Gerstmár Renáta: ismerős parkettán

- Majd eligazolt Hódmezővásárhelyre. Miért?

- Kiss Szilárd csábított oda. Irányítót keresett, s mivel a Dunaferrben kevés lehetőséget kaptam, átigazoltam. Átestem közben egy vállműtéten, s két évvel ezelőtt a vásárhelyi gárda összedőlt, ismét csomagolnom kellett. A Veszprém, Gyurka János edző hívott. Onnan jöttem most vissza Újvárosba. Engem eddig három városhoz kötnek szép emlékek. Tatabányához, ahol születtem, Dunaújvároshoz, ahol megtanultam kézilabdázni, és Veszprémhez, ahol megtaláltam a páromat, Gulyás Pétert. Ő is kézilabdázó. Miatta volt nehéz most a váltás.

- De gondolom, Péter, ahogy tud, rohan a dunaújvárosi meccsekre...

- Az biztos... Érdekes egyébként a veszprémi szisztéma. Minden évben új női csapatot építenek, s úgy láttam: én nem férek be Gyutka János elképzeléseibe. Természetesen van bennem tüske, nem tagadom. Hét-nyolc kézilabdázó távozott a veszprémi csapatból. Elég későn, csak május közepén tudtam meg, hogy nem kellek, de szerencsére Ferling Bernadett felhívott, s annyit mondott: Szeretnénk, ha hazaigazolnál.

- Úgy látszik, egy fiatal, ütőképes, lelkes csapatba kerül. Rutinjára, játéktudására szüksége lesz ennek a társaságnak...

- Öt évvel ezelőtt nehéz szívvel mentem el Dunaújvárosból. A búcsúzáskor sírtam, most nagyon örülök, hogy ismét itt bizonyíthatok.

- Egyik főszereplője lehet a dunaújvárosi csapatnak...

- Szívesen vállalom ezt a terhet. Vezéregyéniségként - persze nem csak egyedül - összetartani a fiatalokat, tartani a karmesteri pálcát a játékban, ez kedvemre való kihívás. És mindent meg is fogok tenni, hogy húzóembere legyek az együttesnek.

- Akkor ismét végigsétált a Vasmű úton?

- Örömmel idéztem fel az emlékeket, de a szívem akkor dobbant igazán nagyot, amikor beléptem a sportcsarnokba. Vajon hány kilométert futottam annak idején ezen a parkettán? Arra is emlékszem, milyen fantasztikus közönsége volt a Dunaferrnek. Telt ház előtt kézilabdáztunk hétről hétre. Ennek a fiatal csapatnak is kell szurkolni. Egységesek leszünk, és bizonyára lesznek szép bravúrjaink. Amikor régen a B-közép egy szép megoldás után skandálta a nevemet: Gerst-már Re-ná-ta ... azt nem lehet elfelejteni.