez a tempó párosul még jó játékkal is, akkor sok örömet szerezhetünk a szurkolóknak. Mert számomra a néző, aki nemcsak a lelátón ül, hanem találkozom is vele az utcán, és netán megveregeti a vállamat - nos, ő a fontos.