Rapatyi Tamás: Elégedett, de búcsúzik

Rapatyi Tamás vezetőedző először a bajnoki évre való felkészülés elejét idézte fel. Mint tudjuk, az nem volt gond nélküli.

- Mi egy héttel később kezdtük a munkát, egyszerűen nem volt rendben a keretünk. Később érkezett Jókai, még nem állt be Ferling. Radulovics pedig szeptember végén érkezett, s a Hunnia elleni mérkőzésen mutatkozott be. Óriási versenyfutást jelentett tehát behozni a lemaradásunkat. Úgy is nyilatkoztam: majd csak tavasszal áll össze a csapatunk. Tudtuk, lesznek fájó vereségek, és kellemes meglepetések is. Az előzőhöz tartozik, hogy a Siófok folyamatosan megvert bennünket. Az utóbbihoz sorolom, hogy a Fradit kétszer is legyőztük, egyszer idegenben is. A Váccal, a Békéscsabával szoros csatát vívtunk, és a Debrecent kupamérkőzésen sikerült legyőznünk.

- Ez a helyzet komoly szakmai kihívásokat jelentett. Melyek voltak ezek?

- A különböző edzettségi állapotban lévő játékosokat s a különböző életkorú csoportokat is egy szintre kellett hozni. Balogh Bea csak délután edzett, Nagy Ivett és Jókai Nóra csupán három napot volt velünk, így nehéz volt megoldani, hogy a komplett keret együtt legyen.

- A munkáját dicséri, hogy sikerült, ha nem is gyorsan, kialakítani egy játékrendszert, egy megfelelő ritmust a mérkőzéseken...

- Alkalmazkodni kellett az idősebb és a fiatalabb játékosokhoz, de valóban sikerült megtalálni a csapat összjátékában a közös nevezőt. Ezt leginkább a végén, a rájátszás eredményei igazolták.

- Sokszor nyilatkozta: a védekezés a legnagyobb gond. Az állt össze nehezen...

- Nem voltak megfelelő játékosaim, főképp belső védőm erre a feladatra. Jókai és Vadász is megsérült. A gyors támadójátékunk, a tempónk, állóképességünk viszont a vége felé eredményessé vált. Nagyon komolyan megharcoltunk a hatodik helyért, nem érdemtelenül szereztük meg, és ennek nagyon örülök. Nincs hiányérzetem. Sajnálom, hogy már nem kell a munkám.