A Dunaferr csapata Dél-Afrikába utazott edzőtáborozni

Központi kezdeményezés

Az MKKSZ jóvoltából összesen 107 sportoló vehet részt a két központi edzőtáborban, a dél-afrikai Roodeplat Dam-ban és a portugáliai Monte Belóban. A meleg égövi helyszínekre főleg a felnőttválogatott tagjai, de több U23-as és néhány ifjúsági versenyző is elutazhatott. A Dunaferr SE három kenusa Dél-Afrikában dolgozhat kiváló körülmények között, riói olimpikonunk, Hajdu Jonatán és a tavalyi szezonban eredményeivel berobbant Kiss Balázs már március 4-én útnak indult. Slihoczki Ádám, aki az ifi kategóriában 2017-ben mindent vitt hazai és nemzetközi szinten – Európa- és világbajnok lett –, továbbá a felnőttek között Kiss és Hajdu párjaként országos bajnokságot is nyert, Molnár Gergellyel, a Dunaferr vezetőedzőjével vasárnap indult útnak a többiek után. Hajduék – azt a csoportot Martinkó Gábor vezeti – négy hetet töltenek kint, ők pedig hármat, de közösen dolgoznak majd odakint.

– Ez az időtartam optimális egy meleg égövi edzőtábor esetében, sem hosszabb, sem pedig kevesebb időre nem érdemes menni.

Kemény felkészülés

Egyébként Ádám nincsen annyira lemaradva a többiekhez képest, hiszen szerdától már tudtunk a Dunán evezni, ötven kilométer van mögötte, amíg a kintiek százharmincnál járnak. Ez nem olyan nagy hátrány. Mivel közösen fogunk dolgozni, ezért technikaliag az edzők tudnak a sajátjainak segíteni, de előzőleg egyeztettem Martinkó Gáborral, ugye vele leszünk ketten kenusedzők. Alapvetően az volt az elképzelés, hogy közösen tartjuk a gyakorlásokat, technikailaig is kölcsönösen tudjuk a versenyzőket fejleszeni.

Ám mivel nem egy korosztályról van szó, ezért többféle sebességgel mennek a fiúk, így szóba jöhet, hogy néha csoportokra bontjuk őket – mondta Molnár Gergely, aki kollégájával általában napi két vízi tréninget tart, ami 20-24 kilométert jelent. Ebben résztáv, egyéni és csoportos evezés is szerepel. A helyszín egy gát által felduzzasztott pálya, ahol nyolc kilométeres kört lehet csinálni az állóvizen, az óceán elég hullámos lenne ilyen feladatokra. Emellett két futás és három erősítő edzés is szerepel a heti programban. Mivel a központban biztosítják a versenyzők számára a hajókat, csak a lapátokat, a térdeplőt és a speciális szerelékeket – például lábtámasz – kellett vinni magukkal, amiket ott a helyszínen be lehet építeni.

– Amikor nem csak a saját versenyzőimmel dolgozok, előtte tájékozódom a többiektől, ki milyen állapotban van. Ezért beszéltem többek között indulás előtt a lágymányosi Szőke Attila edzőjével is, aki a tavalyi sikerhalmozásban Slihoczki páros társa volt. Ő is teljesen rendben van, terhelhető. Nyilván menet közben azért látni fogjuk, hogy valakinek jobb vagy rosszabb napja van, de azért a tervezett penzumot meg kell csinálni. A tábor legfőbb célja a kilométerek gyűjtése, technikák csiszolása és sok „hosszút” evezni. Ez az időszak az egyéni munkáról szól, itt még nem próbálgatjuk a párosokat, azokat majd áprilisban, a szolnoki edzőtáborban kezdjük el.

Nagy lehetőség

Nyilván, miután Szőke és Slihoczki végigverte a világot, az a cél, hogy továbbra is együtt maradjanak, de Kiss Balázzsal is ki szeretném próbálni Ádámot. Hajdu pedig Fekete Ádámmal szeretne próbálkozni, tehát alakulgatnak az egységek, de mint mondtam, ennek az ideje nem most van, maximum beszélgetés szintjén. Amíg nincs meg a sebesség és a technika egyesben sem, felesleges erőltetni a csapathajót – tette hozzá a szakember, akinek természetesen megtiszteltetés, hogy ő is a válogatottal dolgozhat. Azért ha több versenyzője van valakinek a nemzeti csapatban, ez várható volt. – Megmondom őszintén, szeretek itthon lenni, persze egy ilyen lehetőséget és felkérést nem hagyhattam ki. Hiszen a három hét alatt én is tanulok, mert ilyenkor az ember a kollégáktól is hasznos tapasztalatokat gyűjthet, ez is a saját fejlődésemre szolgál, amit aztán továbbadhatok.