Sport

2015.04.08. 21:23

Meg kell védenünk, ami a miénk - Interjú Azari Zsolttal

Egyszerű, ha úgy tetszik, mezei kérdésekkel kerestük meg Azari Zsoltot, a (még) DAB.Docler HK elnökét a csapat jövőjével kapcsolatban. Aztán sikerült kicsit mélyebbre ásni...

Munkácsi Imre

A dunaújvárosi hokiszurkolók számára bizonyosan fekete színűvé varázsolta a húsvéti hétvégét a felnőtt jégkorongcsapat megszűnését vizionáló két, internetes portálokon megjelent elnöki interjú.

Pedig mint Azari Zsolttól a DAB.Docler HK (vagyis most már inkább csak Dunaújvárosi Acélbikák HK) elnökétől megtudtuk, semmiféle sokkolási szándék nem vezette:

– Tisztességesen el akartam mondani, hogy most hogyan is állunk – szögezte le az elnök. – A száraz tény az, hogy jelenleg nincs főszponzora a klub felnőtt, profi csapatának, s emiatt előfordulhat, hogy a 2015/16-os szezonban (hangsúlyozom: a mai állás szerint) nem tudunk elindulni a MOL Ligában.

Azari Zsolt a kialakult helyzet ellenére sem adja fel  (Fotó: Ady Géza)

Mivel a Jégkorongblognak adott interjújából az derül ki, hogy ez a helyzet nem a néhány héttel ezelőtti bejelentést megelőzően derült ki, hanem már tavaly júliusban, kézenfekvőnek tűnik a kérdés: mi történt azután, hogy a Docler bejelentette, hogy főszponzorként kiszáll?

– Megindult a győzködés. A Docler ugyanis nyilvánvalóvá tette, hogy teljesen kivonul a jégkorong támogatásából, én viszont a már megkötött szerződésekkel a hátam mögött azt szerettem volna elérni, hogy ezt ne egyszerre, hanem, ha lehet, fokozatosan tegye. Annyit sikerült elérnem, hogy egy jelentősen csökkentett támogatással, de még mindig főtámogatóként megmaradt mögöttünk.

Hogy azóta, szezon közben milyen kísérletek történtek a főtámogató felkutatására, azt így foglalta össze az elnök:

– Természetesen folytak, azért azt ne gondolja már senki, hogy ölbe tett kézzel vártuk a véget. De ezeket a próbálkozásokat az ember nem veri, mert nem verheti nagy dobra, főleg, ha sikertelenek, mert azzal negatív színben tűnhetnének fel azok, akik elutasítóak voltak. És, ha a nagyok nem állnak a klub mellé, akkor a kicsik is meggondolják. A támogatási kérelmünket azzal a nem titkolt elképzeléssel nyújtottuk be az Önkormányzatnak, hogy talán respektálják azt az erőfeszítést amit például a jégpálya műszaki fejlesztése érdekében költöttünk el a saját költségvetésünkből, ami a Tao-s pályázati támogatások önrészét jelentette. Az Önkormányzat támogatása azért lett volna fontos, mert egy jelzés lehetett volna a többieknek, hogy igenis fontos Dunaújvárosnak a jégkorongsport. Nem arról van szó, hogy nem támogat minket a város, például a sportlétesítmény használatával. Arról van szó, hogy a felnőtt csapat mellé transzparens módon, nagyon egyértelmű (anyagi) támogatást is meg kell szavazni ahhoz, hogy „értsék” a városban működő vállalkozások is az „akaratot”. Ha ugyanis van egy ilyen nagyobb összegű támogató, az már jelzés a kisebbek felé is. Sajnos nem méltányolták a kérésünket, ami azért elszomorító, mert azzal, hogy mi beszálltunk a felújításba, én úgy gondolom, a dunaújvárosiaknak teremtettünk értéket, hiszen az itt van a városban.

Hogy mégsem adja fel és nem akar félreállni sem, azt az utóbbi mondat részben megmagyarázza. De nem csak az:

– A klub nem csak a felnőtt csapat, bár elég jelentős űrökkel, de számos korosztályban vannak csapataink, játékosaink. Szó nincs arról, hogy bármilyen veszélynek lenne kitéve az utánpótlás. Arról van szó, hogy Fehérvár közelsége nagyon komoly kihívás, mert elősegíti az elvándorlást, ami nagy veszélyeket rejt önmagában, és erre fel kell készülni. Meg kell védenünk ami a mienk, ez nem megy magától. Jégkorongos nyelven: nem elég kiküldeni a mezt a pályára!

Az, hogy a városban van-e igény erre, a kialakult helyzetben talán jogosnak tűnő kérdés, és ezer vetülete van. Kezdve a legkézenfekvőbbel: miért kívülről jön a pénz egy magyar bajnok, Magyar Kupa és MOL Liga győztes dunaújvárosi csapat versenyeztetésére, miért kevés a szurkolók becsalogatásához még az is, hogy tíz év után le tudjuk győzni a Volánt, hogy komoly európai csapatokat hozunk ide tornákra és a nemzetközi kupákban is bizonyítunk? Én azt gondoltam, hogy ehhez, a minőségi sportélmény igényének felkeltéséhez, elegendő pusztán a sportteljesítmény, és ezért nem akartam ingyensört, ingyenjegyet osztani, hanem eredményekkel akartam kiszolgálni a közönséget...

Az elnök szerint sajnos ebben éppen azok, akik tehettek volna érte, nem mindig voltak partnerek, nem is titkolja csalódottságát a csapatban:

– A legnagyobb probléma az, hogy a játékosok nem érezték át a helyzet komolyságát, pedig már tisztában voltak a helyzettel a MOL Liga elődöntőben is. Tisztában kellett lenniük tehát azzal is, hogy elsősorban önmagukért, ha úgy tetszik a munkájukért, megélhetésükért játszanak. Nem jutottunk döntőbe, a Magyar Kupa vesszőfutása pedig önmagárt beszél. Ezzel pedig a támogatók felkutatását is jelentősen megnehezítik, hiszen egy magyar sportcsapat mi mást tud a pénzért cserébe adni, mint a győzelmeket, a jó hírnevet?

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!