Most a bográcsé és a kerté a főszerep

De ez teljesen érthető, hiszen György László, a Dunaújvárosi Kohász női kézilabdacsapatának szakvezetője régi restanciát akar helyre hozni. Nagy a lemaradása a kertben. És a szorgalmas ember nem vár a holnapra. Két hete eltávolodtam a kézilabdától. Csiszolok, festek, kitakarítottam a pincét, kötözöm a paradicsomot, és megállás nélkül gazolok. Miközben keményen küzdök a szúnyogokkal – kezdte a beszélgetést.

– Nincs egyedül, már ami a vérszívókat illeti. Ezen egy igazi gőzölgő, füstölgő György-féle kerti parti tudna segíteni.

– Ebben nincs hiány. A szomszédom, Imre Viliék, Kemény Józsiék a megmondhatói annak, hogy milyen a kint főzött babgulyásom.

– Gondolom, EHF Kupa-győztes, minimum.

– És akkor még nem beszéltünk a bográcsban főtt csülökpörköltemről. Ahogy a csípős szaft átjárja a nyelvemet…

– Na jó, mester! Most reggel kilenc van, és csak egy gyors kávét tudtam bedobni, tehát ne folytassuk. Nem Jamie Oliverrel készítek interjút. Ámbár ennyi „könnyű” étek, és mégsincs pocakja…

– Merthogy a titok: hetente háromszor futok tíz-tíz kilométert.

– Miközben morfondírozik az elmúlt bajnokságon. Vagy nem?

– Nem tagadom, bevillannak a dolgok. Nem könnyű, de túl kell lenni az elmúlt bajnoki éven. Július 8-án kezdünk. Már mindennel felkészültem. Lekötöttük a mérkőzéseket. Játszunk a Szombathellyel, az Érddel, a Fradival, az MTK-val a Fehérvárral.

– Kívülről könnyű kimondani: a fiataloké a jövő. Azaz jöjjenek a tizenévesek. Már csak azért is, mert nem vagyunk túl sokan.

– Ez igaz. Nincs Erdősi, Tomasevics, Klujber, Micijevic második műtéte után játszhat majd februárban. Azután nagyon sajnálom, hogy Cifra Anita is távozott. Ő a védekezésben fog hiányozni. Tehát tényleg jöjjenek a fiatal tehetségek. De ez nem megy úgy, mint a karikacsapás, gond nélkül. Hiszen például a fiatal ügyes kapust, Csapó Kincsőt most vitte el a menedzsere Siófokra. De tudom, hogy több fiatal játékost is kerülgetnek a kereskedők. A klub áldoz rájuk, majd elmennek tőlünk. Ez a helyzet számomra nagy csalódás. Szerintem, el kell dönteni, milyen csapatot akarunk. Ha már tudjuk, akkor bizony kellenek a külföldi játékosok is. Szereztünk egy horvát kapust, Zeljana Stojakot, egy montenegrói beállót, Itana Cavlovicot, és visszajött Triscsuk Krisztina. Ő rendkívül rutinos, nagyszerű játékos.

– Egyszóval: addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér…

– Pontosan. Nem kesergünk. Ki kell hozni a maximumot a keretből. Örömteli, hogy van Kazai, Szekerczés, Grosch, Csapó Kyra, Sirián, Szalai, Ferenczy, Nick, a tehetséges Jovovity és a többiek. Helyezésben nem gondolkodom, a középmezőnyben szeretnénk végezni.

– És dübörögnek majd a buldózerek…

– Már nagyon várjuk. Szeptember-október a csarnok bontásának az időpontja. A mérkőzéseinket Szekszárdon rendezzük. Ez az elmúlt bajnoki év majd akkor fog teljesen törlődni a fejemből. Új fejezetet kell nyitni. A felkészülés negyedik hetében már többet tudunk mondani a csapat játékáról. Ami biztos: én most is a védekezésből indulok ki. De nagyon előre ugrottunk, pedig vár a gazolás, és a kis faházikót is be kell festenem. Azután következik öt nap a Bükkben. Imádom a hegyeket, a természetet, a tiszta levegőt, a horgászatot is…

– Apropó! Akkor készülhetünk egy fantasztikus halászléfőzésre is.

– Nagyon szeretem, de sajnos nem tudom megfőzni. Ha valaki elmondaná a titkát, vagy ha van egy remek receptje…, azt megköszönném.