2007.07.04. 02:29
Nincs idő örülni
Dunaújváros - Egy estényi pihenés jutott a kajak-kenu Európa-bajnokságon a Dunaferr színeiben aranyérmet szerzett versenyzőknek, Benedek Dalmának és az újonc Szabó Gabriellának.
Egy frissen szerzett Európa-bajnoki cím büszke és boldog tulajdonosa sem engedheti meg magának, hogy mulatozzon a siker okán. Legalábbis most nem. Ugyanis ma már a szolnoki edzőtáborban van jelenése Benedek Dalmának és Szabó Gabriellának egyaránt.
- Éppen ezért még a hétfő esti bankettre sem mentünk el Gabival, aki a legjobb barátnőm. Sűrű a program, mostantól az augusztusi világbajnokságra készülünk. Majd utána duplán lehet szórakozni. Azért ennek ellenére elmondhatom: nagyon jól érzem magam, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól sikerül a spanyolországi túra. Pedig szerdán és csütörtökön brutális szél fújt, a víz meg úgy mozgott, mintha egy lavórban lettünk volna. Ám minden probléma ellenére nem szidom sem a pályát, sem a szervezőket. Persze lehet másként látok mindent, ha nem én leszek a győztes - kezdte az élménybeszámolót Benedek Dalma.
- A versenyeken minden úgy történt, ahogyan a nagy könyvben meg van írva, igaz, annyira fájt a hátam, hogy csak injekciókkal tudtam evezni. Nem is tudtam edzeni, ezért a kajak kettes finálé kínszenvedés volt, persze Paksy Timi élvezte a futamot. Ám egy dolgot megint tanultam: jobban megismertem magam, ki tudtam kapcsolni a fájdalmat, csak a versenyre figyeltem. Persze a saját győzelmem után Szabó Gabi elsőségének örültem a legjobban - tette hozzá Benedek.
Az ifjú tehetség öröme azonban nem volt teljes, mert az az érzése, hogy a szakmának és a média nagy részének az ő két aranyérme nem jelent semmit. - Hiába vertük meg Európát, már láttam a cikkeket, amelyekben a Kovács-Janics párost követelik vissza. Így rossz dolgozni, mert félő, hogy hiába megyünk a vb-re, és mondjuk ott is nyerünk, ugye nem embereket, hanem egységeket delegálunk innen az olimpiára. Pedig azért dolgozom kőkeményen a mostani edzőtáborban is, hogy Pekingbe mehessek. És azt hiszem az eredményeim alapján van is helyem a küldöttségben - kesergett egy kicsit a boldogság mellett Dalma.
Szabó Gabriellának ilyen gondjai nincsenek. A mindössze húszesztendős lány a saját várakozásit is túlteljesítette első felnőtt Eb-jén. - Titkon dobogót reméltem, de az aranyéremben nem nagyon bíztam. Sőt, a futam után tíz percig szomorkodtam is, mert ennyi idő után derült csak ki, hogy nem a győztesnek bemondott lengyelek, hanem mi győztünk. Ekkor egymás nyakába ugrálva ünnepeltünk párommal, Kozák Danusiával. Mivel a Világkupán célfotóval már egyszer kikaptunk így, ezért inkább pesszimisták voltunk a befutó után, hiába mondták a magyarok: a mi hajónk ért be először. Azért annyi kritikával illetnem kell az egységünket, hogy a táv második felére kiengedtünk, ezért is tudtak ilyen közel kerülni a lengyelek. Az első ötszáz méteren nagyon gyilkos iramot mentünk, roppantul bekezdtünk. De ebből is tanultunk - nyilatkozta az ifjú kajakos.
- Ami pedig a többieket illeti: próbáltunk meghúzodni a nagy sztárok árnyékában, de roppant kedvesek voltak velünk - zárta mondandóját Szabó Gabriella.
A két hölgy azt sajnálta, hogy itthon nem lehetett élőben látni a futamokat, de ennek ellenére is tucatjával kapták a gratuláló üzeneteket és hívásokat telefonjaikra.
- Éppen ezért még a hétfő esti bankettre sem mentünk el Gabival, aki a legjobb barátnőm. Sűrű a program, mostantól az augusztusi világbajnokságra készülünk. Majd utána duplán lehet szórakozni. Azért ennek ellenére elmondhatom: nagyon jól érzem magam, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól sikerül a spanyolországi túra. Pedig szerdán és csütörtökön brutális szél fújt, a víz meg úgy mozgott, mintha egy lavórban lettünk volna. Ám minden probléma ellenére nem szidom sem a pályát, sem a szervezőket. Persze lehet másként látok mindent, ha nem én leszek a győztes - kezdte az élménybeszámolót Benedek Dalma.
- A versenyeken minden úgy történt, ahogyan a nagy könyvben meg van írva, igaz, annyira fájt a hátam, hogy csak injekciókkal tudtam evezni. Nem is tudtam edzeni, ezért a kajak kettes finálé kínszenvedés volt, persze Paksy Timi élvezte a futamot. Ám egy dolgot megint tanultam: jobban megismertem magam, ki tudtam kapcsolni a fájdalmat, csak a versenyre figyeltem. Persze a saját győzelmem után Szabó Gabi elsőségének örültem a legjobban - tette hozzá Benedek.
Az ifjú tehetség öröme azonban nem volt teljes, mert az az érzése, hogy a szakmának és a média nagy részének az ő két aranyérme nem jelent semmit. - Hiába vertük meg Európát, már láttam a cikkeket, amelyekben a Kovács-Janics párost követelik vissza. Így rossz dolgozni, mert félő, hogy hiába megyünk a vb-re, és mondjuk ott is nyerünk, ugye nem embereket, hanem egységeket delegálunk innen az olimpiára. Pedig azért dolgozom kőkeményen a mostani edzőtáborban is, hogy Pekingbe mehessek. És azt hiszem az eredményeim alapján van is helyem a küldöttségben - kesergett egy kicsit a boldogság mellett Dalma.
Szabó Gabriellának ilyen gondjai nincsenek. A mindössze húszesztendős lány a saját várakozásit is túlteljesítette első felnőtt Eb-jén. - Titkon dobogót reméltem, de az aranyéremben nem nagyon bíztam. Sőt, a futam után tíz percig szomorkodtam is, mert ennyi idő után derült csak ki, hogy nem a győztesnek bemondott lengyelek, hanem mi győztünk. Ekkor egymás nyakába ugrálva ünnepeltünk párommal, Kozák Danusiával. Mivel a Világkupán célfotóval már egyszer kikaptunk így, ezért inkább pesszimisták voltunk a befutó után, hiába mondták a magyarok: a mi hajónk ért be először. Azért annyi kritikával illetnem kell az egységünket, hogy a táv második felére kiengedtünk, ezért is tudtak ilyen közel kerülni a lengyelek. Az első ötszáz méteren nagyon gyilkos iramot mentünk, roppantul bekezdtünk. De ebből is tanultunk - nyilatkozta az ifjú kajakos.
- Ami pedig a többieket illeti: próbáltunk meghúzodni a nagy sztárok árnyékában, de roppant kedvesek voltak velünk - zárta mondandóját Szabó Gabriella.
A két hölgy azt sajnálta, hogy itthon nem lehetett élőben látni a futamokat, de ennek ellenére is tucatjával kapták a gratuláló üzeneteket és hívásokat telefonjaikra.
- Éppen ezért még a hétfő esti bankettre sem mentünk el Gabival, aki a legjobb barátnőm. Sűrű a program, mostantól az augusztusi világbajnokságra készülünk. Majd utána duplán lehet szórakozni. Azért ennek ellenére elmondhatom: nagyon jól érzem magam, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól sikerül a spanyolországi túra. Pedig szerdán és csütörtökön brutális szél fújt, a víz meg úgy mozgott, mintha egy lavórban lettünk volna. Ám minden probléma ellenére nem szidom sem a pályát, sem a szervezőket. Persze lehet másként látok mindent, ha nem én leszek a győztes - kezdte az élménybeszámolót Benedek Dalma.
- A versenyeken minden úgy történt, ahogyan a nagy könyvben meg van írva, igaz, annyira fájt a hátam, hogy csak injekciókkal tudtam evezni. Nem is tudtam edzeni, ezért a kajak kettes finálé kínszenvedés volt, persze Paksy Timi élvezte a futamot. Ám egy dolgot megint tanultam: jobban megismertem magam, ki tudtam kapcsolni a fájdalmat, csak a versenyre figyeltem. Persze a saját győzelmem után Szabó Gabi elsőségének örültem a legjobban - tette hozzá Benedek.
Az ifjú tehetség öröme azonban nem volt teljes, mert az az érzése, hogy a szakmának és a média nagy részének az ő két aranyérme nem jelent semmit. - Hiába vertük meg Európát, már láttam a cikkeket, amelyekben a Kovács-Janics párost követelik vissza. Így rossz dolgozni, mert félő, hogy hiába megyünk a vb-re, és mondjuk ott is nyerünk, ugye nem embereket, hanem egységeket delegálunk innen az olimpiára. Pedig azért dolgozom kőkeményen a mostani edzőtáborban is, hogy Pekingbe mehessek. És azt hiszem az eredményeim alapján van is helyem a küldöttségben - kesergett egy kicsit a boldogság mellett Dalma.
Szabó Gabriellának ilyen gondjai nincsenek. A mindössze húszesztendős lány a saját várakozásit is túlteljesítette első felnőtt Eb-jén. - Titkon dobogót reméltem, de az aranyéremben nem nagyon bíztam. Sőt, a futam után tíz percig szomorkodtam is, mert ennyi idő után derült csak ki, hogy nem a győztesnek bemondott lengyelek, hanem mi győztünk. Ekkor egymás nyakába ugrálva ünnepeltünk párommal, Kozák Danusiával. Mivel a Világkupán célfotóval már egyszer kikaptunk így, ezért inkább pesszimisták voltunk a befutó után, hiába mondták a magyarok: a mi hajónk ért be először. Azért annyi kritikával illetnem kell az egységünket, hogy a táv második felére kiengedtünk, ezért is tudtak ilyen közel kerülni a lengyelek. Az első ötszáz méteren nagyon gyilkos iramot mentünk, roppantul bekezdtünk. De ebből is tanultunk - nyilatkozta az ifjú kajakos.
- Ami pedig a többieket illeti: próbáltunk meghúzodni a nagy sztárok árnyékában, de roppant kedvesek voltak velünk - zárta mondandóját Szabó Gabriella.
A két hölgy azt sajnálta, hogy itthon nem lehetett élőben látni a futamokat, de ennek ellenére is tucatjával kapták a gratuláló üzeneteket és hívásokat telefonjaikra.
- A versenyeken minden úgy történt, ahogyan a nagy könyvben meg van írva, igaz, annyira fájt a hátam, hogy csak injekciókkal tudtam evezni. Nem is tudtam edzeni, ezért a kajak kettes finálé kínszenvedés volt, persze Paksy Timi élvezte a futamot. Ám egy dolgot megint tanultam: jobban megismertem magam, ki tudtam kapcsolni a fájdalmat, csak a versenyre figyeltem. Persze a saját győzelmem után Szabó Gabi elsőségének örültem a legjobban - tette hozzá Benedek.
Az ifjú tehetség öröme azonban nem volt teljes, mert az az érzése, hogy a szakmának és a média nagy részének az ő két aranyérme nem jelent semmit. - Hiába vertük meg Európát, már láttam a cikkeket, amelyekben a Kovács-Janics párost követelik vissza. Így rossz dolgozni, mert félő, hogy hiába megyünk a vb-re, és mondjuk ott is nyerünk, ugye nem embereket, hanem egységeket delegálunk innen az olimpiára. Pedig azért dolgozom kőkeményen a mostani edzőtáborban is, hogy Pekingbe mehessek. És azt hiszem az eredményeim alapján van is helyem a küldöttségben - kesergett egy kicsit a boldogság mellett Dalma.
Szabó Gabriellának ilyen gondjai nincsenek. A mindössze húszesztendős lány a saját várakozásit is túlteljesítette első felnőtt Eb-jén. - Titkon dobogót reméltem, de az aranyéremben nem nagyon bíztam. Sőt, a futam után tíz percig szomorkodtam is, mert ennyi idő után derült csak ki, hogy nem a győztesnek bemondott lengyelek, hanem mi győztünk. Ekkor egymás nyakába ugrálva ünnepeltünk párommal, Kozák Danusiával. Mivel a Világkupán célfotóval már egyszer kikaptunk így, ezért inkább pesszimisták voltunk a befutó után, hiába mondták a magyarok: a mi hajónk ért be először. Azért annyi kritikával illetnem kell az egységünket, hogy a táv második felére kiengedtünk, ezért is tudtak ilyen közel kerülni a lengyelek. Az első ötszáz méteren nagyon gyilkos iramot mentünk, roppantul bekezdtünk. De ebből is tanultunk - nyilatkozta az ifjú kajakos.
- Ami pedig a többieket illeti: próbáltunk meghúzodni a nagy sztárok árnyékában, de roppant kedvesek voltak velünk - zárta mondandóját Szabó Gabriella.
A két hölgy azt sajnálta, hogy itthon nem lehetett élőben látni a futamokat, de ennek ellenére is tucatjával kapták a gratuláló üzeneteket és hívásokat telefonjaikra.
- A versenyeken minden úgy történt, ahogyan a nagy könyvben meg van írva, igaz, annyira fájt a hátam, hogy csak injekciókkal tudtam evezni. Nem is tudtam edzeni, ezért a kajak kettes finálé kínszenvedés volt, persze Paksy Timi élvezte a futamot. Ám egy dolgot megint tanultam: jobban megismertem magam, ki tudtam kapcsolni a fájdalmat, csak a versenyre figyeltem. Persze a saját győzelmem után Szabó Gabi elsőségének örültem a legjobban - tette hozzá Benedek.
Az ifjú tehetség öröme azonban nem volt teljes, mert az az érzése, hogy a szakmának és a média nagy részének az ő két aranyérme nem jelent semmit. - Hiába vertük meg Európát, már láttam a cikkeket, amelyekben a Kovács-Janics párost követelik vissza. Így rossz dolgozni, mert félő, hogy hiába megyünk a vb-re, és mondjuk ott is nyerünk, ugye nem embereket, hanem egységeket delegálunk innen az olimpiára. Pedig azért dolgozom kőkeményen a mostani edzőtáborban is, hogy Pekingbe mehessek. És azt hiszem az eredményeim alapján van is helyem a küldöttségben - kesergett egy kicsit a boldogság mellett Dalma.
Szabó Gabriellának ilyen gondjai nincsenek. A mindössze húszesztendős lány a saját várakozásit is túlteljesítette első felnőtt Eb-jén. - Titkon dobogót reméltem, de az aranyéremben nem nagyon bíztam. Sőt, a futam után tíz percig szomorkodtam is, mert ennyi idő után derült csak ki, hogy nem a győztesnek bemondott lengyelek, hanem mi győztünk. Ekkor egymás nyakába ugrálva ünnepeltünk párommal, Kozák Danusiával. Mivel a Világkupán célfotóval már egyszer kikaptunk így, ezért inkább pesszimisták voltunk a befutó után, hiába mondták a magyarok: a mi hajónk ért be először. Azért annyi kritikával illetnem kell az egységünket, hogy a táv második felére kiengedtünk, ezért is tudtak ilyen közel kerülni a lengyelek. Az első ötszáz méteren nagyon gyilkos iramot mentünk, roppantul bekezdtünk. De ebből is tanultunk - nyilatkozta az ifjú kajakos.
- Ami pedig a többieket illeti: próbáltunk meghúzodni a nagy sztárok árnyékában, de roppant kedvesek voltak velünk - zárta mondandóját Szabó Gabriella.
A két hölgy azt sajnálta, hogy itthon nem lehetett élőben látni a futamokat, de ennek ellenére is tucatjával kapták a gratuláló üzeneteket és hívásokat telefonjaikra.
Az ifjú tehetség öröme azonban nem volt teljes, mert az az érzése, hogy a szakmának és a média nagy részének az ő két aranyérme nem jelent semmit. - Hiába vertük meg Európát, már láttam a cikkeket, amelyekben a Kovács-Janics párost követelik vissza. Így rossz dolgozni, mert félő, hogy hiába megyünk a vb-re, és mondjuk ott is nyerünk, ugye nem embereket, hanem egységeket delegálunk innen az olimpiára. Pedig azért dolgozom kőkeményen a mostani edzőtáborban is, hogy Pekingbe mehessek. És azt hiszem az eredményeim alapján van is helyem a küldöttségben - kesergett egy kicsit a boldogság mellett Dalma.
Szabó Gabriellának ilyen gondjai nincsenek. A mindössze húszesztendős lány a saját várakozásit is túlteljesítette első felnőtt Eb-jén. - Titkon dobogót reméltem, de az aranyéremben nem nagyon bíztam. Sőt, a futam után tíz percig szomorkodtam is, mert ennyi idő után derült csak ki, hogy nem a győztesnek bemondott lengyelek, hanem mi győztünk. Ekkor egymás nyakába ugrálva ünnepeltünk párommal, Kozák Danusiával. Mivel a Világkupán célfotóval már egyszer kikaptunk így, ezért inkább pesszimisták voltunk a befutó után, hiába mondták a magyarok: a mi hajónk ért be először. Azért annyi kritikával illetnem kell az egységünket, hogy a táv második felére kiengedtünk, ezért is tudtak ilyen közel kerülni a lengyelek. Az első ötszáz méteren nagyon gyilkos iramot mentünk, roppantul bekezdtünk. De ebből is tanultunk - nyilatkozta az ifjú kajakos.
- Ami pedig a többieket illeti: próbáltunk meghúzodni a nagy sztárok árnyékában, de roppant kedvesek voltak velünk - zárta mondandóját Szabó Gabriella.
A két hölgy azt sajnálta, hogy itthon nem lehetett élőben látni a futamokat, de ennek ellenére is tucatjával kapták a gratuláló üzeneteket és hívásokat telefonjaikra.
Az ifjú tehetség öröme azonban nem volt teljes, mert az az érzése, hogy a szakmának és a média nagy részének az ő két aranyérme nem jelent semmit. - Hiába vertük meg Európát, már láttam a cikkeket, amelyekben a Kovács-Janics párost követelik vissza. Így rossz dolgozni, mert félő, hogy hiába megyünk a vb-re, és mondjuk ott is nyerünk, ugye nem embereket, hanem egységeket delegálunk innen az olimpiára. Pedig azért dolgozom kőkeményen a mostani edzőtáborban is, hogy Pekingbe mehessek. És azt hiszem az eredményeim alapján van is helyem a küldöttségben - kesergett egy kicsit a boldogság mellett Dalma.
Szabó Gabriellának ilyen gondjai nincsenek. A mindössze húszesztendős lány a saját várakozásit is túlteljesítette első felnőtt Eb-jén. - Titkon dobogót reméltem, de az aranyéremben nem nagyon bíztam. Sőt, a futam után tíz percig szomorkodtam is, mert ennyi idő után derült csak ki, hogy nem a győztesnek bemondott lengyelek, hanem mi győztünk. Ekkor egymás nyakába ugrálva ünnepeltünk párommal, Kozák Danusiával. Mivel a Világkupán célfotóval már egyszer kikaptunk így, ezért inkább pesszimisták voltunk a befutó után, hiába mondták a magyarok: a mi hajónk ért be először. Azért annyi kritikával illetnem kell az egységünket, hogy a táv második felére kiengedtünk, ezért is tudtak ilyen közel kerülni a lengyelek. Az első ötszáz méteren nagyon gyilkos iramot mentünk, roppantul bekezdtünk. De ebből is tanultunk - nyilatkozta az ifjú kajakos.
- Ami pedig a többieket illeti: próbáltunk meghúzodni a nagy sztárok árnyékában, de roppant kedvesek voltak velünk - zárta mondandóját Szabó Gabriella.
A két hölgy azt sajnálta, hogy itthon nem lehetett élőben látni a futamokat, de ennek ellenére is tucatjával kapták a gratuláló üzeneteket és hívásokat telefonjaikra.
Szabó Gabriellának ilyen gondjai nincsenek. A mindössze húszesztendős lány a saját várakozásit is túlteljesítette első felnőtt Eb-jén. - Titkon dobogót reméltem, de az aranyéremben nem nagyon bíztam. Sőt, a futam után tíz percig szomorkodtam is, mert ennyi idő után derült csak ki, hogy nem a győztesnek bemondott lengyelek, hanem mi győztünk. Ekkor egymás nyakába ugrálva ünnepeltünk párommal, Kozák Danusiával. Mivel a Világkupán célfotóval már egyszer kikaptunk így, ezért inkább pesszimisták voltunk a befutó után, hiába mondták a magyarok: a mi hajónk ért be először. Azért annyi kritikával illetnem kell az egységünket, hogy a táv második felére kiengedtünk, ezért is tudtak ilyen közel kerülni a lengyelek. Az első ötszáz méteren nagyon gyilkos iramot mentünk, roppantul bekezdtünk. De ebből is tanultunk - nyilatkozta az ifjú kajakos.
- Ami pedig a többieket illeti: próbáltunk meghúzodni a nagy sztárok árnyékában, de roppant kedvesek voltak velünk - zárta mondandóját Szabó Gabriella.
A két hölgy azt sajnálta, hogy itthon nem lehetett élőben látni a futamokat, de ennek ellenére is tucatjával kapták a gratuláló üzeneteket és hívásokat telefonjaikra.
Szabó Gabriellának ilyen gondjai nincsenek. A mindössze húszesztendős lány a saját várakozásit is túlteljesítette első felnőtt Eb-jén. - Titkon dobogót reméltem, de az aranyéremben nem nagyon bíztam. Sőt, a futam után tíz percig szomorkodtam is, mert ennyi idő után derült csak ki, hogy nem a győztesnek bemondott lengyelek, hanem mi győztünk. Ekkor egymás nyakába ugrálva ünnepeltünk párommal, Kozák Danusiával. Mivel a Világkupán célfotóval már egyszer kikaptunk így, ezért inkább pesszimisták voltunk a befutó után, hiába mondták a magyarok: a mi hajónk ért be először. Azért annyi kritikával illetnem kell az egységünket, hogy a táv második felére kiengedtünk, ezért is tudtak ilyen közel kerülni a lengyelek. Az első ötszáz méteren nagyon gyilkos iramot mentünk, roppantul bekezdtünk. De ebből is tanultunk - nyilatkozta az ifjú kajakos.
- Ami pedig a többieket illeti: próbáltunk meghúzodni a nagy sztárok árnyékában, de roppant kedvesek voltak velünk - zárta mondandóját Szabó Gabriella.
A két hölgy azt sajnálta, hogy itthon nem lehetett élőben látni a futamokat, de ennek ellenére is tucatjával kapták a gratuláló üzeneteket és hívásokat telefonjaikra.
- Ami pedig a többieket illeti: próbáltunk meghúzodni a nagy sztárok árnyékában, de roppant kedvesek voltak velünk - zárta mondandóját Szabó Gabriella.
A két hölgy azt sajnálta, hogy itthon nem lehetett élőben látni a futamokat, de ennek ellenére is tucatjával kapták a gratuláló üzeneteket és hívásokat telefonjaikra.
- Ami pedig a többieket illeti: próbáltunk meghúzodni a nagy sztárok árnyékában, de roppant kedvesek voltak velünk - zárta mondandóját Szabó Gabriella.
A két hölgy azt sajnálta, hogy itthon nem lehetett élőben látni a futamokat, de ennek ellenére is tucatjával kapták a gratuláló üzeneteket és hívásokat telefonjaikra.
A két hölgy azt sajnálta, hogy itthon nem lehetett élőben látni a futamokat, de ennek ellenére is tucatjával kapták a gratuláló üzeneteket és hívásokat telefonjaikra.
A két hölgy azt sajnálta, hogy itthon nem lehetett élőben látni a futamokat, de ennek ellenére is tucatjával kapták a gratuláló üzeneteket és hívásokat telefonjaikra.