Már hatvanöt éve pedagógus

Az ünnepelt elmondta, hogy mindig jó szívvel gondol az iskolában eltöltött évekre, az előszállási emberekre. Nemcsak a tanítási idő, hanem az órák közti szünetek is nyomokat hagytak benne, hiszen a kollégákkal csak ilyenkor és gyorsan lehetett megbeszélni az aktuális ügyeket, utána rohantak tovább, várták őket a gyerekek. Sokszor ezek a percek adtak erőt a nap folytatásához. A tanári kollektíva akkoriban nagyon jó közösség volt.

- Az emberben benne él már gyermekkorában, ha a tanári pályát akarja választani. Ezt a munkát csak lelkiismeretesen és pontosan lehet végezni. Minden gyermeket, legyen kicsi vagy nagy, a tanár sajátjának kell tekintse. Igyekeznie kell olyan kapcsolatot kialakítani velük, hogy a viszontlátás alkalma, történjen bármikor is, ugyanazt a hangulatot hozza ki az emberből, mint amikor elbúcsúztak. Ezért érdemes tanárnak lenni - vallja dr. Eglesz Dezsőné.

Imádja a gyerekeket. Ilonka néni nyugdíjasként is, az igazgató első szavára visszament tanítani, s talán éppen ekkor érte el diákjaival a legnagyobb sikereket. Mindig mosolygott, jókedvűen, optimistán nézett a jövőbe. Kollégái soha nem látták szomorúnak.

Nagykarácsonyban kezdte pályafutását 1946-ban - az ottani iskolában réztábla őrzi nevét. Előszálláson közel 40 évet tanított, idén Előszállás önkormányzata díszpolgári címet adományozott neki áldozatos és példamutató munkájáért. Ilonka néni az idén töltötte be a 85. életévét.

Dr. Eglesz Dezsőné hatvanöt évvel ezelőtt vette át tanítói diplomáját, és évtizedekig tanított az előszállási általános iskolában. Ilonka nénit közel harmincan köszöntötték az ünnepségen, a vendégek között több egykori kolléga is elérzékenyült, amikor az igazgató átadta a nyugdíjas pedagógustársuknak járó vasdiplomát.

Az ünnepelt elmondta, hogy mindig jó szívvel gondol az iskolában eltöltött évekre, az előszállási emberekre. Nemcsak a tanítási idő, hanem az órák közti szünetek is nyomokat hagytak benne, hiszen a kollégákkal csak ilyenkor és gyorsan lehetett megbeszélni az aktuális ügyeket, utána rohantak tovább, várták őket a gyerekek. Sokszor ezek a percek adtak erőt a nap folytatásához. A tanári kollektíva akkoriban nagyon jó közösség volt.

- Az emberben benne él már gyermekkorában, ha a tanári pályát akarja választani. Ezt a munkát csak lelkiismeretesen és pontosan lehet végezni. Minden gyermeket, legyen kicsi vagy nagy, a tanár sajátjának kell tekintse. Igyekeznie kell olyan kapcsolatot kialakítani velük, hogy a viszontlátás alkalma, történjen bármikor is, ugyanazt a hangulatot hozza ki az emberből, mint amikor elbúcsúztak. Ezért érdemes tanárnak lenni - vallja dr. Eglesz Dezsőné.

Imádja a gyerekeket. Ilonka néni nyugdíjasként is, az igazgató első szavára visszament tanítani, s talán éppen ekkor érte el diákjaival a legnagyobb sikereket. Mindig mosolygott, jókedvűen, optimistán nézett a jövőbe. Kollégái soha nem látták szomorúnak.

Nagykarácsonyban kezdte pályafutását 1946-ban - az ottani iskolában réztábla őrzi nevét. Előszálláson közel 40 évet tanított, idén Előszállás önkormányzata díszpolgári címet adományozott neki áldozatos és példamutató munkájáért. Ilonka néni az idén töltötte be a 85. életévét.