A sportok szolgálata: Kiss Norbert helyettes sportállamtitkár lett

- Milyen emlék a Sándor-palotában eltelt idő?

- Minden ember számára óriási megtiszteltetés, ha az ország egyes számú hivatalának munkatársa lehet. Ez a megtiszteltetés ért engem is, amikor Schmitt Pál volt köztársasági elnök hivatalvezetőnek kért fel. Feladataimat igyekeztem mindig becsülettel, alázattal és szorgalommal ellátni, hasonlóan az összes többi munkatársamhoz.

- Miként élte meg az elnököt ért támadásokat?

- Aki a politikai közélet pályájára lép, az tudja, mi vár rá. Én a támadások idején is végeztem a feladataimat. Számomra azért volt nehéz átélni azt, ami történt, mert azt az embert támadták, akit én gyerekkorom óta tisztelek és becsülök. Politikai hovatartozástól függetlenül ha bárkit ilyesmi ér, azt nehezen fogadom.

- Lenne olyan, amit másként tenne, olyan tanács, amit másként fogalmazna?

- Nem érdemes olyanról beszélni, ami elmúlt, inkább előre tekintek és az előttem álló feladatokra összpontosítok.

- Akkor tegyük ezt. Pozíciója a legbefolyásosabb megyei politikusok közé emelte. Mi változik a Simicskó-Kiss féle sportpolitikával?

- Ne felejtsük el, hogy Szekeres Pál helyettes államtitkár is hivatalában marad, hiszen kiválóan végzi a munkáját. A befolyásos szót pedig nem szeretem, mert egész életemben a szolgálatot tartottam a legfontosabbnak. Ez a legkifejezőbb szó arra a helyzetre, amikor az ember a politikában munkát vállal. Azt vállaltam, hogy a legkisebb település sportjától a legmagasabb szintű szövetségig teljes értékű szolgálatot adok a magyar sportnak addig, amíg azt a Jóisten engedi.

- Sokan számíthatnak arra, hogy segít rajtuk egy lokálpatrióta sportvezető?

- Nemrégiben magas állami kitüntetést kapott a mindenki által tisztelt Demeter Vilmos fehérvári testnevelő tanár. Úgy gondolom, a megyében nagyon sokan érdemelnek hasonlóan magas állami kitüntetést, vagy közösségi elismerést a sportban betöltött szerepükért, a szertárostól a sportvezetőig. Különbséget nem tehet egy állami vezető település és település, megye és megye között, mégis egy kicsit odahúz az ember szíve, ahol az értelme csiszolódásától kezdve a mai napig sportol. Én két éves koromtól sportpályán élek, aminek most már 35 éve. A Videoton stadionjába például édesapám vitt el először, akit sokan ismerhetnek: hosszú ideig ott edzősödött és jelenleg is a klub alkalmazásában van.

- Mi a konkrét feladata?

- A sportkapcsolatokkal foglalkozom majd, ami nem könnyű terület, hiszen ehhez tartozik minden meglévő és jövőbeli rendszer kapcsolódása a kormányzat munkájához, a programok felépítése, a Nemzeti Sport Intézettel való együttműködés, az iskolai testnevelés, a különböző sportszervezetekkel való kapcsolattartás. Fontos, hogy a sportdiplomácia az általános politikai diplomácián túl politikamentes munka is legyen. És nem csak bel-, hanem külföldön is.

- Apropó, diplomácia... Sok emberrel találkozott az elnök mellett. Ki tette önre a legnagyobb hatást?

- Aki engem ismer, azt nem lepheti meg, hogy a Szentatya, XVI. Benedek pápa. Kétszer találkoztam vele és államtitkárával, Bertone bíborossal. Ez miként csatlakozik a sporthoz? A bíboros úrnak Grosics Gyula mezét vittük el ajándékba, mert a bíboros úr nagyon szereti a labdarúgást, Puskás Öcsi volt a kedvence. Mondanom sem kell, mennyire örült neki.

- Milyennek látja ma a sport helyzetét?

- A magyar sport a benne élőknek köszönhetően sikeres. De a kormány segítsége nélkül nehezen tudná fenntartani magát. Ezért van szükség élő és eredményes kapcsolattartásra, a feladatok és a kötelességek gyors és hatékony kiosztására. Ez nagy felelősséget jelent mindkét fél számára. Az ország helyzetére vonatkozóan Klebelsberg Kuno gondolata jut eszembe, amelyben a sport testi erőként jelenik meg. "Valójában az erkölcsi erők megedzése, a testi erő helyreállítása és a gazdasági termelőképesség biztosítása az, ami koncentrikusan együtt működve lényegesen hozzájárulhat ahhoz, hogy hazánk súlyos helyzetéből kiemelkedhessék." Mondta ezt közel 100 éve!