Kiesett, de nem szenvedett vereséget a DKKA

A csapatunk számára befejeződött a Magyar Kupa sorozata, mivel a 30–30 az Alba csapatának jelentette a továbbjutást. (A döntetlen az idegenben játszó csapat számára volt kedvező.)

Nos, ami az érzéseket illeti, számomra vegyes a végeredmény. Bosszúság, szomorúság, és ki ne hagyjam, együttérzés váltakozott bennem. Ahogy előre sejtettük: irgalmatlan harc jellemezte a Fehérvár elleni játékot. És már az első tíz percben kiderült, hatalmas nyomást jelentett az otthon játszó Kohász által diktált küzdelem, sebesség az Alba számára. (5–3, 6–4.) Ám azt is látnunk kellett, hogy a gyors, passzolós játékban a végén megengedhetetlen hibák is rontották az esélyt, valamint a csapat védekezése sem maradt acélos. Ugyanis nem sokszor látni olyan nagy számban elkövetett kapu előtti pontatlanságot, mint most, és ez bosszantó volt a találkozó elején. Legalább hat-nyolc ziccer, hétméteres maradt ki. Ha ezeknek a feléből gól születik, hátradőlhettünk volna várva a következő kupaellenfél kisorsolását.

Ám ismét (ahogy a bajnoki találkozón is) erősen kellett figyelni a hatalmas testű, feltartóztathatatlan francia Mendyre (11 gól), a szenzációs Walfischra, és az általunk irigykedve figyelt fehérvári kapus, Mistina Kitti kiváló produkciójára.

Segített a hazai közönség: rágyújtott a buzdító szövegre, segített a beállt Triscsuk Krisztina (négy gól), a remekül játszó Sirián (5 gól), de továbbra is gondot jelentett Mendy, aki, ha kellett, a hátán vitte be a kapuig a védekező, erőlködő hazai védőket.

A hajrá kegyetlenül izgalmassá vált. Az 57. percben végre vezetett a Kohász (30–29), de ismét jött egy kihagyott ziccer majd 30–30-nál, és a furcsa bírói ítélet (Horváth–Marton) az utolsó másodpercben…

Szabálytalanságot láttak a játékvezetők támadó (!), gólhelyzetben lévő hazai játékostól a dobás pillanatában – ezerszer láttunk ilyenből gólt! – és az Alba jutott tovább.

Egyszóval: lehet összegezni, hogy sok tényező okozta a kiesést, és ezek okozták (nálam is) a bosszúságot, a szomorúságot és az együttérzést.

Imre Vilmos, a DKKA sport­igazgató nyilatkozatának első mondatában máris érintette az igazságot: – Csapatunk becsülettel küzdött. Támadásainkkal nem volt gond, a védekezésünkkel azonban igen. Az Alba kulcsembereit nem tudtuk kikapcsolni. A végjátékban pedig bírói tévedést tapasztaltam. Mindenesetre tanulságos mérkőzés volt. A túlzott bizonyítási vágy, a görcsös akarás is okozhatta az elkövetett hibáinkat. Ám a hozzáállásunkkal nem volt gond. Kiestünk, de nem szenvedtünk vereséget.