Segélykiáltás

Két hír a közelmúltból.

A kazah Bolat Nijazimbetov lett a magyar amatőr ökölvívó-válogatott vezetőedzője. A Magyar Ökölvívó Szakszövetség kitárja a hazai válogatóversenyek kapuit az ország legjobb profi versenyzői előtt.

Jómagam, aki éveken keresztül dolgoztam nemzetközi igazgatóként a MÖSZ-ben, ambivalens érzésekkel fogadtam a korszakos híreket. Egyfelől örültem, hogy végre meghozta az Erdei Zsolt irányította grémium ezeket az intézkedéseket, de rögtön a második gondolatom ez volt: miért csak most?!

Már évekkel ezelőtt – amikor 2011-től hat éven keresztül minden januárban a Havanna melletti Cojimarban edzőtáborozott a válogatott keret – rágtam Csötönyi Sándor akkori elnök fülét, hogy szerződtessünk már végre egy kubai edzőt a válogatott mellé. Ugyan mit kockáztatunk? – érveltem Csötönyinek. – Annál rosszabb már nem lehet a sportág helyzete, mint ahol most van.

De nem szerződtettünk sem kubai, sem orosz, sem kazah, sem üzbég edzőt – a szakma összezárt, a Facebookon keresztül azt harsogták büszke edzőink, nem kell ide külföldi mágus, majd a magyar hagyományokra alapozva ők megoldják –, miközben az eredmények évről évre egyre siralmasabbak lettek, az utóbbi időben már egy-egy bronzérem sem esett be az Eb-kről. A legutolsó csapás Minszkben érte a mieinket: az Európa-bajnoksággal kombinált Európai Játékokról is medália nélkül tértek haza Harcsa Zoltánék.

Az utolsó utáni órában vagyunk.

Kevesebb, mint egy év múlva kezdődik a tokiói olimpia, s lehet, hogy – először a történelemben – magyar ökölvívók nélkül rendezik meg a versenyeket.

A MÖSZ-nek létkérdés, hogy legalább egy versenyzőnk kijusson Tokióba, s ennek érdekében semmi sem drága. Még a korábbi axiómákkal is szakítanak, nevezetesen, hogy csak magyar lehet a szakmai főnök (mindegy, hogy minek nevezzük, szövetségi kapitánynak vagy vezetőedzőnek), és hogy profikat nem engednek indulni amatőr versenyen.

A tét óriási. Ugyan „felülről” még nem érkezett jelzés arra vonatkozóan, hogy kipöckölnék az ökölvívást a kiváltságos kiemelt sportágak köréből, ám sajnos ennek a lehetősége benne van a levegőben. Ha először rendeznének olimpiát magyar bokszolók nélkül, akkor vajon mi indokolná a kiemelt státust és az ezzel járó százmilliókat?

Úgy tudjuk, Nijazimbetov sporttárs óriási elánnal dolgozik a kerettel, a versenyzők imádják az igényes kazah szakembert, még ha meg is hajtja őket, mint Singer a legendás varrógépét.

Az öntudatos magyar edzőktől már kevesebb dicséretet olvasok a közösségi oldalakon…