Bizonytalanság

Ám most nem ez a cél. Sokkal kább a volt dunaferres csapattárs, Jkl Antal szerint a mai magyar labdarúgásnak még mindig az egyik legjobb, a leggólérzékenyebb csatárának, Tököli Attilának mezőfalvi szereplése az apropó. Ugyanis a mezőfalvi, már másodszor megrendezett emléktornán - Kondor László elhunyt alpolgármester előtt tisztelegnek a kupával - az egykor dunaújvárosi bajnokcsapat tagja, most a Ferencváros játékosa a hazai együttes vendégjátékosaként lépett a pályára.

- Mezőfalva és Dunaújváros csak egy ugrás. Tényleg, mikor járt a nagy sikereinek városában, netán a Dunaferr Stadionban.

- Hát nagyon régen. Ha hazamegyek Pécsre, akkor sem a hatos úton utazom.

- Akkor nem is tud sokat a jelenlegi Kohászról...

- Bizony nem. Tudom, hogy sok a fiatal a csapatban, és hogy a hatodik helyen végeztek a Nyugati csoportban. Hát pedig ott az a szép stadion, akár lehetnébek szebbek is az eredmények, és most az első osztályra gondolok. Sokszor eszembe jutnak a dunaújvárosi évek. Nagyszerű csapat volt az akkori Dunaferr.

- Az Egervári-társaság. A bajnokcsapat... Apropó, Lengyel Ferenc Paksra gyűjti az egykori gárda tagjait, Egervári Sándor - lévén a győriek új szakvezetője - netán a másik csoportot oda csalogatja.

- Ha arra céloz, hogy megyek-e Nikolov és Jkl mellé harmadiknak, a válaszom: nem jött Győrből konkrét megkeresés. Mint ahogy még semmi sem biztos. Ha rendeződne a helyzet, még az is elképzelhető, hogy maradok a Fradinál, de külföld is szóba jöhet. Semmi sem biztos.

- Mi volt az akkori dunaújvárosi bajnokcsapatnak az igazi titka?

- Öt nagyon szép évet töltöttem Újvárosba. Az egy, szó szerint értendő, igazi csapat volt. Nagyon jó kapcsolat alakult ki a játékosok között. Mindenki szeretett abban a közösségben élni, tehát nemcsak a pályán rúgni a labdát. Jó futballistákból jól rakta össze a csapatot a Sanyi bácsi. A gól mindig benne volt a játékunkban. Ha Rósa Henriknél volt a labda, akkor ő már kívülről tudta, hol talál meg egy passzal engem. de én is tudtam, hova kell helyezkednem. Az akkori Dunaferr támadó csapat volt, bár a védekezést sem hanyagolta el Egervári. Sajnos a régiekkel már leginkább csak telefonon érintkezem. Az évi egyszeri nosztalgiázó együttlét is el-elmaradozik.

- És akkor hogyan tovább, Tököli Attila?

- Fogalmam sincs. Amit leginkább szeretnék: végre jöjjenek már nyugalmasabb évek, amikor csakis a játékkal kelljen törődnöm.

Ám most nem ez a cél. Sokkal inkább a volt dunaferres csapattárs, Jkl Antal szerint a mai magyar labdarúgásnak még mindig az egyik legjobb, a leggólérzékenyebb csatárának, Tököli Attilának mezőfalvi szereplése az apropó. Ugyanis a mezőfalvi, már másodszor megrendezett emléktornán - Kondor László elhunyt alpolgármester előtt tisztelegnek a kupával - az egykor dunaújvárosi bajnokcsapat tagja, most a Ferencváros játékosa a hazai együttes vendégjátékosaként lépett a pályára.

- Mezőfalva és Dunaújváros csak egy ugrás. Tényleg, mikor járt a nagy sikereinek városában, netán a Dunaferr Stadionban.

- Hát nagyon régen. Ha hazamegyek Pécsre, akkor sem a hatos úton utazom.

- Akkor nem is tud sokat a jelenlegi Kohászról...

- Bizony nem. Tudom, hogy sok a fiatal a csapatban, és hogy a hatodik helyen végeztek a Nyugati csoportban. Hát pedig ott az a szép stadion, akár lehetnébek szebbek is az eredmények, és most az első osztályra gondolok. Sokszor eszembe jutnak a dunaújvárosi évek. Nagyszerű csapat volt az akkori Dunaferr.

- Az Egervári-társaság. A bajnokcsapat... Apropó, Lengyel Ferenc Paksra gyűjti az egykori gárda tagjait, Egervári Sándor - lévén a győriek új szakvezetője - netán a másik csoportot oda csalogatja.

- Ha arra céloz, hogy megyek-e Nikolov és Jkl mellé harmadiknak, a válaszom: nem jött Győrből konkrét megkeresés. Mint ahogy még semmi sem biztos. Ha rendeződne a helyzet, még az is elképzelhető, hogy maradok a Fradinál, de külföld is szóba jöhet. Semmi sem biztos.

- Mi volt az akkori dunaújvárosi bajnokcsapatnak az igazi titka?

- Öt nagyon szép évet töltöttem Újvárosba. Az egy, szó szerint értendő, igazi csapat volt. Nagyon jó kapcsolat alakult ki a játékosok között. Mindenki szeretett abban a közösségben élni, tehát nemcsak a pályán rúgni a labdát. Jó futballistákból jól rakta össze a csapatot a Sanyi bácsi. A gól mindig benne volt a játékunkban. Ha Rósa Henriknél volt a labda, akkor ő már kívülről tudta, hol talál meg egy passzal engem. de én is tudtam, hova kell helyezkednem. Az akkori Dunaferr támadó csapat volt, bár a védekezést sem hanyagolta el Egervári. Sajnos a régiekkel már leginkább csak telefonon érintkezem. Az évi egyszeri nosztalgiázó együttlét is el-elmaradozik.

- És akkor hogyan tovább, Tököli Attila?

- Fogalmam sincs. Amit leginkább szeretnék: végre jöjjenek már nyugalmasabb évek, amikor csakis a játékkal kelljen törődnöm.

- Mezőfalva és Dunaújváros csak egy ugrás. Tényleg, mikor járt a nagy sikereinek városában, netán a Dunaferr Stadionban.

- Hát nagyon régen. Ha hazamegyek Pécsre, akkor sem a hatos úton utazom.

- Akkor nem is tud sokat a jelenlegi Kohászról...

- Bizony nem. Tudom, hogy sok a fiatal a csapatban, és hogy a hatodik helyen végeztek a Nyugati csoportban. Hát pedig ott az a szép stadion, akár lehetnébek szebbek is az eredmények, és most az első osztályra gondolok. Sokszor eszembe jutnak a dunaújvárosi évek. Nagyszerű csapat volt az akkori Dunaferr.

- Az Egervári-társaság. A bajnokcsapat... Apropó, Lengyel Ferenc Paksra gyűjti az egykori gárda tagjait, Egervári Sándor - lévén a győriek új szakvezetője - netán a másik csoportot oda csalogatja.

- Ha arra céloz, hogy megyek-e Nikolov és Jkl mellé harmadiknak, a válaszom: nem jött Győrből konkrét megkeresés. Mint ahogy még semmi sem biztos. Ha rendeződne a helyzet, még az is elképzelhető, hogy maradok a Fradinál, de külföld is szóba jöhet. Semmi sem biztos.

- Mi volt az akkori dunaújvárosi bajnokcsapatnak az igazi titka?

- Öt nagyon szép évet töltöttem Újvárosba. Az egy, szó szerint értendő, igazi csapat volt. Nagyon jó kapcsolat alakult ki a játékosok között. Mindenki szeretett abban a közösségben élni, tehát nemcsak a pályán rúgni a labdát. Jó futballistákból jól rakta össze a csapatot a Sanyi bácsi. A gól mindig benne volt a játékunkban. Ha Rósa Henriknél volt a labda, akkor ő már kívülről tudta, hol talál meg egy passzal engem. de én is tudtam, hova kell helyezkednem. Az akkori Dunaferr támadó csapat volt, bár a védekezést sem hanyagolta el Egervári. Sajnos a régiekkel már leginkább csak telefonon érintkezem. Az évi egyszeri nosztalgiázó együttlét is el-elmaradozik.

- És akkor hogyan tovább, Tököli Attila?

- Fogalmam sincs. Amit leginkább szeretnék: végre jöjjenek már nyugalmasabb évek, amikor csakis a játékkal kelljen törődnöm.

Ám most nem ez a cél. Sokkal inkább a volt dunaferres csapattárs, Jkl Antal szerint a mai magyar labdarúgásnak még mindig az egyik legjobb, a leggólérzékenyebb csatárának, Tököli Attilának mezőfalvi szereplése az apropó. Ugyanis a mezőfalvi, már másodszor megrendezett emléktornán - Kondor László elhunyt alpolgármester előtt tisztelegnek a kupával - az egykor dunaújvárosi bajnokcsapat tagja, most a Ferencváros játékosa a hazai együttes vendégjátékosaként lépett a pályára.

- Mezőfalva és Dunaújváros csak egy ugrás. Tényleg, mikor járt a nagy sikereinek városában, netán a Dunaferr Stadionban.

- Hát nagyon régen. Ha hazamegyek Pécsre, akkor sem a hatos úton utazom.

- Akkor nem is tud sokat a jelenlegi Kohászról...

- Bizony nem. Tudom, hogy sok a fiatal a csapatban, és hogy a hatodik helyen végeztek a Nyugati csoportban. Hát pedig ott az a szép stadion, akár lehetnébek szebbek is az eredmények, és most az első osztályra gondolok. Sokszor eszembe jutnak a dunaújvárosi évek. Nagyszerű csapat volt az akkori Dunaferr.

- Az Egervári-társaság. A bajnokcsapat... Apropó, Lengyel Ferenc Paksra gyűjti az egykori gárda tagjait, Egervári Sándor - lévén a győriek új szakvezetője - netán a másik csoportot oda csalogatja.

- Ha arra céloz, hogy megyek-e Nikolov és Jkl mellé harmadiknak, a válaszom: nem jött Győrből konkrét megkeresés. Mint ahogy még semmi sem biztos. Ha rendeződne a helyzet, még az is elképzelhető, hogy maradok a Fradinál, de külföld is szóba jöhet. Semmi sem biztos.

- Mi volt az akkori dunaújvárosi bajnokcsapatnak az igazi titka?

- Öt nagyon szép évet töltöttem Újvárosba. Az egy, szó szerint értendő, igazi csapat volt. Nagyon jó kapcsolat alakult ki a játékosok között. Mindenki szeretett abban a közösségben élni, tehát nemcsak a pályán rúgni a labdát. Jó futballistákból jól rakta össze a csapatot a Sanyi bácsi. A gól mindig benne volt a játékunkban. Ha Rósa Henriknél volt a labda, akkor ő már kívülről tudta, hol talál meg egy passzal engem. de én is tudtam, hova kell helyezkednem. Az akkori Dunaferr támadó csapat volt, bár a védekezést sem hanyagolta el Egervári. Sajnos a régiekkel már leginkább csak telefonon érintkezem. Az évi egyszeri nosztalgiázó együttlét is el-elmaradozik.

- És akkor hogyan tovább, Tököli Attila?

- Fogalmam sincs. Amit leginkább szeretnék: végre jöjjenek már nyugalmasabb évek, amikor csakis a játékkal kelljen törődnöm.

- Mezőfalva és Dunaújváros csak egy ugrás. Tényleg, mikor járt a nagy sikereinek városában, netán a Dunaferr Stadionban.

- Hát nagyon régen. Ha hazamegyek Pécsre, akkor sem a hatos úton utazom.

- Akkor nem is tud sokat a jelenlegi Kohászról...

- Bizony nem. Tudom, hogy sok a fiatal a csapatban, és hogy a hatodik helyen végeztek a Nyugati csoportban. Hát pedig ott az a szép stadion, akár lehetnébek szebbek is az eredmények, és most az első osztályra gondolok. Sokszor eszembe jutnak a dunaújvárosi évek. Nagyszerű csapat volt az akkori Dunaferr.

- Az Egervári-társaság. A bajnokcsapat... Apropó, Lengyel Ferenc Paksra gyűjti az egykori gárda tagjait, Egervári Sándor - lévén a győriek új szakvezetője - netán a másik csoportot oda csalogatja.

- Ha arra céloz, hogy megyek-e Nikolov és Jkl mellé harmadiknak, a válaszom: nem jött Győrből konkrét megkeresés. Mint ahogy még semmi sem biztos. Ha rendeződne a helyzet, még az is elképzelhető, hogy maradok a Fradinál, de külföld is szóba jöhet. Semmi sem biztos.

- Mi volt az akkori dunaújvárosi bajnokcsapatnak az igazi titka?

- Öt nagyon szép évet töltöttem Újvárosba. Az egy, szó szerint értendő, igazi csapat volt. Nagyon jó kapcsolat alakult ki a játékosok között. Mindenki szeretett abban a közösségben élni, tehát nemcsak a pályán rúgni a labdát. Jó futballistákból jól rakta össze a csapatot a Sanyi bácsi. A gól mindig benne volt a játékunkban. Ha Rósa Henriknél volt a labda, akkor ő már kívülről tudta, hol talál meg egy passzal engem. de én is tudtam, hova kell helyezkednem. Az akkori Dunaferr támadó csapat volt, bár a védekezést sem hanyagolta el Egervári. Sajnos a régiekkel már leginkább csak telefonon érintkezem. Az évi egyszeri nosztalgiázó együttlét is el-elmaradozik.

- És akkor hogyan tovább, Tököli Attila?

- Fogalmam sincs. Amit leginkább szeretnék: végre jöjjenek már nyugalmasabb évek, amikor csakis a játékkal kelljen törődnöm.

Ám most nem ez a cél. Sokkal inkább a volt dunaferres csapattárs, Jkl Antal szerint a mai magyar labdarúgásnak még mindig az egyik legjobb, a leggólérzékenyebb csatárának, Tököli Attilának mezőfalvi szereplése az apropó. Ugyanis a mezőfalvi, már másodszor megrendezett emléktornán - Kondor László elhunyt alpolgármester előtt tisztelegnek a kupával - az egykor dunaújvárosi bajnokcsapat tagja, most a Ferencváros játékosa a hazai együttes vendégjátékosaként lépett a pályára.

- Mezőfalva és Dunaújváros csak egy ugrás. Tényleg, mikor járt a nagy sikereinek városában, netán a Dunaferr Stadionban.

- Hát nagyon régen. Ha hazamegyek Pécsre, akkor sem a hatos úton utazom.

- Akkor nem is tud sokat a jelenlegi Kohászról...

- Bizony nem. Tudom, hogy sok a fiatal a csapatban, és hogy a hatodik helyen végeztek a Nyugati csoportban. Hát pedig ott az a szép stadion, akár lehetnébek szebbek is az eredmények, és most az első osztályra gondolok. Sokszor eszembe jutnak a dunaújvárosi évek. Nagyszerű csapat volt az akkori Dunaferr.

- Az Egervári-társaság. A bajnokcsapat... Apropó, Lengyel Ferenc Paksra gyűjti az egykori gárda tagjait, Egervári Sándor - lévén a győriek új szakvezetője - netán a másik csoportot oda csalogatja.

- Ha arra céloz, hogy megyek-e Nikolov és Jkl mellé harmadiknak, a válaszom: nem jött Győrből konkrét megkeresés. Mint ahogy még semmi sem biztos. Ha rendeződne a helyzet, még az is elképzelhető, hogy maradok a Fradinál, de külföld is szóba jöhet. Semmi sem biztos.

- Mi volt az akkori dunaújvárosi bajnokcsapatnak az igazi titka?

- Öt nagyon szép évet töltöttem Újvárosba. Az egy, szó szerint értendő, igazi csapat volt. Nagyon jó kapcsolat alakult ki a játékosok között. Mindenki szeretett abban a közösségben élni, tehát nemcsak a pályán rúgni a labdát. Jó futballistákból jól rakta össze a csapatot a Sanyi bácsi. A gól mindig benne volt a játékunkban. Ha Rósa Henriknél volt a labda, akkor ő már kívülről tudta, hol talál meg egy passzal engem. de én is tudtam, hova kell helyezkednem. Az akkori Dunaferr támadó csapat volt, bár a védekezést sem hanyagolta el Egervári. Sajnos a régiekkel már leginkább csak telefonon érintkezem. Az évi egyszeri nosztalgiázó együttlét is el-elmaradozik.

- És akkor hogyan tovább, Tököli Attila?

- Fogalmam sincs. Amit leginkább szeretnék: végre jöjjenek már nyugalmasabb évek, amikor csakis a játékkal kelljen törődnöm.

- Mezőfalva és Dunaújváros csak egy ugrás. Tényleg, mikor járt a nagy sikereinek városában, netán a Dunaferr Stadionban.

- Hát nagyon régen. Ha hazamegyek Pécsre, akkor sem a hatos úton utazom.

- Akkor nem is tud sokat a jelenlegi Kohászról...

- Bizony nem. Tudom, hogy sok a fiatal a csapatban, és hogy a hatodik helyen végeztek a Nyugati csoportban. Hát pedig ott az a szép stadion, akár lehetnébek szebbek is az eredmények, és most az első osztályra gondolok. Sokszor eszembe jutnak a dunaújvárosi évek. Nagyszerű csapat volt az akkori Dunaferr.

- Az Egervári-társaság. A bajnokcsapat... Apropó, Lengyel Ferenc Paksra gyűjti az egykori gárda tagjait, Egervári Sándor - lévén a győriek új szakvezetője - netán a másik csoportot oda csalogatja.

- Ha arra céloz, hogy megyek-e Nikolov és Jkl mellé harmadiknak, a válaszom: nem jött Győrből konkrét megkeresés. Mint ahogy még semmi sem biztos. Ha rendeződne a helyzet, még az is elképzelhető, hogy maradok a Fradinál, de külföld is szóba jöhet. Semmi sem biztos.

- Mi volt az akkori dunaújvárosi bajnokcsapatnak az igazi titka?

- Öt nagyon szép évet töltöttem Újvárosba. Az egy, szó szerint értendő, igazi csapat volt. Nagyon jó kapcsolat alakult ki a játékosok között. Mindenki szeretett abban a közösségben élni, tehát nemcsak a pályán rúgni a labdát. Jó futballistákból jól rakta össze a csapatot a Sanyi bácsi. A gól mindig benne volt a játékunkban. Ha Rósa Henriknél volt a labda, akkor ő már kívülről tudta, hol talál meg egy passzal engem. de én is tudtam, hova kell helyezkednem. Az akkori Dunaferr támadó csapat volt, bár a védekezést sem hanyagolta el Egervári. Sajnos a régiekkel már leginkább csak telefonon érintkezem. Az évi egyszeri nosztalgiázó együttlét is el-elmaradozik.

- És akkor hogyan tovább, Tököli Attila?

- Fogalmam sincs. Amit leginkább szeretnék: végre jöjjenek már nyugalmasabb évek, amikor csakis a játékkal kelljen törődnöm.

Ám most nem ez a cél. Sokkal inkább a volt dunaferres csapattárs, Jkl Antal szerint a mai magyar labdarúgásnak még mindig az egyik legjobb, a leggólérzékenyebb csatárának, Tököli Attilának mezőfalvi szereplése az apropó. Ugyanis a mezőfalvi, már másodszor megrendezett emléktornán - Kondor László elhunyt alpolgármester előtt tisztelegnek a kupával - az egykor dunaújvárosi bajnokcsapat tagja, most a Ferencváros játékosa a hazai együttes vendégjátékosaként lépett a pályára.

- Mezőfalva és Dunaújváros csak egy ugrás. Tényleg, mikor járt a nagy sikereinek városában, netán a Dunaferr Stadionban.

- Hát nagyon régen. Ha hazamegyek Pécsre, akkor sem a hatos úton utazom.

- Akkor nem is tud sokat a jelenlegi Kohászról...

- Bizony nem. Tudom, hogy sok a fiatal a csapatban, és hogy a hatodik helyen végeztek a Nyugati csoportban. Hát pedig ott az a szép stadion, akár lehetnébek szebbek is az eredmények, és most az első osztályra gondolok. Sokszor eszembe jutnak a dunaújvárosi évek. Nagyszerű csapat volt az akkori Dunaferr.

- Az Egervári-társaság. A bajnokcsapat... Apropó, Lengyel Ferenc Paksra gyűjti az egykori gárda tagjait, Egervári Sándor - lévén a győriek új szakvezetője - netán a másik csoportot oda csalogatja.

- Ha arra céloz, hogy megyek-e Nikolov és Jkl mellé harmadiknak, a válaszom: nem jött Győrből konkrét megkeresés. Mint ahogy még semmi sem biztos. Ha rendeződne a helyzet, még az is elképzelhető, hogy maradok a Fradinál, de külföld is szóba jöhet. Semmi sem biztos.

- Mi volt az akkori dunaújvárosi bajnokcsapatnak az igazi titka?

- Öt nagyon szép évet töltöttem Újvárosba. Az egy, szó szerint értendő, igazi csapat volt. Nagyon jó kapcsolat alakult ki a játékosok között. Mindenki szeretett abban a közösségben élni, tehát nemcsak a pályán rúgni a labdát. Jó futballistákból jól rakta össze a csapatot a Sanyi bácsi. A gól mindig benne volt a játékunkban. Ha Rósa Henriknél volt a labda, akkor ő már kívülről tudta, hol talál meg egy passzal engem. de én is tudtam, hova kell helyezkednem. Az akkori Dunaferr támadó csapat volt, bár a védekezést sem hanyagolta el Egervári. Sajnos a régiekkel már leginkább csak telefonon érintkezem. Az évi egyszeri nosztalgiázó együttlét is el-elmaradozik.

- És akkor hogyan tovább, Tököli Attila?

- Fogalmam sincs. Amit leginkább szeretnék: végre jöjjenek már nyugalmasabb évek, amikor csakis a játékkal kelljen törődnöm.

- Mezőfalva és Dunaújváros csak egy ugrás. Tényleg, mikor járt a nagy sikereinek városában, netán a Dunaferr Stadionban.

- Hát nagyon régen. Ha hazamegyek Pécsre, akkor sem a hatos úton utazom.

- Akkor nem is tud sokat a jelenlegi Kohászról...

- Bizony nem. Tudom, hogy sok a fiatal a csapatban, és hogy a hatodik helyen végeztek a Nyugati csoportban. Hát pedig ott az a szép stadion, akár lehetnébek szebbek is az eredmények, és most az első osztályra gondolok. Sokszor eszembe jutnak a dunaújvárosi évek. Nagyszerű csapat volt az akkori Dunaferr.

- Az Egervári-társaság. A bajnokcsapat... Apropó, Lengyel Ferenc Paksra gyűjti az egykori gárda tagjait, Egervári Sándor - lévén a győriek új szakvezetője - netán a másik csoportot oda csalogatja.

- Ha arra céloz, hogy megyek-e Nikolov és Jkl mellé harmadiknak, a válaszom: nem jött Győrből konkrét megkeresés. Mint ahogy még semmi sem biztos. Ha rendeződne a helyzet, még az is elképzelhető, hogy maradok a Fradinál, de külföld is szóba jöhet. Semmi sem biztos.

- Mi volt az akkori dunaújvárosi bajnokcsapatnak az igazi titka?

- Öt nagyon szép évet töltöttem Újvárosba. Az egy, szó szerint értendő, igazi csapat volt. Nagyon jó kapcsolat alakult ki a játékosok között. Mindenki szeretett abban a közösségben élni, tehát nemcsak a pályán rúgni a labdát. Jó futballistákból jól rakta össze a csapatot a Sanyi bácsi. A gól mindig benne volt a játékunkban. Ha Rósa Henriknél volt a labda, akkor ő már kívülről tudta, hol talál meg egy passzal engem. de én is tudtam, hova kell helyezkednem. Az akkori Dunaferr támadó cs