Hát így voltak ők...

Leszögezem rögtön az elején, hogy Kishonti Ildikót szeretem és tisztelem is. Ismertem fénykorában, tudom, mennyire mély elhivatottság él benne a színpad iránt. S hosszú évek óta állok értetlenül mellőzöttsége előtt. Ezért is érintett nagyon mélyen az, amit a Bartókban láttam, hallottam. Igen, a Bartókban, hiszen a Petőfi Művészeti Liget szabadtéri színpadára meghirdetett Mi így vagyunk című kétszemélyes zenés estet a hat órakor elvonuló sötét felhőktől tartva a Bartók nagyszínpadára tették át a szervezők. Mint utóbb kiderült, ez nem is volt hiba.

No nem az eső miatt, hiszen a nap beköltözésüket követően kitartóan ragyogott az égen, sokkal inkább azért, mert így legalább sem a szúnyogok, sem a szúnyogirtó gépek nem zavarták a produkciót. Azt a produkciót, amelynek női előadója végigénekelte már a musicalirodalom szinte teljes skáláját, óriási sikerrel. A közönségfogadtatással most sem volt gond, a műsorral annál inkább. Kezdve a műsorszerkezettel, amelybe egyaránt belefér a musical, az opera, a sanzon, és a magyar nóta - karöltve az operettel. Gyaníthatóan a szerkesztés kimerült a "nézzük meg, mit tudunk, és rakjuk össze" vezérelvében. A nyitány hangjai után természetesen Ildikó indít egy lendületes "Napfényt kérek"-kel, bemutatja a Bartók hangmesterét, majd felveszi a macskatartást, és a tőle várható vitalitással, pontossággal, jól intonáltan elénekli a Memory-t, Webber nagysikerű musiceljéből. Kedvesen, teli lendülettel. Még az All That Jazz-nél sincs különösebb gond, gyönyörűen szól a torkába rejtett szaxofon.

Ekkor váltja a szmokingnadrágos, fekete inghez széles bordó selyemvet viselő férfipartnere, Turpinszky Béla, aki kissé balettes, operettes járással peckesen színpadra lépve, megpróbálkozik a Toscával, közepes sikerrel. De nem adja fel, már fel is csendül az ismert olasz részlet, az O sole mio. A hivatásos tenoroknak is kemény hangoknál bizony akadnak problémák. A külsőségek persze működnek, hipnotizálja a nézőket, térdre ereszkedve az egyik hölgynézőnek adja elő a dalt.

Ismét Ildikó tér vissza Edith Piaf dalával, a Padammal, de itt már nincs minden hang pontosan a helyén, nem minden gesztus oda való, és a hangerőváltoztatások sem mindig erősítik a hatást. Egy Charles Aznavour-sláger után újra Piaf. A harmonikást - mondja - nagyon ritkán énekli el, de Dunaújváros neki nagyon fontos. A gesztus szép, az előadás kevésbé.

Visszajön Béla, és látványban nagyobbat mutat, mint dinamikában és hangban. Ingadozik az operai hangvétel és a slágeréneklés eszközei között, operettes gesztusokkal. Teljes zavar. A kegyelemdöfést a Máté Péter-siker duóban elővezetett verziója adja meg. Olyan hamisan és hazugul szól az Azért vannak a jóbarátok, hogy valóban sírni lett volna kedvem. A vastapsos siker természetesen így is garantált.

Bennem viszont csak mély szomorúság maradt. Mert Kishontinak csak szakmai-emberi törődésre lenne szüksége, hogy ismét hatalmasság lehessen, s ne kelljen operetthaknistákkal közösködnie.

No nem az eső miatt, hiszen a nap beköltözésüket követően kitartóan ragyogott az égen, sokkal inkább azért, mert így legalább sem a szúnyogok, sem a szúnyogirtó gépek nem zavarták a produkciót. Azt a produkciót, amelynek női előadója végigénekelte már a musicalirodalom szinte teljes skáláját, óriási sikerrel. A közönségfogadtatással most sem volt gond, a műsorral annál inkább. Kezdve a műsorszerkezettel, amelybe egyaránt belefér a musical, az opera, a sanzon, és a magyar nóta - karöltve az operettel. Gyaníthatóan a szerkesztés kimerült a "nézzük meg, mit tudunk, és rakjuk össze" vezérelvében. A nyitány hangjai után természetesen Ildikó indít egy lendületes "Napfényt kérek"-kel, bemutatja a Bartók hangmesterét, majd felveszi a macskatartást, és a tőle várható vitalitással, pontossággal, jól intonáltan elénekli a Memory-t, Webber nagysikerű musiceljéből. Kedvesen, teli lendülettel. Még az All That Jazz-nél sincs különösebb gond, gyönyörűen szól a torkába rejtett szaxofon.

Ekkor váltja a szmokingnadrágos, fekete inghez széles bordó selyemvet viselő férfipartnere, Turpinszky Béla, aki kissé balettes, operettes járással peckesen színpadra lépve, megpróbálkozik a Toscával, közepes sikerrel. De nem adja fel, már fel is csendül az ismert olasz részlet, az O sole mio. A hivatásos tenoroknak is kemény hangoknál bizony akadnak problémák. A külsőségek persze működnek, hipnotizálja a nézőket, térdre ereszkedve az egyik hölgynézőnek adja elő a dalt.

Ismét Ildikó tér vissza Edith Piaf dalával, a Padammal, de itt már nincs minden hang pontosan a helyén, nem minden gesztus oda való, és a hangerőváltoztatások sem mindig erősítik a hatást. Egy Charles Aznavour-sláger után újra Piaf. A harmonikást - mondja - nagyon ritkán énekli el, de Dunaújváros neki nagyon fontos. A gesztus szép, az előadás kevésbé.

Visszajön Béla, és látványban nagyobbat mutat, mint dinamikában és hangban. Ingadozik az operai hangvétel és a slágeréneklés eszközei között, operettes gesztusokkal. Teljes zavar. A kegyelemdöfést a Máté Péter-siker duóban elővezetett verziója adja meg. Olyan hamisan és hazugul szól az Azért vannak a jóbarátok, hogy valóban sírni lett volna kedvem. A vastapsos siker természetesen így is garantált.

Bennem viszont csak mély szomorúság maradt. Mert Kishontinak csak szakmai-emberi törődésre lenne szüksége, hogy ismét hatalmasság lehessen, s ne kelljen operetthaknistákkal közösködnie.

Ekkor váltja a szmokingnadrágos, fekete inghez széles bordó selyemvet viselő férfipartnere, Turpinszky Béla, aki kissé balettes, operettes járással peckesen színpadra lépve, megpróbálkozik a Toscával, közepes sikerrel. De nem adja fel, már fel is csendül az ismert olasz részlet, az O sole mio. A hivatásos tenoroknak is kemény hangoknál bizony akadnak problémák. A külsőségek persze működnek, hipnotizálja a nézőket, térdre ereszkedve az egyik hölgynézőnek adja elő a dalt.

Ismét Ildikó tér vissza Edith Piaf dalával, a Padammal, de itt már nincs minden hang pontosan a helyén, nem minden gesztus oda való, és a hangerőváltoztatások sem mindig erősítik a hatást. Egy Charles Aznavour-sláger után újra Piaf. A harmonikást - mondja - nagyon ritkán énekli el, de Dunaújváros neki nagyon fontos. A gesztus szép, az előadás kevésbé.

Visszajön Béla, és látványban nagyobbat mutat, mint dinamikában és hangban. Ingadozik az operai hangvétel és a slágeréneklés eszközei között, operettes gesztusokkal. Teljes zavar. A kegyelemdöfést a Máté Péter-siker duóban elővezetett verziója adja meg. Olyan hamisan és hazugul szól az Azért vannak a jóbarátok, hogy valóban sírni lett volna kedvem. A vastapsos siker természetesen így is garantált.

Bennem viszont csak mély szomorúság maradt. Mert Kishontinak csak szakmai-emberi törődésre lenne szüksége, hogy ismét hatalmasság lehessen, s ne kelljen operetthaknistákkal közösködnie.

Ismét Ildikó tér vissza Edith Piaf dalával, a Padammal, de itt már nincs minden hang pontosan a helyén, nem minden gesztus oda való, és a hangerőváltoztatások sem mindig erősítik a hatást. Egy Charles Aznavour-sláger után újra Piaf. A harmonikást - mondja - nagyon ritkán énekli el, de Dunaújváros neki nagyon fontos. A gesztus szép, az előadás kevésbé.

Visszajön Béla, és látványban nagyobbat mutat, mint dinamikában és hangban. Ingadozik az operai hangvétel és a slágeréneklés eszközei között, operettes gesztusokkal. Teljes zavar. A kegyelemdöfést a Máté Péter-siker duóban elővezetett verziója adja meg. Olyan hamisan és hazugul szól az Azért vannak a jóbarátok, hogy valóban sírni lett volna kedvem. A vastapsos siker természetesen így is garantált.

Bennem viszont csak mély szomorúság maradt. Mert Kishontinak csak szakmai-emberi törődésre lenne szüksége, hogy ismét hatalmasság lehessen, s ne kelljen operetthaknistákkal közösködnie.

Visszajön Béla, és látványban nagyobbat mutat, mint dinamikában és hangban. Ingadozik az operai hangvétel és a slágeréneklés eszközei között, operettes gesztusokkal. Teljes zavar. A kegyelemdöfést a Máté Péter-siker duóban elővezetett verziója adja meg. Olyan hamisan és hazugul szól az Azért vannak a jóbarátok, hogy valóban sírni lett volna kedvem. A vastapsos siker természetesen így is garantált.

Bennem viszont csak mély szomorúság maradt. Mert Kishontinak csak szakmai-emberi törődésre lenne szüksége, hogy ismét hatalmasság lehessen, s ne kelljen operetthaknistákkal közösködnie.

Bennem viszont csak mély szomorúság maradt. Mert Kishontinak csak szakmai-emberi törődésre lenne szüksége, hogy ismét hatalmasság lehessen, s ne kelljen operetthaknistákkal közösködnie.