2013.01.01. 16:22
Már figyelnek a Dunaferr tornászaira
Dunaújváros - Kiegyensúlyozott, boldog társaság a tornászok közössége. Fiatal edzők, szülők és természetesen az apróságok jól érzik magukat együtt a tornacsarnokban. Dühöngést, ordítozást itt nem hallani, de ahogy mondják: a tornászok öröme is visszafogott.
Hogy a szakembergárda nevelőmunkája mennyire hatásos, azt jelzi, hogy az iskolai szünetben is érkeznek jó páran gyerekek gyakorolni. Ezek a csemeték már nem tudnak élni torna nélkül. És nincs zárva az ajtó, négy edző foglalkozik velük! Bár az elmúlt év részletes elemzése még hátravan, azért kíváncsiak voltunk arra: vajon mi volt leginkább az az esemény, történet, amelyre nagy boldogsággal emlékeznek vissza.
Trenka János: - A legsikeresebb esztendőt zártuk. Kijutottak versenyzőink nemzetközi versenyekre is, ahol megállták helyüket. Csehországba, Ausztriába, Marokkóba utazhattak tornászaink. A magyar válogatottal pedig két fiatalunk, Kovács Zsófia és Horváth Enikő Liberecben versenyzett. Sok gyerekkel dolgozhattunk, s így meg is tarthattuk az edzőinket. Úgy látom: a magyar torna nagyjai is figyelnek ránk, egyre jobban vetélytársaknak tartanak bennünket. Nagyszerű a hangulat a gyerekek és az edzők között.
Az edzői csapat: Joó Gabriella, Trenka János, Szőke Nóra, Nyíri Patrik, Molnárné Dankó Krisztina, Halász Tibor, Badics Réka, Török Dániel (Fotó: amatőr)
Badics Réka: - Számomra a legemlékezetesebb eseményt jelentette a legutolsó viadalunk, az UTE versenye. Csapatunk aranyérmes lett, és három egyéniben versenyzőnk is a dobogón végzett. Halász Dóra Szimonetta, Makovits Mirtill és Badics Charlotte új, nehéz elemeket is bemutatott, mégpedig gyönyörűen. Már a helyszínen motoszkált a fejemben, megérte a sok gyakorlás, és innentől kezdődik a komoly munka, az első lépéseket megtettük. Odajött hozzám a bírónő, és azt mondta: "Végre láttunk szép lánykákat és szép gyakorlatokat." Ilyenkor elfelejti az ember a sok küszködést.
Török Dániel: - Végzésem után egy éve vagyok a Dunaferrnél. Sokan megkérdezték már, megérte? A válaszom: abszolút. Jó érzés tapasztalni, hogy a szülői közösség elfogadott. Olyan ez az edzői csapat, a közösség látásmódja, a szellemisége, amit örömmel elfogadtam, és most már az enyém is. Ami pedig az eredményeket illeti: minden verseny egyúttal az edző vizsgamunkája is. Boldog vagyok, hogy az elmúlt év végére már láttam az eredményt. Amit elterveztem, a gyerekekkel együtt sikerült végrehajtani.
0
Fotó: Lázár Zsolt
Joó Gabriella: - Alapelvünk, hogy mi nem kiverjük a gyerekből az eredményt, hanem kihozzuk belőle. Ez pedig csak akkor sikerülhet, ha a tornászok jól érzik magukat mellettünk. Nagyszerű év volt a tavalyi, mert a határainkon túl is megmutathattuk, mit tudunk. Fantasztikus érzés, amikor egy országot képviselhetünk külföldön, s rajtunk a címeres mez! Külön öröm, hogy már az idei válogatott keretbe Zorics Regina is bekerült. Ez a meghívás a tavalyi munkánk gyümölcse. Apróságnak tűnik, de nem az: kaptunk egy mikrobuszt, így az utazásaink biztosítottak. És még csak annyi: a mi gárdánk összetart, mindent megbeszélünk. Ezért szeretek itt dolgozni, ezért szeretem a kollégáimat.
Halász Tibor: - A gumiasztalos tornászok ragaszkodására jellemző, hogy nyári szünetben is naponta jöttek a csarnokba, mert szeretik ezt a miliőt, és szeretik azt, amit csinálnak. Megérhettem azt is tavaly, hogy külföldi viadalon is izgulhattam egy tanítványom sikeréért. Rozs Viktória Csehországban mindent teljesített, amit vártam tőle. Élete eddigi legjobb gyakorlatát mutatta be. Ez pedig nekem is öröm.