Ifj. Albert Flórián a latinos futballt kedveli

A Kohász szakmai vezetését ifj. Albert Flórián látja el, segítője Rubold Péter pályaedző, atlétikai edzője Simon Balla István, kapusedzőként maradt Sági Csaba.

Az új vezetőedző, ifj. Albert készséggel nyilatkozott a Hírlapnak terveiről, önmagáról. De kezdjük a szakvezető bemutatásával.

Ifj. Albert Flórián 1967-ben született, 298 mérkőzést játszott a Ferencváros csapatában. Középpályás, ötvenkét gólt lőtt. Hétszeres válogatott, és kétszer volt az Év játékosa. Az edzői munkát 2000-ben kezdte el a Ferencváros utánpótlásában. Nemrég Gellei Imre mellett dolgozott.

- Az ország egyik legelismertebb edzője mellett természetesen sokat tanultam. Igaz, nehéz időszakban vettük át a csapatot, ennek ellenére úgy érzem, sikeres munkát végeztünk.

- Most pedig elérkezettnek látta az időt, hogy önállóan dolgozzon, s egy felnőtt gárdát irányítson.

- Mégpedig olyan csapat élén, ahol vannak komoly célok, és a megfelelő háttér is adott.

- Milyenné szeretné alakítani a Kohászt? Az Albert-féle labdarúgást mi jellemzi?

- A latinosan futballozó, játszó csapatot szeretem, amelyik a labdaszerzésben felülkerekedik. Vagyis nem a kontrára, a védekezésre koncentráló együttest kívánok kialakítani. A futball játék, olyan, mint a színház. Ott pódium van, nálunk pálya, s mind a két helyen közönség, amelyik tapssal jutalmazza a produkciót. Ehhez kell megtalálni a legjobb játékosokat.

- Ez nem lesz könnyű feladat, hiszen alig áll rendelkezésére néhány nap a kiválogatásra...

- Sőt, a jelenlegi negyvenes létszámból ma nyolc-tíz játékost ki is kell emelni. A Balatonlelle amolyan fiókcsapatunk lesz, s úgy gondolom, néhány fiatalt az NB III-as lellei csapathoz kell irányítani. Fejlődésük érdekében fontos, hogy ne a kispadot koptassák nálunk, hanem állandóan játékban legyenek egy másik csapatban. De nagyon szorít az idő bennünket. A tulajdonosnak természetesen az első osztály a célja, mégpedig minél előbb. Nincsenek évek a csapatépítésre. Nekünk már most az NB I-hez közeli keretet kell kialakítani. Arról nem is beszélve, hogy a másodosztály Nyugati csoportja jóval erősebb a másiknál. Legalább öt együttes pályázik a feljutásra.

- Valóban borzasztóan nehéz és felelősségteljes munka néhány nap alatt összeállítani a huszonkettes keretet, és a többieket elküldeni. Milyen támaszkodói vannak?

- Elsősorban a szemünk, amit a napi két gyakorláson látunk. Másodszor Sági Csaba edző információira is támaszkodunk. A kiválasztásnál arra is kell ügyelni, vajon van-e a játékosnak rutinja, elbírja-e a feljutásért vívott küzdelemben az esélyesség súlyát, bírja-e a véghajrá feszültségét...

- És ilyen típusú játékosok az idegenlégiósok?

- Egyáltalán nem biztos. A hatból kettőre mondtam eddig, hogy maradjon, a másik négynél nem tudom még. Ha ugyanolyan képességű a magyar fiatal, akkor az maradjon. Három idegenlégiós igazolását tartom reálisnak, bár állandóan szól a telefonom, sorban ajánlanak játékosokat. A csapat tengelyét szeretném megerősíteni. Két belső védő, két belső középpályás és két belső támadó kiválasztása a legfontosabb feladat most.

- Mindenesetre számíthat arra, hogy az új Kohász iránt egyre nagyobb lesz az érdeklődés...

- Azt szeretném, ha közel olyan hangulat lenne a labdarúgás terén, mint amilyen Egervári Sándor idejében volt. Várom, hogy fokozatosan egyre többen jönnek majd ki a találkozókra. Ha megtanul a csapat győzni, nyilván nő az önbizalom, s utána - nem négy hét alatt - kialakul a stílusos játék is. Ehhez pedig feltétlenül szükséges a közönség szeretete. Csak így lehetünk sikeresek.

Az új vezetőedző, ifj. Albert készséggel nyilatkozott a Hírlapnak terveiről, önmagáról. De kezdjük a szakvezető bemutatásával.

Ifj. Albert Flórián 1967-ben született, 298 mérkőzést játszott a Ferencváros csapatában. Középpályás, ötvenkét gólt lőtt. Hétszeres válogatott, és kétszer volt az Év játékosa. Az edzői munkát 2000-ben kezdte el a Ferencváros utánpótlásában. Nemrég Gellei Imre mellett dolgozott.

- Az ország egyik legelismertebb edzője mellett természetesen sokat tanultam. Igaz, nehéz időszakban vettük át a csapatot, ennek ellenére úgy érzem, sikeres munkát végeztünk.

- Most pedig elérkezettnek látta az időt, hogy önállóan dolgozzon, s egy felnőtt gárdát irányítson.

- Mégpedig olyan csapat élén, ahol vannak komoly célok, és a megfelelő háttér is adott.

- Milyenné szeretné alakítani a Kohászt? Az Albert-féle labdarúgást mi jellemzi?

- A latinosan futballozó, játszó csapatot szeretem, amelyik a labdaszerzésben felülkerekedik. Vagyis nem a kontrára, a védekezésre koncentráló együttest kívánok kialakítani. A futball játék, olyan, mint a színház. Ott pódium van, nálunk pálya, s mind a két helyen közönség, amelyik tapssal jutalmazza a produkciót. Ehhez kell megtalálni a legjobb játékosokat.

- Ez nem lesz könnyű feladat, hiszen alig áll rendelkezésére néhány nap a kiválogatásra...

- Sőt, a jelenlegi negyvenes létszámból ma nyolc-tíz játékost ki is kell emelni. A Balatonlelle amolyan fiókcsapatunk lesz, s úgy gondolom, néhány fiatalt az NB III-as lellei csapathoz kell irányítani. Fejlődésük érdekében fontos, hogy ne a kispadot koptassák nálunk, hanem állandóan játékban legyenek egy másik csapatban. De nagyon szorít az idő bennünket. A tulajdonosnak természetesen az első osztály a célja, mégpedig minél előbb. Nincsenek évek a csapatépítésre. Nekünk már most az NB I-hez közeli keretet kell kialakítani. Arról nem is beszélve, hogy a másodosztály Nyugati csoportja jóval erősebb a másiknál. Legalább öt együttes pályázik a feljutásra.

- Valóban borzasztóan nehéz és felelősségteljes munka néhány nap alatt összeállítani a huszonkettes keretet, és a többieket elküldeni. Milyen támaszkodói vannak?

- Elsősorban a szemünk, amit a napi két gyakorláson látunk. Másodszor Sági Csaba edző információira is támaszkodunk. A kiválasztásnál arra is kell ügyelni, vajon van-e a játékosnak rutinja, elbírja-e a feljutásért vívott küzdelemben az esélyesség súlyát, bírja-e a véghajrá feszültségét...

- És ilyen típusú játékosok az idegenlégiósok?

- Egyáltalán nem biztos. A hatból kettőre mondtam eddig, hogy maradjon, a másik négynél nem tudom még. Ha ugyanolyan képességű a magyar fiatal, akkor az maradjon. Három idegenlégiós igazolását tartom reálisnak, bár állandóan szól a telefonom, sorban ajánlanak játékosokat. A csapat tengelyét szeretném megerősíteni. Két belső védő, két belső középpályás és két belső támadó kiválasztása a legfontosabb feladat most.

- Mindenesetre számíthat arra, hogy az új Kohász iránt egyre nagyobb lesz az érdeklődés...

- Azt szeretném, ha közel olyan hangulat lenne a labdarúgás terén, mint amilyen Egervári Sándor idejében volt. Várom, hogy fokozatosan egyre többen jönnek majd ki a találkozókra. Ha megtanul a csapat győzni, nyilván nő az önbizalom, s utána - nem négy hét alatt - kialakul a stílusos játék is. Ehhez pedig feltétlenül szükséges a közönség szeretete. Csak így lehetünk sikeresek.

Az új vezetőedző, ifj. Albert készséggel nyilatkozott a Hírlapnak terveiről, önmagáról. De kezdjük a szakvezető bemutatásával.

Ifj. Albert Flórián 1967-ben született, 298 mérkőzést játszott a Ferencváros csapatában. Középpályás, ötvenkét gólt lőtt. Hétszeres válogatott, és kétszer volt az Év játékosa. Az edzői munkát 2000-ben kezdte el a Ferencváros utánpótlásában. Nemrég Gellei Imre mellett dolgozott.

- Az ország egyik legelismertebb edzője mellett természetesen sokat tanultam. Igaz, nehéz időszakban vettük át a csapatot, ennek ellenére úgy érzem, sikeres munkát végeztünk.

- Most pedig elérkezettnek látta az időt, hogy önállóan dolgozzon, s egy felnőtt gárdát irányítson.

- Mégpedig olyan csapat élén, ahol vannak komoly célok, és a megfelelő háttér is adott.

- Milyenné szeretné alakítani a Kohászt? Az Albert-féle labdarúgást mi jellemzi?

- A latinosan futballozó, játszó csapatot szeretem, amelyik a labdaszerzésben felülkerekedik. Vagyis nem a kontrára, a védekezésre koncentráló együttest kívánok kialakítani. A futball játék, olyan, mint a színház. Ott pódium van, nálunk pálya, s mind a két helyen közönség, amelyik tapssal jutalmazza a produkciót. Ehhez kell megtalálni a legjobb játékosokat.

- Ez nem lesz könnyű feladat, hiszen alig áll rendelkezésére néhány nap a kiválogatásra...

- Sőt, a jelenlegi negyvenes létszámból ma nyolc-tíz játékost ki is kell emelni. A Balatonlelle amolyan fiókcsapatunk lesz, s úgy gondolom, néhány fiatalt az NB III-as lellei csapathoz kell irányítani. Fejlődésük érdekében fontos, hogy ne a kispadot koptassák nálunk, hanem állandóan játékban legyenek egy másik csapatban. De nagyon szorít az idő bennünket. A tulajdonosnak természetesen az első osztály a célja, mégpedig minél előbb. Nincsenek évek a csapatépítésre. Nekünk már most az NB I-hez közeli keretet kell kialakítani. Arról nem is beszélve, hogy a másodosztály Nyugati csoportja jóval erősebb a másiknál. Legalább öt együttes pályázik a feljutásra.

- Valóban borzasztóan nehéz és felelősségteljes munka néhány nap alatt összeállítani a huszonkettes keretet, és a többieket elküldeni. Milyen támaszkodói vannak?

- Elsősorban a szemünk, amit a napi két gyakorláson látunk. Másodszor Sági Csaba edző információira is támaszkodunk. A kiválasztásnál arra is kell ügyelni, vajon van-e a játékosnak rutinja, elbírja-e a feljutásért vívott küzdelemben az esélyesség súlyát, bírja-e a véghajrá feszültségét...

- És ilyen típusú játékosok az idegenlégiósok?

- Egyáltalán nem biztos. A hatból kettőre mondtam eddig, hogy maradjon, a másik négynél nem tudom még. Ha ugyanolyan képességű a magyar fiatal, akkor az maradjon. Három idegenlégiós igazolását tartom reálisnak, bár állandóan szól a telefonom, sorban ajánlanak játékosokat. A csapat tengelyét szeretném megerősíteni. Két belső védő, két belső középpályás és két belső támadó kiválasztása a legfontosabb feladat most.

- Mindenesetre számíthat arra, hogy az új Kohász iránt egyre nagyobb lesz az érdeklődés...

- Azt szeretném, ha közel olyan hangulat lenne a labdarúgás terén, mint amilyen Egervári Sándor idejében volt. Várom, hogy fokozatosan egyre többen jönnek majd ki a találkozókra. Ha megtanul a csapat győzni, nyilván nő az önbizalom, s utána - nem négy hét alatt - kialakul a stílusos játék is. Ehhez pedig feltétlenül szükséges a közönség szeretete. Csak így lehetünk sikeresek.

Ifj. Albert Flórián 1967-ben született, 298 mérkőzést játszott a Ferencváros csapatában. Középpályás, ötvenkét gólt lőtt. Hétszeres válogatott, és kétszer volt az Év játékosa. Az edzői munkát 2000-ben kezdte el a Ferencváros utánpótlásában. Nemrég Gellei Imre mellett dolgozott.

- Az ország egyik legelismertebb edzője mellett természetesen sokat tanultam. Igaz, nehéz időszakban vettük át a csapatot, ennek ellenére úgy érzem, sikeres munkát végeztünk.

- Most pedig elérkezettnek látta az időt, hogy önállóan dolgozzon, s egy felnőtt gárdát irányítson.

- Mégpedig olyan csapat élén, ahol vannak komoly célok, és a megfelelő háttér is adott.

- Milyenné szeretné alakítani a Kohászt? Az Albert-féle labdarúgást mi jellemzi?

- A latinosan futballozó, játszó csapatot szeretem, amelyik a labdaszerzésben felülkerekedik. Vagyis nem a kontrára, a védekezésre koncentráló együttest kívánok kialakítani. A futball játék, olyan, mint a színház. Ott pódium van, nálunk pálya, s mind a két helyen közönség, amelyik tapssal jutalmazza a produkciót. Ehhez kell megtalálni a legjobb játékosokat.

- Ez nem lesz könnyű feladat, hiszen alig áll rendelkezésére néhány nap a kiválogatásra...

- Sőt, a jelenlegi negyvenes létszámból ma nyolc-tíz játékost ki is kell emelni. A Balatonlelle amolyan fiókcsapatunk lesz, s úgy gondolom, néhány fiatalt az NB III-as lellei csapathoz kell irányítani. Fejlődésük érdekében fontos, hogy ne a kispadot koptassák nálunk, hanem állandóan játékban legyenek egy másik csapatban. De nagyon szorít az idő bennünket. A tulajdonosnak természetesen az első osztály a célja, mégpedig minél előbb. Nincsenek évek a csapatépítésre. Nekünk már most az NB I-hez közeli keretet kell kialakítani. Arról nem is beszélve, hogy a másodosztály Nyugati csoportja jóval erősebb a másiknál. Legalább öt együttes pályázik a feljutásra.

- Valóban borzasztóan nehéz és felelősségteljes munka néhány nap alatt összeállítani a huszonkettes keretet, és a többieket elküldeni. Milyen támaszkodói vannak?

- Elsősorban a szemünk, amit a napi két gyakorláson látunk. Másodszor Sági Csaba edző információira is támaszkodunk. A kiválasztásnál arra is kell ügyelni, vajon van-e a játékosnak rutinja, elbírja-e a feljutásért vívott küzdelemben az esélyesség súlyát, bírja-e a véghajrá feszültségét...

- És ilyen típusú játékosok az idegenlégiósok?

- Egyáltalán nem biztos. A hatból kettőre mondtam eddig, hogy maradjon, a másik négynél nem tudom még. Ha ugyanolyan képességű a magyar fiatal, akkor az maradjon. Három idegenlégiós igazolását tartom reálisnak, bár állandóan szól a telefonom, sorban ajánlanak játékosokat. A csapat tengelyét szeretném megerősíteni. Két belső védő, két belső középpályás és két belső támadó kiválasztása a legfontosabb feladat most.

- Mindenesetre számíthat arra, hogy az új Kohász iránt egyre nagyobb lesz az érdeklődés...

- Azt szeretném, ha közel olyan hangulat lenne a labdarúgás terén, mint amilyen Egervári Sándor idejében volt. Várom, hogy fokozatosan egyre többen jönnek majd ki a találkozókra. Ha megtanul a csapat győzni, nyilván nő az önbizalom, s utána - nem négy hét alatt - kialakul a stílusos játék is. Ehhez pedig feltétlenül szükséges a közönség szeretete. Csak így lehetünk sikeresek.

Ifj. Albert Flórián 1967-ben született, 298 mérkőzést játszott a Ferencváros csapatában. Középpályás, ötvenkét gólt lőtt. Hétszeres válogatott, és kétszer volt az Év játékosa. Az edzői munkát 2000-ben kezdte el a Ferencváros utánpótlásában. Nemrég Gellei Imre mellett dolgozott.

- Az ország egyik legelismertebb edzője mellett természetesen sokat tanultam. Igaz, nehéz időszakban vettük át a csapatot, ennek ellenére úgy érzem, sikeres munkát végeztünk.

- Most pedig elérkezettnek látta az időt, hogy önállóan dolgozzon, s egy felnőtt gárdát irányítson.

- Mégpedig olyan csapat élén, ahol vannak komoly célok, és a megfelelő háttér is adott.

- Milyenné szeretné alakítani a Kohászt? Az Albert-féle labdarúgást mi jellemzi?

- A latinosan futballozó, játszó csapatot szeretem, amelyik a labdaszerzésben felülkerekedik. Vagyis nem a kontrára, a védekezésre koncentráló együttest kívánok kialakítani. A futball játék, olyan, mint a színház. Ott pódium van, nálunk pálya, s mind a két helyen közönség, amelyik tapssal jutalmazza a produkciót. Ehhez kell megtalálni a legjobb játékosokat.

- Ez nem lesz könnyű feladat, hiszen alig áll rendelkezésére néhány nap a kiválogatásra...

- Sőt, a jelenlegi negyvenes létszámból ma nyolc-tíz játékost ki is kell emelni. A Balatonlelle amolyan fiókcsapatunk lesz, s úgy gondolom, néhány fiatalt az NB III-as lellei csapathoz kell irányítani. Fejlődésük érdekében fontos, hogy ne a kispadot koptassák nálunk, hanem állandóan játékban legyenek egy másik csapatban. De nagyon szorít az idő bennünket. A tulajdonosnak természetesen az első osztály a célja, mégpedig minél előbb. Nincsenek évek a csapatépítésre. Nekünk már most az NB I-hez közeli keretet kell kialakítani. Arról nem is beszélve, hogy a másodosztály Nyugati csoportja jóval erősebb a másiknál. Legalább öt együttes pályázik a feljutásra.

- Valóban borzasztóan nehéz és felelősségteljes munka néhány nap alatt összeállítani a huszonkettes keretet, és a többieket elküldeni. Milyen támaszkodói vannak?

- Elsősorban a szemünk, amit a napi két gyakorláson látunk. Másodszor Sági Csaba edző információira is támaszkodunk. A kiválasztásnál arra is kell ügyelni, vajon van-e a játékosnak rutinja, elbírja-e a feljutásért vívott küzdelemben az esélyesség súlyát, bírja-e a véghajrá feszültségét...

- És ilyen típusú játékosok az idegenlégiósok?

- Egyáltalán nem biztos. A hatból kettőre mondtam eddig, hogy maradjon, a másik négynél nem tudom még. Ha ugyanolyan képességű a magyar fiatal, akkor az maradjon. Három idegenlégiós igazolását tartom reálisnak, bár állandóan szól a telefonom, sorban ajánlanak játékosokat. A csapat tengelyét szeretném megerősíteni. Két belső védő, két belső középpályás és két belső támadó kiválasztása a legfontosabb feladat most.

- Mindenesetre számíthat arra, hogy az új Kohász iránt egyre nagyobb lesz az érdeklődés...

- Azt szeretném, ha közel olyan hangulat lenne a labdarúgás terén, mint amilyen Egervári Sándor idejében volt. Várom, hogy fokozatosan egyre többen jönnek majd ki a találkozókra. Ha megtanul a csapat győzni, nyilván nő az önbizalom, s utána - nem négy hét alatt - kialakul a stílusos játék is. Ehhez pedig feltétlenül szükséges a közönség szeretete. Csak így lehetünk sikeresek.

- Az ország egyik legelismertebb edzője mellett természetesen sokat tanultam. Igaz, nehéz időszakban vettük át a csapatot, ennek ellenére úgy érzem, sikeres munkát végeztünk.

- Most pedig elérkezettnek látta az időt, hogy önállóan dolgozzon, s egy felnőtt gárdát irányítson.

- Mégpedig olyan csapat élén, ahol vannak komoly célok, és a megfelelő háttér is adott.

- Milyenné szeretné alakítani a Kohászt? Az Albert-féle labdarúgást mi jellemzi?

- A latinosan futballozó, játszó csapatot szeretem, amelyik a labdaszerzésben felülkerekedik. Vagyis nem a kontrára, a védekezésre koncentráló együttest kívánok kialakítani. A futball játék, olyan, mint a színház. Ott pódium van, nálunk pálya, s mind a két helyen közönség, amelyik tapssal jutalmazza a produkciót. Ehhez kell megtalálni a legjobb játékosokat.

- Ez nem lesz könnyű feladat, hiszen alig áll rendelkezésére néhány nap a kiválogatásra...

- Sőt, a jelenlegi negyvenes létszámból ma nyolc-tíz játékost ki is kell emelni. A Balatonlelle amolyan fiókcsapatunk lesz, s úgy gondolom, néhány fiatalt az NB III-as lellei csapathoz kell irányítani. Fejlődésük érdekében fontos, hogy ne a kispadot koptassák nálunk, hanem állandóan játékban legyenek egy másik csapatban. De nagyon szorít az idő bennünket. A tulajdonosnak természetesen az első osztály a célja, mégpedig minél előbb. Nincsenek évek a csapatépítésre. Nekünk már most az NB I-hez közeli keretet kell kialakítani. Arról nem is beszélve, hogy a másodosztály Nyugati csoportja jóval erősebb a másiknál. Legalább öt együttes pályázik a feljutásra.

- Valóban borzasztóan nehéz és felelősségteljes munka néhány nap alatt összeállítani a huszonkettes keretet, és a többieket elküldeni. Milyen támaszkodói vannak?

- Elsősorban a szemünk, amit a napi két gyakorláson látunk. Másodszor Sági Csaba edző információira is támaszkodunk. A kiválasztásnál arra is kell ügyelni, vajon van-e a játékosnak rutinja, elbírja-e a feljutásért vívott küzdelemben az esélyesség súlyát, bírja-e a véghajrá feszültségét...

- És ilyen típusú játékosok az idegenlégiósok?

- Egyáltalán nem biztos. A hatból kettőre mondtam eddig, hogy maradjon, a másik négynél nem tudom még. Ha ugyanolyan képességű a magyar fiatal, akkor az maradjon. Három idegenlégiós igazolását tartom reálisnak, bár állandóan szól a telefonom, sorban ajánlanak játékosokat. A csapat tengelyét szeretném megerősíteni. Két belső védő, két belső középpályás és két belső támadó kiválasztása a legfontosabb feladat most.

- Mindenesetre számíthat arra, hogy az új Kohász iránt egyre nagyobb lesz az érdeklődés...

- Azt szeretném, ha közel olyan hangulat lenne a labdarúgás te