A bajnokságban is csúcsra érni

A lányok tudják, magasra tették a lécet, azonban ez nem jelent egyenes utat a következő aranyéremhez, azért továbbra is keményen kell dolgozni. A csapat emellett a legrangosabb európai klubsorozatban is szeretne a legjobb négy közé jutni.

Nyolc hónapon belül kétszer is felülmúlta a Magyar Kupa fináléjában az eddig egyeduralkodó Újpestet a dunaújvárosi csapat, a mostani sorozatban minden riválisukat legyőzve, hibátlan mérleggel zártak. A döntőben háromgólos hátrányból álltak fel és fordítottak, ami a csapat mentális erejét is mutatja.

– Az elmúlt években is mindig elmondtuk, hogy mennyit dolgoztunk, aztán csak nem sikerült nyerni a kupa- vagy bajnoki döntőkben, egészen tavaly év végéig. A fizikummal eddig sem volt gond, talán akkorra már fejben is beérett a csapat, ami szintén kell az ilyen nagy sikerekhez. A boldogság mellett nagyon büszke vagyok a lányokra, és köszönettel tartozunk a szakmai stábnak is. Nyilván, az előző kupagyőzelem elhitette velünk, hogy képesek vagyunk az UVSE-t felülmúlni, s hogy ez nem csak egy „kiszaladt” siker volt, azt bizonyítja a címvédés. A két elsőség egyformán értékes számomra, de azért címet védeni talán jobb, hiszen azt jelenti, az előző alkalommal már te voltál a legjobb. Egy biztos, ezt az érzést nem lehet megunni – kezdte a csapatkapitány, Garda Krisztina a beszélgetést, aki éppen Egerben gyakorol a válogatottal.

Majd hozzátette, korábban ők voltak a feltörekvő titánok, akik egyszer talán elkaphatják a legjobb csapatot, az idei kupasorozatban aztán más szerepkörbe kerültek, hiszen most már mindenki őket akarta „levadászni”. Ami aztán senkinek nem sikerült és kiválóan tudták kezelni – mondjuk ki –, az esélyesség terhét is.

– Nagyon bíztam magunkban, és abban is, tudunk ismételni, másként nem is lehetett hozzáállni. Már az előző szezonban is éreztem, egyre jobb a csapat, és ebből valami nagy dolog kisülhet. Sikerült is kupát nyerni, a csonka szezon miatt másra ugye nem volt lehetőségünk. Aztán a mostani felkészülés, illetve a csoportmeccsek alatt, amikor korábbi nagy riválisunkat, a BVSC-t oda-vissza simán vertük, szintén tudtam, sokra lehetünk hivatottak. A Fradi elleni elődöntőben, amikor 6–1-re is vezettünk, na, akkor hihetetlen jól éreztem magam a vízben, és ezzel mindenki így volt, egyszerűen szárnyaltunk. Holott náluk is válogatott játékosok vannak, és nem ilyen találkozókat szoktunk játszani velük. A döntőben, amikor már hárommal vezetett az Újpest, akkor sem omlottunk össze, sikerült váltani, amire nem tudtak reagálni. Egyébként azt mondtam a lányoknak előtte, persze, fontos az eredmény, de ha a meccs után tükörbe tudunk nézni, akkor nem lesz baj. Minden kívánságom így teljesüljön – tette hozzá.

A sikerekben elévülhetetlen szerepe van a Mihók Attila által felépített, és kiválóan együtt munkálkodó szakmai stábnak, Garda szerint nem sok egyesület van, ahol nem egy-két, hanem szinte minden részfeladatot más edző tart, Fülöp Tibor és dr. Sike József a vízilabdás berkekben elismert név. Rajtuk kívül nagyon sokat köszönhetnek Kovács József úszóedzőnek, ha ő nem lenne, lehet a tempót se bírnák így. A kiváló fizikum pedig egy olimpiai bajnok kenus, Vajda Attila munkájának eredménye.

A kupatrófea megszerzésekor Mihók Attila vezetőedző térdre ereszkedve kiabált a felé futó játékosoknak, akik aztán behajították magukkal a vízbe ünnepelni. Ebből látszott, a mester számára is milyen fontos volt ez a siker, pedig huszonöt év alatt azért elért egyet s mást csapataival. A kapitány mosolyogva említette, nyilván a mesternek szintén nagy örömet okozott a diadal, annak ellenére, hogy többször „kiakasztották” a mindennapok során, azért ez neki is új lendületet adhat, feledtetve az esetleges bosszúságokat.

Természetesen adódott a kérdés, akkor a szombaton kezdődő bajnokság első számú esélyese is DUE-Maarsk, és megtörtént a trónfosztás? Erre Garda Krisztina azért kicsit óvatosabban felelt:

– Nem szeretek ezzel így foglalkozni, jósolni és latolgatni meg pláne. Az a lényeg, nálunk van a kupa, a legjobb helyen. Ahogy kellett, megünnepeltük, volt egy kis pihenőnk is, aztán újra jöttek a dolgos hétköznapok. Azt, hogy a bajnokságnak ki az esélyese, döntse el a szakma, vagy a szurkolók. S azt se felejtsük el, a kupában a Fradi megverte az Újpestet, az Eger meg az FTC-t. Jó, mi mindenkit, de a bajnokság hosszú sorozat, jöhetnek hullámvölgyek, nem két nap alatt dől el minden és azért van négy-öt jó csapat, bárki elkaphat bárkit. Azért nagyképűség nélkül megjegyzem, ha azt játsszuk, amit tudunk, akkor nem biztos, hogy sokan örülnek, hogy velünk találkoznak. Nyilván az út nagyon jó, amin haladunk, és okkal bizakodhatunk, hogy ebben a sorozatban is elérjük azt, ami oly régen sikerült a dunaújvárosi egyesületnek. Nyolc éve játszom itt, azóta szeretnék bajnokságot nyerni, de ha ezt kényszeresen hajszoljuk, hogy mindenáron meg kell nyerni és más eredmény nem fogadható el, akkor biztosan nem fog sikerülni. Csak az működik, amit az ember szívvel és örömmel csinál. Persze magasra tettük a lécet, de először jön szombaton a Tatabánya, aztán a III. Kerület, a célhoz elengedhetetlen ezek legyőzése is. A tüzet fenn kell tartani ellenük is, bár a két hét pihenő után nem volt olyan kellemes az újrakezdés, de tudjuk, miért dolgozunk minden nap. Egyébként lehet, az alapszakaszban mondjuk nem nyerünk az UVSE ellen, de ettől függetlenül még aranyérmesek lehetünk.

A hazai porond mellett van még egy nagy cél a nemzetközi vizeken is, az Euroligában bejutni a négyes döntőbe: – A LEN Kupa megnyerése után már csak ez hiányzik a klub históriás könyvének lapjairól. Szerintem benne van a csapatban, hogy eljussunk odáig, már ha elindul és végig is tud menni a sorozat, és nem akadályozza meg a vírushelyzet.