Jakabos Zsuzsanna szerint a legfontosabb, hogy a gyerekek ne adják fel

- Mennyire fontos, hogy személyesen jelen egy ilyen eseményen, ahol a gyerekek összefuthatnak Önnel, egy példaképpel?

- Örömmel jöttem, fontosak ezek a személyes találkozások. Jó volt a győriekkel találkozni és persze kíváncsi is vagyok a kicsikre. Amikor beléptem az uszodába beugrottak a régi emlékek, amikor még az Arany Üstre jöttem Dunaújvárosba, annak volt hasonló a körítése, azt hiszem ez mindenki számára maradandó emlék. A Jövő Bajnokai Program azonban egy sokkal komolyabb kezdeményezés, nem csak azért, mert a fiatalok kapnak egyenfelszerelést. A legfontosabb, nagy a motiváció a kisgyerekek között azért, hogy bekerülhessenek ebbe a programba. Ahol törődnek vele, támogatják és figyelemmel kísérik a pályafutását, előremenetelét. Egyébként nagyon aranyosak a kicsik, jönnek aláírást kérni, közös fényképet készíteni, azért is vagyok itt, hogy ez is plusz élmény legyen számukra. Egyébként ebből a korból a saját időeredményeimre sajnos már nem emlékszem, így nem is hasonlítgatom, de édesapám biztos vissza tudná mondani ezeket, ő az élő lexikon, neki minden fel van írva...

- Gondolom egy ilyen alkalom Jakabos Zsuzsának is élmény. Egyébként mennyire merik megszólítani?

- Persze, jól esik amikor az ifjak felismernek, vagy közösen úszunk egy kicsit ezeken a rendezvényeken a bemelegítés során. Vannak, akik bátrabbak, leginkább a győriek, hiszen a klubban látnak rendszeresen, vagy akár már úsztunk egymás mellett többször. Velük szoktam inkább beszélgetni, ők szoktak kérdezősködni, például miként kell beosztani az energiát egy távon, hogy a végére is maradjon erő. Vagy kérték, mutassak be egy fordulót. Ilyenkor tényleg hasznosnak érzi magát az ember.

Két dunaújvárosi fiú, Bósa Andor (balra) és Hegedűs Kristóf között Jakabos Zsuzsanna Fotó: Ónodi Zoltán

- Verseny közben is figyeli a gyerekeket, látja, hogy kiből lehet később komoly versenyző?

- Ezt inkább meghagynám az edzők szemének, ők a szakavatottak. Persze, nekem is vannak tippjeim, látom, hogy ki a gyorsabb, ki a lassabb. Azért nyilván észreveszem azt is, amit a laikusok kevésbé, milyen a mozgása valakinek, hogy kisimult-e már, vagy fent van a vízen. De ebben a korban még nagyon fiatalok, ha belegondolok a saját példámba, én is csak nyolc évesen tanultam meg úszni, ami későnek számít, a többiek régen versenyeztek már. Szerencsére ez a lemaradásom eltűnt a későbbiekben.

- A hátrányát mivel tudja behozni az ember, elég hozzá a rengeteg munka, vagy tehetség nélkül ez nem megy?

Mindkettővel, de tehetség nélkül is megy. Amennyiben megvan a megfelelő szorgalom, akkor lehet eredményeket elérni, nem kell rögtön föladni. Kisebb korban az a fontos, hogy naponta járjanak edzésre a gyerekek, ha nem is lesznek bajnokok, de a későbbiekben nagy előny lesz számukra, hogy sportoltak, versenyszerűen úsztak. Megtanulják a fegyelmet, a rendszerességet, a tűrőképességük növelését, ezeknek pozitív hatása lesz az életükben.

- Több számban is indulhat a rövidpályás világbajnokságon, mennyire kíván más felkészülést a huszonöt méteres medence? Át lehet állítani az ember agyát?

- Igen, fejben mindenképpen kapcsolni kell, de már megszoktuk, hogy az ősz a rövidpályás szezoné, a többi pedig normál medencés. Őszinte leszek, nem kedvelem a fordulókat, mert nem vagyok jó bennük, mégis itt lettem kétszeres Európa-bajnok. Idén is voltunk Veronában egy szakembernél a fordulókat gyakorolni, hasznosnak éreztem, ez remélem, meg is látszik majd a medencében a dohai vébén is.