2008.02.14. 03:29
A feladat kereste meg őt
Dunaújváros - Amikor befejeződik a pekingi olimpia - persze oda még ki kell jutni -, azonnal elbúcsúzik a válogatottól. Mivelhogy a csúcsról le kell szállni. Nem zuhanni, hanem ahogy a helikopter, szép puhán.
Ezt a szemléletes gondolatmenetet Hajdu János, a magyar női kézilabda-válogatott újonnan megbízott szövetségi kapitánya fejtette ki. Magyarán, elvállalta a csapat vezetését, de csak meghatározott ideig.
- Ötvenöt éves vagyok, több mint harminc éves szakmai múlttal rendelkezem. A szövetség szakmai igazgatójaként nagyon szeretem a munkámat. Ám bolond az az ember, aki ezt a felkérést visszautasította volna. Én sem tettem. Valóban a csúcsnak számít nálam ez a megbizatás. A magyar női kézilabda-válogatott nagy érték, óriási lehetőség van ebben a társaságban. De rögtön hozzáteszem, nem én kerestem a feladatot, hanem az talált meg engem.
- Nincs sok ideje a selejtezőkik. Nyilván ezért is nyilatkozta: nem akar ajtóstul berontani a házba. Németh András munkájára és csapatára támaszkodik...
- A döntésem után azonnal el kellett gondolkodnom: kell-e, lehet-e ilyen rövid idő alatt változtatni. Úgy gondolom, lehet és érdemes is, de mértékkel. Nem hiszem, hogy a világbajnokságon nagy gond lett volna a csapategységgel, de lehet azt jobbá tenni. Tehát az egymás közti kommunikáció, a csapatmorál, a kohézió mind-mind pedagógiai ráhatást igényel. Legalább munkám ötven százalékában. Ami pedig a szakmai részt illeti, elsősorban a védekezést kell helyre tenni, csiszolni. És nem biztos, hogy ez a tevékenység ugyanazokkal a játékosokkal képzelhető csak el, akik a vébén szerepeltek. Mások is kaphatnak ebben szerepet.
- Sorban látogatja azokat a klubokat, ahonnan beválogathat majd játékosokat a címeres csapatba. Tehát úgy gondolom, ezek nem udvariassági látogatások...
- Ha lehetne, már holnap megtartanám az első edzést, de sajnos ez lehetetlen. A bajnokság, a különböző nemzetközi kupák, a Magyar Kupa, a sok-sok mérkőzés ezt nem teszi lehetővé. Csak március 18-án kezdjük el a felkészülést a selejtezőre. Addig is kommunikálok a csapatokkal, a vezetőkkel, a játékosokkal. Nézem őket, meccsekre járok, elemzek, információkat szerzek, hogy legyenek közös gondolataink. Lássák, hogy itt vagyok, velük élek, midenről vannak tapasztalataim, élményeim... Így könnyebb lesz a felkészülés.
- No és természetesen a keretet is mozgatja . Pontosan ezen mit kell érteni?
- Kétféle csoportot alakítok ki. Egy szűkebb keretben szerepelnek azok, akik kivívhatják az olimpiai indulás jogát. Ide nehéz már kívülről bejutni, mivel nagyon rövid az idő. És lesz egy bő keret, amelyben a selejtezős játékosokon kívül mások is bekerülhetnek. Ez a harminc tagú olimpiai keret, amelyben a tehetséges fiatalok is megtalálhatóak lesznek.
- Akkor lássuk: a Dunaferrből kik kerültek a szűkebb és a bővebb kalapba?
- A dunaújvárosi csapatból hét játékos került a megfigyeltek közé. Ám őszintén szólva, a március végi selejtezőn főképp Borbás Ritára és Ferling Bernadettre számítok. Ám sokat mondóan jegyzem meg, nagyon figyelek - a nagyon szót aláhúzom - Pigniczki Krisztinára és Lovász Zsuzsára, akik a selejtezőn is segíthetnek. Rajtuk kívül bekerült a bő keretbe Mörtel, Vincze és Laluska is.
- Beszéljünk bátran: a minden bizonnyal sikeres selejtező után alakul majd a Hajdu-féle csapat. Mi az ön szakmai filozófiája?
- Valóban lesz az olimpia előtt kis idő a csapat játékstílusának kialakítására. Van sok tényező, amelyhez ragaszkodom. Igen erős, fegyelmezett védekezés, hatékony kapcsolat a kapusokkal. Az egész meccsre érvényes lerohanások, a feltétel nélküli visszafutás, visszarendeződés. Ez utóbbi tényleg vesszőparipám, annyira, hogy aki nem fut vissza, az a csapat morálját rontja. Tehát ez morális kérdés nálam. Akkor még fontos a két vagy három játékos közti játékkapcsolat kigyakorlása is. De mindenféleképpen az a véleményem, hogy az edzőnek a rendelkezésére álló, adott keret minőségéhez kell alkalmaznia a taktikát, a csapatra jellemző játékelemeket, és nem pedig a saját rögeszméjéhez keresi meg az alanyokat.
- Úgy tudjuk, február 20-áig kell leadnia a szövetség asztalára a keretet, a szakmai stáb névsorát...
- A dátum pontos. Egyelőre nem tudom, ki lesz a segítőm. A csapat orvosa, dr. Tállay András, a sportkorház orvosa. Ő egyébként visszatér hozzánk, és különben az egész pekingi csoportnak lesz az orvosa. Ő fog majd dönteni például a válogatott gyúrójának személyéről is. Így állunk tehát jelenleg. Bennem pedig most két érzés motoszkál: a felelősség és a lehetőség.
- Ötvenöt éves vagyok, több mint harminc éves szakmai múlttal rendelkezem. A szövetség szakmai igazgatójaként nagyon szeretem a munkámat. Ám bolond az az ember, aki ezt a felkérést visszautasította volna. Én sem tettem. Valóban a csúcsnak számít nálam ez a megbizatás. A magyar női kézilabda-válogatott nagy érték, óriási lehetőség van ebben a társaságban. De rögtön hozzáteszem, nem én kerestem a feladatot, hanem az talált meg engem.
- Nincs sok ideje a selejtezőkik. Nyilván ezért is nyilatkozta: nem akar ajtóstul berontani a házba. Németh András munkájára és csapatára támaszkodik...
- A döntésem után azonnal el kellett gondolkodnom: kell-e, lehet-e ilyen rövid idő alatt változtatni. Úgy gondolom, lehet és érdemes is, de mértékkel. Nem hiszem, hogy a világbajnokságon nagy gond lett volna a csapategységgel, de lehet azt jobbá tenni. Tehát az egymás közti kommunikáció, a csapatmorál, a kohézió mind-mind pedagógiai ráhatást igényel. Legalább munkám ötven százalékában. Ami pedig a szakmai részt illeti, elsősorban a védekezést kell helyre tenni, csiszolni. És nem biztos, hogy ez a tevékenység ugyanazokkal a játékosokkal képzelhető csak el, akik a vébén szerepeltek. Mások is kaphatnak ebben szerepet.
- Sorban látogatja azokat a klubokat, ahonnan beválogathat majd játékosokat a címeres csapatba. Tehát úgy gondolom, ezek nem udvariassági látogatások...
- Ha lehetne, már holnap megtartanám az első edzést, de sajnos ez lehetetlen. A bajnokság, a különböző nemzetközi kupák, a Magyar Kupa, a sok-sok mérkőzés ezt nem teszi lehetővé. Csak március 18-án kezdjük el a felkészülést a selejtezőre. Addig is kommunikálok a csapatokkal, a vezetőkkel, a játékosokkal. Nézem őket, meccsekre járok, elemzek, információkat szerzek, hogy legyenek közös gondolataink. Lássák, hogy itt vagyok, velük élek, midenről vannak tapasztalataim, élményeim... Így könnyebb lesz a felkészülés.
- No és természetesen a keretet is mozgatja . Pontosan ezen mit kell érteni?
- Kétféle csoportot alakítok ki. Egy szűkebb keretben szerepelnek azok, akik kivívhatják az olimpiai indulás jogát. Ide nehéz már kívülről bejutni, mivel nagyon rövid az idő. És lesz egy bő keret, amelyben a selejtezős játékosokon kívül mások is bekerülhetnek. Ez a harminc tagú olimpiai keret, amelyben a tehetséges fiatalok is megtalálhatóak lesznek.
- Akkor lássuk: a Dunaferrből kik kerültek a szűkebb és a bővebb kalapba?
- A dunaújvárosi csapatból hét játékos került a megfigyeltek közé. Ám őszintén szólva, a március végi selejtezőn főképp Borbás Ritára és Ferling Bernadettre számítok. Ám sokat mondóan jegyzem meg, nagyon figyelek - a nagyon szót aláhúzom - Pigniczki Krisztinára és Lovász Zsuzsára, akik a selejtezőn is segíthetnek. Rajtuk kívül bekerült a bő keretbe Mörtel, Vincze és Laluska is.
- Beszéljünk bátran: a minden bizonnyal sikeres selejtező után alakul majd a Hajdu-féle csapat. Mi az ön szakmai filozófiája?
- Valóban lesz az olimpia előtt kis idő a csapat játékstílusának kialakítására. Van sok tényező, amelyhez ragaszkodom. Igen erős, fegyelmezett védekezés, hatékony kapcsolat a kapusokkal. Az egész meccsre érvényes lerohanások, a feltétel nélküli visszafutás, visszarendeződés. Ez utóbbi tényleg vesszőparipám, annyira, hogy aki nem fut vissza, az a csapat morálját rontja. Tehát ez morális kérdés nálam. Akkor még fontos a két vagy három játékos közti játékkapcsolat kigyakorlása is. De mindenféleképpen az a véleményem, hogy az edzőnek a rendelkezésére álló, adott keret minőségéhez kell alkalmaznia a taktikát, a csapatra jellemző játékelemeket, és nem pedig a saját rögeszméjéhez keresi meg az alanyokat.
- Úgy tudjuk, február 20-áig kell leadnia a szövetség asztalára a keretet, a szakmai stáb névsorát...
- A dátum pontos. Egyelőre nem tudom, ki lesz a segítőm. A csapat orvosa, dr. Tállay András, a sportkorház orvosa. Ő egyébként visszatér hozzánk, és különben az egész pekingi csoportnak lesz az orvosa. Ő fog majd dönteni például a válogatott gyúrójának személyéről is. Így állunk tehát jelenleg. Bennem pedig most két érzés motoszkál: a felelősség és a lehetőség.
- Ötvenöt éves vagyok, több mint harminc éves szakmai múlttal rendelkezem. A szövetség szakmai igazgatójaként nagyon szeretem a munkámat. Ám bolond az az ember, aki ezt a felkérést visszautasította volna. Én sem tettem. Valóban a csúcsnak számít nálam ez a megbizatás. A magyar női kézilabda-válogatott nagy érték, óriási lehetőség van ebben a társaságban. De rögtön hozzáteszem, nem én kerestem a feladatot, hanem az talált meg engem.
- Nincs sok ideje a selejtezőkik. Nyilván ezért is nyilatkozta: nem akar ajtóstul berontani a házba. Németh András munkájára és csapatára támaszkodik...
- A döntésem után azonnal el kellett gondolkodnom: kell-e, lehet-e ilyen rövid idő alatt változtatni. Úgy gondolom, lehet és érdemes is, de mértékkel. Nem hiszem, hogy a világbajnokságon nagy gond lett volna a csapategységgel, de lehet azt jobbá tenni. Tehát az egymás közti kommunikáció, a csapatmorál, a kohézió mind-mind pedagógiai ráhatást igényel. Legalább munkám ötven százalékában. Ami pedig a szakmai részt illeti, elsősorban a védekezést kell helyre tenni, csiszolni. És nem biztos, hogy ez a tevékenység ugyanazokkal a játékosokkal képzelhető csak el, akik a vébén szerepeltek. Mások is kaphatnak ebben szerepet.
- Sorban látogatja azokat a klubokat, ahonnan beválogathat majd játékosokat a címeres csapatba. Tehát úgy gondolom, ezek nem udvariassági látogatások...
- Ha lehetne, már holnap megtartanám az első edzést, de sajnos ez lehetetlen. A bajnokság, a különböző nemzetközi kupák, a Magyar Kupa, a sok-sok mérkőzés ezt nem teszi lehetővé. Csak március 18-án kezdjük el a felkészülést a selejtezőre. Addig is kommunikálok a csapatokkal, a vezetőkkel, a játékosokkal. Nézem őket, meccsekre járok, elemzek, információkat szerzek, hogy legyenek közös gondolataink. Lássák, hogy itt vagyok, velük élek, midenről vannak tapasztalataim, élményeim... Így könnyebb lesz a felkészülés.
- No és természetesen a keretet is mozgatja . Pontosan ezen mit kell érteni?
- Kétféle csoportot alakítok ki. Egy szűkebb keretben szerepelnek azok, akik kivívhatják az olimpiai indulás jogát. Ide nehéz már kívülről bejutni, mivel nagyon rövid az idő. És lesz egy bő keret, amelyben a selejtezős játékosokon kívül mások is bekerülhetnek. Ez a harminc tagú olimpiai keret, amelyben a tehetséges fiatalok is megtalálhatóak lesznek.
- Akkor lássuk: a Dunaferrből kik kerültek a szűkebb és a bővebb kalapba?
- A dunaújvárosi csapatból hét játékos került a megfigyeltek közé. Ám őszintén szólva, a március végi selejtezőn főképp Borbás Ritára és Ferling Bernadettre számítok. Ám sokat mondóan jegyzem meg, nagyon figyelek - a nagyon szót aláhúzom - Pigniczki Krisztinára és Lovász Zsuzsára, akik a selejtezőn is segíthetnek. Rajtuk kívül bekerült a bő keretbe Mörtel, Vincze és Laluska is.
- Beszéljünk bátran: a minden bizonnyal sikeres selejtező után alakul majd a Hajdu-féle csapat. Mi az ön szakmai filozófiája?
- Valóban lesz az olimpia előtt kis idő a csapat játékstílusának kialakítására. Van sok tényező, amelyhez ragaszkodom. Igen erős, fegyelmezett védekezés, hatékony kapcsolat a kapusokkal. Az egész meccsre érvényes lerohanások, a feltétel nélküli visszafutás, visszarendeződés. Ez utóbbi tényleg vesszőparipám, annyira, hogy aki nem fut vissza, az a csapat morálját rontja. Tehát ez morális kérdés nálam. Akkor még fontos a két vagy három játékos közti játékkapcsolat kigyakorlása is. De mindenféleképpen az a véleményem, hogy az edzőnek a rendelkezésére álló, adott keret minőségéhez kell alkalmaznia a taktikát, a csapatra jellemző játékelemeket, és nem pedig a saját rögeszméjéhez keresi meg az alanyokat.
- Úgy tudjuk, február 20-áig kell leadnia a szövetség asztalára a keretet, a szakmai stáb névsorát...
- A dátum pontos. Egyelőre nem tudom, ki lesz a segítőm. A csapat orvosa, dr. Tállay András, a sportkorház orvosa. Ő egyébként visszatér hozzánk, és különben az egész pekingi csoportnak lesz az orvosa. Ő fog majd dönteni például a válogatott gyúrójának személyéről is. Így állunk tehát jelenleg. Bennem pedig most két érzés motoszkál: a felelősség és a lehetőség.
- Nincs sok ideje a selejtezőkik. Nyilván ezért is nyilatkozta: nem akar ajtóstul berontani a házba. Németh András munkájára és csapatára támaszkodik...
- A döntésem után azonnal el kellett gondolkodnom: kell-e, lehet-e ilyen rövid idő alatt változtatni. Úgy gondolom, lehet és érdemes is, de mértékkel. Nem hiszem, hogy a világbajnokságon nagy gond lett volna a csapategységgel, de lehet azt jobbá tenni. Tehát az egymás közti kommunikáció, a csapatmorál, a kohézió mind-mind pedagógiai ráhatást igényel. Legalább munkám ötven százalékában. Ami pedig a szakmai részt illeti, elsősorban a védekezést kell helyre tenni, csiszolni. És nem biztos, hogy ez a tevékenység ugyanazokkal a játékosokkal képzelhető csak el, akik a vébén szerepeltek. Mások is kaphatnak ebben szerepet.
- Sorban látogatja azokat a klubokat, ahonnan beválogathat majd játékosokat a címeres csapatba. Tehát úgy gondolom, ezek nem udvariassági látogatások...
- Ha lehetne, már holnap megtartanám az első edzést, de sajnos ez lehetetlen. A bajnokság, a különböző nemzetközi kupák, a Magyar Kupa, a sok-sok mérkőzés ezt nem teszi lehetővé. Csak március 18-án kezdjük el a felkészülést a selejtezőre. Addig is kommunikálok a csapatokkal, a vezetőkkel, a játékosokkal. Nézem őket, meccsekre járok, elemzek, információkat szerzek, hogy legyenek közös gondolataink. Lássák, hogy itt vagyok, velük élek, midenről vannak tapasztalataim, élményeim... Így könnyebb lesz a felkészülés.
- No és természetesen a keretet is mozgatja . Pontosan ezen mit kell érteni?
- Kétféle csoportot alakítok ki. Egy szűkebb keretben szerepelnek azok, akik kivívhatják az olimpiai indulás jogát. Ide nehéz már kívülről bejutni, mivel nagyon rövid az idő. És lesz egy bő keret, amelyben a selejtezős játékosokon kívül mások is bekerülhetnek. Ez a harminc tagú olimpiai keret, amelyben a tehetséges fiatalok is megtalálhatóak lesznek.
- Akkor lássuk: a Dunaferrből kik kerültek a szűkebb és a bővebb kalapba?
- A dunaújvárosi csapatból hét játékos került a megfigyeltek közé. Ám őszintén szólva, a március végi selejtezőn főképp Borbás Ritára és Ferling Bernadettre számítok. Ám sokat mondóan jegyzem meg, nagyon figyelek - a nagyon szót aláhúzom - Pigniczki Krisztinára és Lovász Zsuzsára, akik a selejtezőn is segíthetnek. Rajtuk kívül bekerült a bő keretbe Mörtel, Vincze és Laluska is.
- Beszéljünk bátran: a minden bizonnyal sikeres selejtező után alakul majd a Hajdu-féle csapat. Mi az ön szakmai filozófiája?
- Valóban lesz az olimpia előtt kis idő a csapat játékstílusának kialakítására. Van sok tényező, amelyhez ragaszkodom. Igen erős, fegyelmezett védekezés, hatékony kapcsolat a kapusokkal. Az egész meccsre érvényes lerohanások, a feltétel nélküli visszafutás, visszarendeződés. Ez utóbbi tényleg vesszőparipám, annyira, hogy aki nem fut vissza, az a csapat morálját rontja. Tehát ez morális kérdés nálam. Akkor még fontos a két vagy három játékos közti játékkapcsolat kigyakorlása is. De mindenféleképpen az a véleményem, hogy az edzőnek a rendelkezésére álló, adott keret minőségéhez kell alkalmaznia a taktikát, a csapatra jellemző játékelemeket, és nem pedig a saját rögeszméjéhez keresi meg az alanyokat.
- Úgy tudjuk, február 20-áig kell leadnia a szövetség asztalára a keretet, a szakmai stáb névsorát...
- A dátum pontos. Egyelőre nem tudom, ki lesz a segítőm. A csapat orvosa, dr. Tállay András, a sportkorház orvosa. Ő egyébként visszatér hozzánk, és különben az egész pekingi csoportnak lesz az orvosa. Ő fog majd dönteni például a válogatott gyúrójának személyéről is. Így állunk tehát jelenleg. Bennem pedig most két érzés motoszkál: a felelősség és a lehetőség.
- Nincs sok ideje a selejtezőkik. Nyilván ezért is nyilatkozta: nem akar ajtóstul berontani a házba. Németh András munkájára és csapatára támaszkodik...
- A döntésem után azonnal el kellett gondolkodnom: kell-e, lehet-e ilyen rövid idő alatt változtatni. Úgy gondolom, lehet és érdemes is, de mértékkel. Nem hiszem, hogy a világbajnokságon nagy gond lett volna a csapategységgel, de lehet azt jobbá tenni. Tehát az egymás közti kommunikáció, a csapatmorál, a kohézió mind-mind pedagógiai ráhatást igényel. Legalább munkám ötven százalékában. Ami pedig a szakmai részt illeti, elsősorban a védekezést kell helyre tenni, csiszolni. És nem biztos, hogy ez a tevékenység ugyanazokkal a játékosokkal képzelhető csak el, akik a vébén szerepeltek. Mások is kaphatnak ebben szerepet.
- Sorban látogatja azokat a klubokat, ahonnan beválogathat majd játékosokat a címeres csapatba. Tehát úgy gondolom, ezek nem udvariassági látogatások...
- Ha lehetne, már holnap megtartanám az első edzést, de sajnos ez lehetetlen. A bajnokság, a különböző nemzetközi kupák, a Magyar Kupa, a sok-sok mérkőzés ezt nem teszi lehetővé. Csak március 18-án kezdjük el a felkészülést a selejtezőre. Addig is kommunikálok a csapatokkal, a vezetőkkel, a játékosokkal. Nézem őket, meccsekre járok, elemzek, információkat szerzek, hogy legyenek közös gondolataink. Lássák, hogy itt vagyok, velük élek, midenről vannak tapasztalataim, élményeim... Így könnyebb lesz a felkészülés.
- No és természetesen a keretet is mozgatja . Pontosan ezen mit kell érteni?
- Kétféle csoportot alakítok ki. Egy szűkebb keretben szerepelnek azok, akik kivívhatják az olimpiai indulás jogát. Ide nehéz már kívülről bejutni, mivel nagyon rövid az idő. És lesz egy bő keret, amelyben a selejtezős játékosokon kívül mások is bekerülhetnek. Ez a harminc tagú olimpiai keret, amelyben a tehetséges fiatalok is megtalálhatóak lesznek.
- Akkor lássuk: a Dunaferrből kik kerültek a szűkebb és a bővebb kalapba?
- A dunaújvárosi csapatból hét játékos került a megfigyeltek közé. Ám őszintén szólva, a március végi selejtezőn főképp Borbás Ritára és Ferling Bernadettre számítok. Ám sokat mondóan jegyzem meg, nagyon figyelek - a nagyon szót aláhúzom - Pigniczki Krisztinára és Lovász Zsuzsára, akik a selejtezőn is segíthetnek. Rajtuk kívül bekerült a bő keretbe Mörtel, Vincze és Laluska is.
- Beszéljünk bátran: a minden bizonnyal sikeres selejtező után alakul majd a Hajdu-féle csapat. Mi az ön szakmai filozófiája?
- Valóban lesz az olimpia előtt kis idő a csapat játékstílusának kialakítására. Van sok tényező, amelyhez ragaszkodom. Igen erős, fegyelmezett védekezés, hatékony kapcsolat a kapusokkal. Az egész meccsre érvényes lerohanások, a feltétel nélküli visszafutás, visszarendeződés. Ez utóbbi tényleg vesszőparipám, annyira, hogy aki nem fut vissza, az a csapat morálját rontja. Tehát ez morális kérdés nálam. Akkor még fontos a két vagy három játékos közti játékkapcsolat kigyakorlása is. De mindenféleképpen az a véleményem, hogy az edzőnek a rendelkezésére álló, adott keret minőségéhez kell alkalmaznia a taktikát, a csapatra jellemző játékelemeket, és nem pedig a saját rögeszméjéhez keresi meg az alanyokat.
- Úgy tudjuk, február 20-áig kell leadnia a szövetség asztalára a keretet, a szakmai stáb névsorát...
- A dátum pontos. Egyelőre nem tudom, ki lesz a segítőm. A csapat orvosa, dr. Tállay András, a sportkorház orvosa. Ő egyébként visszatér hozzánk, és különben az egész pekingi csopo