„Abban is bízom, hogy három, de inkább több aranyérmet tudunk szerezni”

Ezen a megmérettetésen is lépésről lépésre meg kell álljon, mert mindenki akar mondani valamit önnek. Hogy bírja?

- Ezt nem kell bírni, ez jólesik az embernek, de hát itt vagyok az úszósportban már fél évszázada. A dunaújvárosi uszodában pedig az avató ünnepségen szerepeltem, mert akkor még válogatott voltam! Jó emlékem van róla. Abban az időben még másképpen gondolkoztunk: akkor, 1977. április másodikán egy fedett ötvenes létesítmény átadása nagy dolog volt. Annyira, hogy bár nem volt szokásunk, az egész válogatott úszott egyet. Azért vártuk az ilyen létesítményeket, mert egész évben olimpiai körülmények között lehetett felkészülni és versenyezni.

Ez volt a 38. Arany Üst. Mit jelent ez a hazai úszósportnak?

- A kilátogató nézők évről évre hasonló dolgot láthatnak: fiúk és lányok tempóznak a különböző számokban. De! Ez Európa legrégebbi korosztályos versenye, az ennél ígéretesebben, nagyságrendekkel nagyobb költségvetésekkel induló versenyek befulladtak. Ezért a Magyar Úszó Szövetség új vezetésével és Bienerth Gusztáv elnökkel megegyeztünk, és úgy alakítottuk át a Jövő Bajnokai Programot, hogy ez lesz a fő versenye minden régiónak tavasszal.

A kapitány akár már itt beírja a neveket a noteszába?

- Lesz egyszer júliusban Győrben az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál (EYOF) és ez a korosztály ott már induló lehet. Ráadásul, akik itt szerepelnek a következőben már ifjúsági Eb-szereplők lehetnek, tehát ha a kérdés így merül fel: kertelés nélkül mondhatom, hogy ez az évjárat már engem érdekel.

Dr. Sós Csaba szövetségi kapitány a dunaújvárosi uszoda avató ünnepségén is szerepelt mint válogatott
Fotó: Balogh Tamás

Júliusban itt a hazai rendezésű vizes világbajnokság.

- Én ezt szeretem, hiszen ebben munkálkodok. Az egész életem erről szól: versenyzőként, edzőként, tanárként, kommentátorként egyaránt. Most, hogy a magyar válogatott élén vehetek részt ezen az eseményen, különösen izgatott vagyok. Ez nem rossz feszültséget, hanem a várakozást jelenti. Az az igazság, hogy alig várom a vb-t.

Ad-e muníciót a hazai úszósportnak ez a csúcsesemény?

- Természetesen. Eleve, most már hosszú évek óta ennek a készülődésnek a jegyében folyik a munka. Mindenki hall az úszásról, akarva-akaratlanul is, akik csak arra járnak, vagy bekapcsolják a televíziót, tudják, hogy mi zajlik itt. Nyilván, hogy jobban felkelti az emberek érdeklődését, és ha ez sikeres lesz, ahogy az más sikeres világverseny után is szokott lenni, még több gyerek jön majd úszni.

Mondhatjuk, ez egy nagyon kritikus sportág. A siker csak érmekben mérhető?

- Az úszás már csak ilyen. Nyilván van mennyiségi várakozás is, ha egy össztársadalmi elvárást nézünk. A kormány nemcsak azért adja ezt a kiemelt támogatást, hogy sikeres úszóink legyenek, hanem, hogy minél több gyerek tanuljon meg úszni, és minél több versenyzőnk legyen. Van egy ilyen nevű programunk is. Természetesen a mennyiségi mutatók is érdekesek, de bennünket, akik ezen az oldalon vagyunk, a siker izgat.

Az úszósportban van olyan, hogy hazai pálya?

- Igen van, és az felénk lejt. Több nagy nemzetközi versenyünk volt már. Ifi, felnőtt és rövidpályás Eb-k, talán hatot vagy hetet rendeztünk az elmúlt tizenkét évben. Aki ott kint volt, vagy a tv-ben nézte, az láthatta, hogy az a megfogalmazhatatlan dolog, amit a magyar közönség csinál, nincs sehol máshol a világon. Nem egyszerűen csak az, hogy minket biztat, hanem valami olyan hangulat teremtődik, amiért irigyelnek bennünket a külföldiek, és ezt el is mondják. Ezekből a nagy eseményekből az jött ki, hogy mindig jobban szerepeltünk, mint amit a világranglista-helyezésekből jósolni lehetett.

És, ha már jóslás. Van-e bátorsága hozzá a vb előtt?

- Nagyon nem szeretem ezt az újságírói kedvenc kérdést, de megkerülni sem fogom. Rióban, az olimpián hét érmünk volt, és arra számítok, hogy ennyi mindenképpen lesz, de inkább több. Szép kerek számban gondolkozom. Abban is bízom, hogy három, de inkább több aranyérmet is tudunk szerezni, ahogy abban is, hogy nem csak női hanem férfi aranyunk is lesz!