Sport

2013.07.09. 22:00

Kézilabdás hazatérés Dunaújvárosba

Dunaújváros - Egyedül nem megy! A sláger szövege rájuk illik. Horváth Tibor és Bulath Anita kézilabda-házaspár, közös életüket ez a sportág tölti ki. Sikeres páros az övék.

Jankó Árpád

Horváth Tibor játszott Várpalotán, Veszprémben, Győrött, Százhalombattán, azután jött a sérülés, és a pályafutás befejeződött, de ekkor már végezte a főiskolát. Majd Rapatyi Tamás és Imre Vilmos edzők hívására jött Dunaújvárosba. 2005-ben Bulath Anita és Tibor már párt alkottak. S egy év múlva változás történt kettejük életében. Anita idegenlégiós lett Dániában, a Koppenhága csapatában.

H. T.: - Természetesen mentem vele, de úgy, hogy dolgozhattam is. Sőt, a Koppenhága junior fiúcsapatával bajnokságot is nyertünk. A legjobb junioredzőnek választottak. Volt tehát szép sikerem, pedig az északi stílust, a felfogást, a rájuk jellemző technikai eljárásokat meg kellett szokni. Bevallom: azóta is vegyítem a magyar és a skandináv módszert.

B. A.: - Kezdetben bizalmatlanok, de később elfogadják az embert. S ami azonnal szembetűnő, nem hajtják szét a fiatal játékosokat. Nincs a dán kézilabdában az, hogy mindenáron eredményt elérni. Örömmel játszanak, mert szeretik a kézilabdát. Nekem az is furcsa volt, hogy az edzők minden játékos véleményét kikérték.

- Gondolom a horvát Poravkánál egészen más stílust találtak...

B. A.: - A bajnokságuk gyenge, csak a nemzetközi kupára, a BL-re fókuszálnak. Az azért jólesett, amikor a Bulath-mezeket hordták a nézők.

H. T.: - Főképp külföldi játékosoktól várják az eredményeket, így az utánpótlás-nevelésük nem színvonalas. Itt nem is éreztem jól magam, Utána Veszprémben már volt sikerélményem. A lányokkal az utolsó helyről a negyedikre jöttünk fel.

A debreceni kitérőt követően Anitát ismét hívta a Podravka. Ment és jött, mert nem kapott fizetést. Újabb csábító ajánlat Viborgból Anitának, és Tibornak, ám a háromszoros edzőváltás miatt is csak egy évet tartott az ottlét. Mondhatni: ideális ez a házasság, hiszen egy szakmában dolgozik a férj és a feleség.

B. A.: - Nagyon sokat segítünk egymásnak. Ilyen sűrű helyváltoztatásnál ez nem is mehetne másképp. Persze van köztünk vita is, de a végén csak megegyezünk.

H. T.: - A skandináv minta ragadós volt Anitánál. Már sokkal nagyobb az önbizalma. Nem kell győzködnöm, hogy igenis jó voltál, mindent megtettél a sikerért. Szerintem ez a bátorítás a társamnak sokat jelent.

Visszajöttek, és ahogy mondják: mindkettőjük gyönyörű emlékeket őriz a dunaújvárosi múltjukból. A választásuk, a Dunaújvárosi Kohász így teljesen érthető.

B. A.: - Én ercsi származású vagyok, közel van, Dunaújvárosban lettem igazi játékos. Hazajöttünk.

H. T.: - Emlékszem, a Dunaújvárosi csapatom volt az első, amelyik annak idején a távozásomkor megkönnyezte a válást.

De az emlékekből nem lehet a jelenben megélni. Lássuk, miképp gondolkodik a hetvenötszörös válogatott átlövő, Bulath Anita a jelenről, és miképp a juniorcsapat új edzője, Horváth Tibor.

B. A.: - Bár nagyon erős lesz a mostani bajnokság, de mi is erősek leszünk. Szimpatikus az a munka, amit Mátéfi Eszter itt eddig elvégzett. Van bennem bizonyítási vágy, és segíteni is akarok a játékommal.

H. T.: - Alkotói nyugtalanság él bennem. Építkezni akarok a csapattal. Ehhez türelem, legalább egy év kell. Bízom abban, hogy eredményes lesz mindkettőnk munkája.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!