Se olimpia, se iskola – történelmi pillanatokat él át Kovács Zsófia

Történelmi időket élünk efelől aligha lehet kétségünk. Ezúttal azonban a történelmi jelzőt nem pozitív, sokkal inkább negatív értelemben kell használnunk. A világon tomboló koronavírus-járvány miatt, már eddig is számtalan sporteseményt kellett átütemezni, vagy bizonytalan időre törölni az idei versenynaptárból. Kedden kora délután érkezett hír, hogy a NOB eltolja az idén július 24. és augusztus 9. közé tervezett harminckettedik nyári olimpiai játékokat, amelynek Tokió adott volna otthont. Ilyenre korábban „csak” világháborúk idején volt példa, így kijelenthető: (sajnos) sporttörténelmi eseményeknek lehetünk tanúi.

Ez rengeteg kérdést felvet, amelyek jelentős részének megválaszolására még csak kísérletet sem teszek. Van azonban egy, dunaújvárosiként biztosan el nem hanyagolható kérdésköre a halasztásnak: Kovács Zsófia.

Felfordult minden

Városunknak van egy olimpiai kvótával már rendelkező tornásza, aki dátumtól függetlenül részt vehet majd a játékokon, és ha minden jól megy, jövő szeptemberben már kétszeres olimpikonnak mondhatja magát mindössze 21 évesen – ha és amennyiben a jelenlegi forgatókönyv valósul meg, azaz 2021-ben rendezik meg az ötkarikás játékokat.

- A koronavírus már eddig is teljes mértékben átírta a tervezett felkészülést, és az idei évet. Készültem a március elejére kitűzött világkupákra, amiket aztán sorra lemondtak. Ekkor azonban még folytattuk a felkészülést, mintha mi sem történt volna, hiszen a hazai versenyeket – ekkor úgy tűnt – minden gond nélkül megrendezik.

Aztán a Magyar Torna Szövetség nem sokkal később kiadott egy közleményt, hogy ezeket sem rendezik meg a kormány vészhelyzeti intézkedéseivel összhangban.

- Amikor a MATSZ közleményét olvastam, akkor már azért éreztem, hogy ez komoly probléma lehet, hiszen a Matolay Elek-emlékverseny is szerves részét képezte a felkészülésnek, majd ezt követte a múlt heti bejelentés, miszerint a kontinensviadalok is elmaradnak, amelyek már a célegyenesét képezték volna Tokiónak. Majd jött az olimpia.

A tornatermen túl

Kovács Zsófia március 20. óta a négy fal között készül, ugyanis a tornacsarnok kvázi bezárt. Muszáj formában maradnia, hiszen ha olimpiát, világversenyt nem is rendeznek legalább nyárig, egy olimpikon nem engedheti meg magának, hogy ellustuljon. Zsófi így most saját bevallása szerint futni jár, és otthon erősít – már amennyire szerek híján készülhet egy tornász, kézállásokkal és nyújtószalaggal. Emellett az újonnan bevezetett online oktatásban is meg kell állnia helyét.

- Az elején nehéz volt, hiszen amikor még edzések voltak, akkor délelőtt itthon voltam, délután edzettem. Most, hogy terem sincsen már, így itthon tanulok és karbantartom magam, amennyire csak tudom. Kicsit fura ez a digitális oktatási rendszer, még nem sikerült teljesen átállítanom magam erre, de nagyon igyekszem, hogy minél jobban sikerüljön, mindent megváltoztatott a vírus.

Létesítmények zárva, nincsenek edzések, kérdőjelek vannak

Az elmúlt hét pénteki napjától (március 20-tól) zárva vannak a Dunaferr SE létesítményei. Erről Mátyás Gábor, a Dunaferr SE ügyvezetője adott tájékoztatást. Az egyesület ameddig csak lehetett – és a kormány intézkedései engedték –, mindenben támogatta a sportolók felkészülését, azonban ez egy szint után elképzelhetetlenné vált.

- Amikor az első hírek megjelentek a vírussal kapcsolatban, akkor szakosztálytól függetlenül igyekeztük a higiénére figyelmeztetni az egyesület sportolóit, dolgozóit egyaránt. Később igyekeztünk kiscsoportos edzéseket tartani, majd a szabadtéri edzések mellett tettük le a voksunkat. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy múlt hét péntektől a sportlétesítmények zárva vannak. A sportolóink edzenek ugyan, de nyilván a torna esetében ez nehezen kivitelezhető. Az olimpiai elmarad, bár Kovács Zsófinak van kvótája. Ezzel kapcsolatban biztosat az új időpontról nem tudunk, emiatt a felkészülés menetéről sem tudunk semmi biztosat. Ez egy nagyon nehéz helyzet.

Gyorsabban-Magasabbra-Erősebben

Az igazat megvallva nem értettem a NOB álláspontját. Egy olimpia megrendezése több éves folyamat, és egy egész nemzet hatékony munkája, kompromisszumot nem ismerő kitartása, alázata, na meg súlyos euroszázmillió – vagy több – szükséges az ötkarikás játékok lebonyolításához, a siker pedig közel sem garantált.

A fentiekből kitűnik: elképzelhetetlenül nagy hatása lehet egy országra, annak gazdasági stabilitására és egyáltalán a nemzet kollektív tudatára egy ekkora volumenű rendezvény elhalasztása.

És mégis. Amikor február végén elsők között jelentették be, hogy a magyar női vízilabda-válogatottat is érintő olimpiai selejtezőt nem tudják megtartani az Olaszországban tomboló koronavírus miatt – mind a helyszín, mind pedig a tornán részt venni szándékozó talján nemzeti csapat érintettsége okán – mezei újságíróként egyből a halasztás mellett tettem le a voksomat.

Egy ötkarikás rendezvény ugyanis minden sportoló álma. Kivétel nélkül, mindenkié. Nem lehet és nem is szabad „majdnem olimpiát” rendezni, az nem méltó annak szelleméhez.

A február óta eltelt időszak bebizonyította, nem létezik olyan szcenárió, amely teljes biztonsággal garantálná a tokiói játékok zökkenőmentes lebonyolítását. Az olimpia hármas jelszava: Citius Altius Fortius (Gyorsabban Magasabbra Erősebben) a triumvirátus jegyében pedig a NOB meghozta az egyetlen helyes, racionális döntést: a halasztást.