Sport

2009.03.24. 03:29

Álomszerű valóság

Dunaújváros - Keresve sem lehetett volna boldogabb kézilabdázót találni az országban hétfőn, mint a Dunaferr SE immár többszörös felnőtt válogatottját, Ancsin Gábort.

Gallai Péter

- Először úgy jó három hete, dr. Bene Gyula szakosztályelnök mondta, a közeljövőben számíthatok arra, hogy behívnak. Ezt én hónapokban mértem, ezért ért villámcsapásként a PLER elleni meccs után Sári Árpád híre: mennem kell a felnőttekhez. Mit ne mondjak, először nem akartam elhinni, majd leírhatatlan boldogság lett úrrá rajtam. Büszkeség és megtiszteltetés volt, hogy elutazhattam Tatára a többiekkel. Izgultam, persze, hogy izgultam, milyen fogadtatásban lesz részem, de szerencsére nem egyedül voltam Dunaújvárosból, s a többbiek is rendesek voltak - kezdte Ancsin, aki azt gondolta: azért viszik csak ki a tornára, hogy szokja a légkört, de nem sok szerepet kap majd.

Ehhez képest Hajdu János közölte vele, kezdőként lép pályára Tunézia ellen, amiről így beszélt:

- Bevallom, ekkor mindkét lábam remegni kezdett, hiszen erre álmomban se gondoltam. Amikor a pályán hallgattam a Himnuszt, úgy voltam vele, valaki bökjön meg, hogy felébredjek. De ez bizony a valóság volt, a Himnusz alatt pedig libabőrös lettem. Szerencsére olyan típus vagyok, hogy a meccs előtt jobban bennem van a drukk, azonban a pályán már nem erre koncentrálok. Azt külön mondta a mester, hogy ne idegeskedjek és ne alibizzek, átlövő vagyok, tüzeljek bátran. Sajnos az első két lövésem a kapufát találta el, de utána eredményes voltam, amivel hatalmas kő esett le a szívemről. Ez a gól örökre emlékezetes marad számomra.

A Dunaferr játékosa végül három góllal zárta első meccsét, ami után Hajdu külön megdicsérte. - Nagyon örülök, hogy így látta a kapitány. Sajnos felszakadt a szemöldököm, ezért a második találkozón már kevés lehetőséget kaptam, a harmadikon pedig a gyúró tanácsára nem játszottam, nehogy komolyabb baj legyen. Nem vagyok telhetetlen, hogy ennyi jutott nekem a kupán, ez is több mint amiről álmodtam. Ez most ismét megerősített abban, érdemes csinálnom azt, amit teszek. Kellett ez a lökés, mert az ember van, hogy belefásul a munkába. Gyorsan leszögezem, messze nem vagyok még a csúcson, s ha a teljes keret együtt van, akkor nekem még nem jut benne hely. Sokat kell még tanulnom és fejlődnöm. Örülök annak, hogy maradtam Dunaújvárosban, hiszen rendre játéklehetőséget kapok, ami biztosan hozzájárult a meghíváshoz. A kapitány Imre Vilmossal tartva a kapcsolatot, tovább figyel majd engem.

Amikor felvetettem, milyen érzés Kétsoprony hősének lenni, Gábor szerényen hárítja a kérdést:

- Azt nem tudom.

Persze tovább kötözködöm, mondván, nem hiszem, hogy minden sarkon egy válogatott kézilabdázó lakna.

- Pedig milyen jó lenne, de sajnos nem így van - reagált rá a fiatalember.

- Nagyon jó volt, hogy édesanyám a helyszínen volt, míg telefonon sorra kaptam a családtól, a barátoktól, az ismerősöktől a gratuláló, biztató üzeneteket. A válogatott társaktól pedig egy magyar zászlót, amelyet mindenki aláírt. Azt viszont még nem tudom, mennyibe kerül ez a hétvége - utalt nevetve arra Ancsin Gábor, hogy a jeles esemény után mire kell majd meghívnia a csapattársait.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!