Sport

2007.06.07. 02:26

Nem kaland, új feladat

Dunaújváros (ja) - Imre Vilmos kinevezése a női csapat vezetőedzőjének, ne szépítsük a dolgokat, több oldalon is érzelmeket, netán indulatokat is kiváltott. Megkerülhetetlen, hogy először ne ezekután kutakodjunk.

Jankó Árpád

- Gondolom tudja, azok, akikkel megegyezett a férfi utánpótlás vezetésével, döntése után most nem repesnek az örömtől...

- Az én szerződésem lejárt a férficsapatnál. Nem velem képzelték el a jövőt. Én pedig úgy éreztem, a szakmai továbblépésemhez szükséges az első osztály. Valóban volt szóbeli megállapodás, de a Szeged elleni sorozat idején nyolc első osztályú megkeresés érkezett. Ez pedig nem hétköznapi eset. Nem igaz az, hogy már januártól készítették a helyemet a Dunaferr női kézilabda-csapatánál. Mint ahogy az is hamis állítás, hogy én fúrtam meg Kovács Pétert. Első kérdésem az volt, amikor a női csapat vezetői megkerestek, mi lesz Kováccsal. Azt válaszolták, mindenképpen újítani akarnak. Tudom, hogy neheztelnek rám a férficsapat vezetői, de ők hoztak egy döntést, amit én elfogadtam. Most én hoztam egy döntést, ezt pedig nekik kell elfogadni.

- Még egy piszkálódó kérdés. Ha netán jövőre bronzérmes lesz a női csapata, ezzel elégedetlenek lesznek, és felállítják...?

- Akkor távozom. De nem elsősorban a helyezésről tárgyaltam a vezetőkkel. Viszonylagosan a legjobbnak kell lennünk és harcos, küzdő játékot kell produkálnunk. Hogy ez majd milyen helyre lesz elegendő, ki tudja? Bár a bronzérem is lehet halovány, meg nagyon fényes.

- A következő lehet, hogy nem is lényeges kérdés, de felteszem. Soha nem foglalkozott női társasággal. Másképp kell majd vezetni Ferlingéket?

- A kézilabda az kézilabda. Különben is három nővel élek együtt, s van még öt húgom is. Tudom, hogy a női lelkeket ápolgatni kell. És persze nem szállhat el az agyam a hölgyek között. A stílusra ügyelnem kell. Aki ismer, tudja, igyekszem korrekt, tárgyilagos lenni - akár a bírókkal szemben is -, mert mindig elismerem, hogy aki dolgozik, az hibázik is. Azt azért nem szeretem, ha a játékvezetők nevelni akarnak, vagy kioktatnak. Szakmailag pedig eltelik majd egy kis idő, hogy megismerjem a magyar női mezőnyt és a saját csapatomat. A gárda igazi arcát majd tavasszal fogja megmutatni. A felkészülést is úgy tervezem, hogy minél több információval rendelkezzem, azaz olyan edzőmérkőzéseket kötünk le, amelyekből a magyar női csapatokról tanulni lehet. Egyébként érdekes a megfigyelésem, a magyar női kézilabda sokkal durvább, mint a férfi. Sok a tisztátalan, fejre, nyakra mért ütés. A férfiaknál jobb a lábmunka, ezáltal ők testtel ütköznek. Na látja, ez a gyorsabb, jobb lábmunka máris cél lehet a női csapatnál. Kevesebb lesz a kiállítás.

- Egymást váltották a csarnokban a fiúk, a lányok. Imre Vilmosnak mi tetszett a női Dunaferr munkájából? S min változtatna már az elején?

- Elsősorban az edzések tetszettek. A férfiak, a nők is nagyszerű edzésmunkát végeztek. Tehát a hozzáállással semmi gond nem lehet a jövőben sem. A játékot magasabb támadásszámban képzelem el. Magabiztosabb védekezésre lesz szükség, jobb kapcsolattal a kapusokkal, majd utána jöhet a felépített, lerohanásos játék.

- Ehhez meglesz a megfelelő játékoskerete?

- Kilencven százalékban már megvan. Két-három játékossal tárgyalunk még. Ezért figyelem a játékosokat, külföldieket is, persze csak videófelvételeken, és majd lesznek tanácsaim az erősítésre.

- Netán jönnek a dán, a norvég játékosok?

- Azért azok nem. Inkább szerb, orosz légiósok jöhetnek számításba.

- Mátéfi Eszter távozásával a szakmai stáb felállását újra kell gondolni. Önnek fontos a pályaedzői poszt?

- Nagyon fontos. S mivel női csapatot vezetek, ezért női pályaedzőt alkalmazunk. Ő pedig Sirina Irina lesz, aki egyúttal a kapusedzői feladatokat is ellátja. Nagyon jó a kapcsolata a lányokkal. Szeretném, ha Bakos István egy évig még maradna Irina mellett, de tudom, hogy sok kedvező ajánlata van. Mátéfi Eszter döntését pedig teljes mértékben megértem, egy kicsit hasonlít az ő döntése az enyémhez. Sok sikert kivánok neki.

- Imre Vilmosról kialakult egy kép, hogy jó pedagógiai vénával rendelkező, nevelőedző. Nem érzi ezt egy kissé skatulyának?

- De igen. Egyik oka a döntésemnek ez volt. Nem akartam ismét ezt a ruhát felvenni . Persze szép munka az utánpótlással foglalkozni, de én bizonyítani akarok a felnőtteknél. Ami pedig a nevelést illeti, számomra inkább - természetesen a főiskolán kívül - a szülői miliő, édesapám, édesanyám pedagógiai módszerei a meghatározóak. Ők mondták: mindenki foglalja el azt a helyet, amit kiharcolt magának.

- Akkor most ez a munka egy nagy kaland Imre Vilmos számára?

- Egyáltalán nem. Amióta döntöttem, rettenetesen érdekel az új feladat. Nagyon várom. Már sok mindenen gondolkodom. Hogy alakul ki egy új csapatjáték, amely jobb lesz, hatékonyabbb...

- Rövidesen találkozni fog Kiss Szilárddal, a férfiak új edzőjével...

- Amikor itt volt a női csapatnál, már akkor is sokszor kértem a tanácsait. Nagyon jó a kapcsolatom vele. A legnagyobb szurkolója leszek neki és a férficsapatnak is. A hidat magad mögött sose égesd fel! Ezt is apámtól tanultam. Tudom tehát, hogy sokat köszönhetek a Dunaferr férficsapatának, vezetőinek.

- Gondolom tudja, azok, akikkel megegyezett a férfi utánpótlás vezetésével, döntése után most nem repesnek az örömtől...

- Az én szerződésem lejárt a férficsapatnál. Nem velem képzelték el a jövőt. Én pedig úgy éreztem, a szakmai továbblépésemhez szükséges az első osztály. Valóban volt szóbeli megállapodás, de a Szeged elleni sorozat idején nyolc első osztályú megkeresés érkezett. Ez pedig nem hétköznapi eset. Nem igaz az, hogy már januártól készítették a helyemet a Dunaferr női kézilabda-csapatánál. Mint ahogy az is hamis állítás, hogy én fúrtam meg Kovács Pétert. Első kérdésem az volt, amikor a női csapat vezetői megkerestek, mi lesz Kováccsal. Azt válaszolták, mindenképpen újítani akarnak. Tudom, hogy neheztelnek rám a férficsapat vezetői, de ők hoztak egy döntést, amit én elfogadtam. Most én hoztam egy döntést, ezt pedig nekik kell elfogadni.

- Még egy piszkálódó kérdés. Ha netán jövőre bronzérmes lesz a női csapata, ezzel elégedetlenek lesznek, és felállítják...?

- Akkor távozom. De nem elsősorban a helyezésről tárgyaltam a vezetőkkel. Viszonylagosan a legjobbnak kell lennünk és harcos, küzdő játékot kell produkálnunk. Hogy ez majd milyen helyre lesz elegendő, ki tudja? Bár a bronzérem is lehet halovány, meg nagyon fényes.

- A következő lehet, hogy nem is lényeges kérdés, de felteszem. Soha nem foglalkozott női társasággal. Másképp kell majd vezetni Ferlingéket?

- A kézilabda az kézilabda. Különben is három nővel élek együtt, s van még öt húgom is. Tudom, hogy a női lelkeket ápolgatni kell. És persze nem szállhat el az agyam a hölgyek között. A stílusra ügyelnem kell. Aki ismer, tudja, igyekszem korrekt, tárgyilagos lenni - akár a bírókkal szemben is -, mert mindig elismerem, hogy aki dolgozik, az hibázik is. Azt azért nem szeretem, ha a játékvezetők nevelni akarnak, vagy kioktatnak. Szakmailag pedig eltelik majd egy kis idő, hogy megismerjem a magyar női mezőnyt és a saját csapatomat. A gárda igazi arcát majd tavasszal fogja megmutatni. A felkészülést is úgy tervezem, hogy minél több információval rendelkezzem, azaz olyan edzőmérkőzéseket kötünk le, amelyekből a magyar női csapatokról tanulni lehet. Egyébként érdekes a megfigyelésem, a magyar női kézilabda sokkal durvább, mint a férfi. Sok a tisztátalan, fejre, nyakra mért ütés. A férfiaknál jobb a lábmunka, ezáltal ők testtel ütköznek. Na látja, ez a gyorsabb, jobb lábmunka máris cél lehet a női csapatnál. Kevesebb lesz a kiállítás.

- Egymást váltották a csarnokban a fiúk, a lányok. Imre Vilmosnak mi tetszett a női Dunaferr munkájából? S min változtatna már az elején?

- Elsősorban az edzések tetszettek. A férfiak, a nők is nagyszerű edzésmunkát végeztek. Tehát a hozzáállással semmi gond nem lehet a jövőben sem. A játékot magasabb támadásszámban képzelem el. Magabiztosabb védekezésre lesz szükség, jobb kapcsolattal a kapusokkal, majd utána jöhet a felépített, lerohanásos játék.

- Ehhez meglesz a megfelelő játékoskerete?

- Kilencven százalékban már megvan. Két-három játékossal tárgyalunk még. Ezért figyelem a játékosokat, külföldieket is, persze csak videófelvételeken, és majd lesznek tanácsaim az erősítésre.

- Netán jönnek a dán, a norvég játékosok?

- Azért azok nem. Inkább szerb, orosz légiósok jöhetnek számításba.

- Mátéfi Eszter távozásával a szakmai stáb felállását újra kell gondolni. Önnek fontos a pályaedzői poszt?

- Nagyon fontos. S mivel női csapatot vezetek, ezért női pályaedzőt alkalmazunk. Ő pedig Sirina Irina lesz, aki egyúttal a kapusedzői feladatokat is ellátja. Nagyon jó a kapcsolata a lányokkal. Szeretném, ha Bakos István egy évig még maradna Irina mellett, de tudom, hogy sok kedvező ajánlata van. Mátéfi Eszter döntését pedig teljes mértékben megértem, egy kicsit hasonlít az ő döntése az enyémhez. Sok sikert kivánok neki.

- Imre Vilmosról kialakult egy kép, hogy jó pedagógiai vénával rendelkező, nevelőedző. Nem érzi ezt egy kissé skatulyának?

- De igen. Egyik oka a döntésemnek ez volt. Nem akartam ismét ezt a ruhát felvenni . Persze szép munka az utánpótlással foglalkozni, de én bizonyítani akarok a felnőtteknél. Ami pedig a nevelést illeti, számomra inkább - természetesen a főiskolán kívül - a szülői miliő, édesapám, édesanyám pedagógiai módszerei a meghatározóak. Ők mondták: mindenki foglalja el azt a helyet, amit kiharcolt magának.

- Akkor most ez a munka egy nagy kaland Imre Vilmos számára?

- Egyáltalán nem. Amióta döntöttem, rettenetesen érdekel az új feladat. Nagyon várom. Már sok mindenen gondolkodom. Hogy alakul ki egy új csapatjáték, amely jobb lesz, hatékonyabbb...

- Rövidesen találkozni fog Kiss Szilárddal, a férfiak új edzőjével...

- Amikor itt volt a női csapatnál, már akkor is sokszor kértem a tanácsait. Nagyon jó a kapcsolatom vele. A legnagyobb szurkolója leszek neki és a férficsapatnak is. A hidat magad mögött sose égesd fel! Ezt is apámtól tanultam. Tudom tehát, hogy sokat köszönhetek a Dunaferr férficsapatának, vezetőinek.

- Gondolom tudja, azok, akikkel megegyezett a férfi utánpótlás vezetésével, döntése után most nem repesnek az örömtől...

- Az én szerződésem lejárt a férficsapatnál. Nem velem képzelték el a jövőt. Én pedig úgy éreztem, a szakmai továbblépésemhez szükséges az első osztály. Valóban volt szóbeli megállapodás, de a Szeged elleni sorozat idején nyolc első osztályú megkeresés érkezett. Ez pedig nem hétköznapi eset. Nem igaz az, hogy már januártól készítették a helyemet a Dunaferr női kézilabda-csapatánál. Mint ahogy az is hamis állítás, hogy én fúrtam meg Kovács Pétert. Első kérdésem az volt, amikor a női csapat vezetői megkerestek, mi lesz Kováccsal. Azt válaszolták, mindenképpen újítani akarnak. Tudom, hogy neheztelnek rám a férficsapat vezetői, de ők hoztak egy döntést, amit én elfogadtam. Most én hoztam egy döntést, ezt pedig nekik kell elfogadni.

- Még egy piszkálódó kérdés. Ha netán jövőre bronzérmes lesz a női csapata, ezzel elégedetlenek lesznek, és felállítják...?

- Akkor távozom. De nem elsősorban a helyezésről tárgyaltam a vezetőkkel. Viszonylagosan a legjobbnak kell lennünk és harcos, küzdő játékot kell produkálnunk. Hogy ez majd milyen helyre lesz elegendő, ki tudja? Bár a bronzérem is lehet halovány, meg nagyon fényes.

- A következő lehet, hogy nem is lényeges kérdés, de felteszem. Soha nem foglalkozott női társasággal. Másképp kell majd vezetni Ferlingéket?

- A kézilabda az kézilabda. Különben is három nővel élek együtt, s van még öt húgom is. Tudom, hogy a női lelkeket ápolgatni kell. És persze nem szállhat el az agyam a hölgyek között. A stílusra ügyelnem kell. Aki ismer, tudja, igyekszem korrekt, tárgyilagos lenni - akár a bírókkal szemben is -, mert mindig elismerem, hogy aki dolgozik, az hibázik is. Azt azért nem szeretem, ha a játékvezetők nevelni akarnak, vagy kioktatnak. Szakmailag pedig eltelik majd egy kis idő, hogy megismerjem a magyar női mezőnyt és a saját csapatomat. A gárda igazi arcát majd tavasszal fogja megmutatni. A felkészülést is úgy tervezem, hogy minél több információval rendelkezzem, azaz olyan edzőmérkőzéseket kötünk le, amelyekből a magyar női csapatokról tanulni lehet. Egyébként érdekes a megfigyelésem, a magyar női kézilabda sokkal durvább, mint a férfi. Sok a tisztátalan, fejre, nyakra mért ütés. A férfiaknál jobb a lábmunka, ezáltal ők testtel ütköznek. Na látja, ez a gyorsabb, jobb lábmunka máris cél lehet a női csapatnál. Kevesebb lesz a kiállítás.

- Egymást váltották a csarnokban a fiúk, a lányok. Imre Vilmosnak mi tetszett a női Dunaferr munkájából? S min változtatna már az elején?

- Elsősorban az edzések tetszettek. A férfiak, a nők is nagyszerű edzésmunkát végeztek. Tehát a hozzáállással semmi gond nem lehet a jövőben sem. A játékot magasabb támadásszámban képzelem el. Magabiztosabb védekezésre lesz szükség, jobb kapcsolattal a kapusokkal, majd utána jöhet a felépített, lerohanásos játék.

- Ehhez meglesz a megfelelő játékoskerete?

- Kilencven százalékban már megvan. Két-három játékossal tárgyalunk még. Ezért figyelem a játékosokat, külföldieket is, persze csak videófelvételeken, és majd lesznek tanácsaim az erősítésre.

- Netán jönnek a dán, a norvég játékosok?

- Azért azok nem. Inkább szerb, orosz légiósok jöhetnek számításba.

- Mátéfi Eszter távozásával a szakmai stáb felállását újra kell gondolni. Önnek fontos a pályaedzői poszt?

- Nagyon fontos. S mivel női csapatot vezetek, ezért női pályaedzőt alkalmazunk. Ő pedig Sirina Irina lesz, aki egyúttal a kapusedzői feladatokat is ellátja. Nagyon jó a kapcsolata a lányokkal. Szeretném, ha Bakos István egy évig még maradna Irina mellett, de tudom, hogy sok kedvező ajánlata van. Mátéfi Eszter döntését pedig teljes mértékben megértem, egy kicsit hasonlít az ő döntése az enyémhez. Sok sikert kivánok neki.

- Imre Vilmosról kialakult egy kép, hogy jó pedagógiai vénával rendelkező, nevelőedző. Nem érzi ezt egy kissé skatulyának?

- De igen. Egyik oka a döntésemnek ez volt. Nem akartam ismét ezt a ruhát felvenni . Persze szép munka az utánpótlással foglalkozni, de én bizonyítani akarok a felnőtteknél. Ami pedig a nevelést illeti, számomra inkább - természetesen a főiskolán kívül - a szülői miliő, édesapám, édesanyám pedagógiai módszerei a meghatározóak. Ők mondták: mindenki foglalja el azt a helyet, amit kiharcolt magának.

- Akkor most ez a munka egy nagy kaland Imre Vilmos számára?

- Egyáltalán nem. Amióta döntöttem, rettenetesen érdekel az új feladat. Nagyon várom. Már sok mindenen gondolkodom. Hogy alakul ki egy új csapatjáték, amely jobb lesz, hatékonyabbb...

- Rövidesen találkozni fog Kiss Szilárddal, a férfiak új edzőjével...

- Amikor itt volt a női csapatnál, már akkor is sokszor kértem a tanácsait. Nagyon jó a kapcsolatom vele. A legnagyobb szurkolója leszek neki és a férficsapatnak is. A hidat magad mögött sose égesd fel! Ezt is apámtól tanultam. Tudom tehát, hogy sokat köszönhetek a Dunaferr férficsapatának, vezetőinek.

- Gondolom tudja, azok, akikkel megegyezett a férfi utánpótlás vezetésével, döntése után most nem repesnek az örömtől...

- Az én szerződésem lejárt a férficsapatnál. Nem velem képzelték el a jövőt. Én pedig úgy éreztem, a szakmai továbblépésemhez szükséges az első osztály. Valóban volt szóbeli megállapodás, de a Szeged elleni sorozat idején nyolc első osztályú megkeresés érkezett. Ez pedig nem hétköznapi eset. Nem igaz az, hogy már januártól készítették a helyemet a Dunaferr női kézilabda-csapatánál. Mint ahogy az is hamis állítás, hogy én fúrtam meg Kovács Pétert. Első kérdésem az volt, amikor a női csapat vezetői megkerestek, mi lesz Kováccsal. Azt válaszolták, mindenképpen újítani akarnak. Tudom, hogy neheztelnek rám a férficsapat vezetői, de ők hoztak egy döntést, amit én elfogadtam. Most én hoztam egy döntést, ezt pedig nekik kell elfogadni.

- Még egy piszkálódó kérdés. Ha netán jövőre bronzérmes lesz a női csapata, ezzel elégedetlenek lesznek, és felállítják...?

- Akkor távozom. De nem elsősorban a helyezésről tárgyaltam a vezetőkkel. Viszonylagosan a legjobbnak kell lennünk és harcos, küzdő játékot kell produkálnunk. Hogy ez majd milyen helyre lesz elegendő, ki tudja? Bár a bronzérem is lehet halovány, meg nagyon fényes.

- A következő lehet, hogy nem is lényeges kérdés, de felteszem. Soha nem foglalkozott női társasággal. Másképp kell majd vezetni Ferlingéket?

- A kézilabda az kézilabda. Különben is három nővel élek együtt, s van még öt húgom is. Tudom, hogy a női lelkeket ápolgatni kell. És persze nem szállhat el az agyam a hölgyek között. A stílusra ügyelnem kell. Aki ismer, tudja, igyekszem korrekt, tárgyilagos lenni - akár a bírókkal szemben is -, mert mindig elismerem, hogy aki dolgozik, az hibázik is. Azt azért nem szeretem, ha a játékvezetők nevelni akarnak, vagy kioktatnak. Szakmailag pedig eltelik majd egy kis idő, hogy megismerjem a magyar női mezőnyt és a saját csapatomat. A gárda igazi arcát majd tavasszal fogja megmutatni. A felkészülést is úgy tervezem, hogy minél több információval rendelkezzem, azaz olyan edzőmérkőzéseket kötünk le, amelyekből a magyar női csapatokról tanulni lehet. Egyébként érdekes a megfigyelésem, a magyar női kézilabda sokkal durvább, mint a férfi. Sok a tisztátalan, fejre, nyakra mért ütés. A férfiaknál jobb a lábmunka, ezáltal ők testtel ütköznek. Na látja, ez a gyorsabb, jobb lábmunka máris cél lehet a női csapatnál. Kevesebb lesz a kiállítás.

- Egymást váltották a csarnokban a fiúk, a lányok. Imre Vilmosnak mi tetszett a női Dunaferr munkájából? S min változtatna már az elején?

- Elsősorban az edzések tetszettek. A férfiak, a nők is nagyszerű edzésmunkát végeztek. Tehát a hozzáállással semmi gond nem lehet a jövőben sem. A játékot magasabb támadásszámban képzelem el. Magabiztosabb védekezésre lesz szükség, jobb kapcsolattal a kapusokkal, majd utána jöhet a felépített, lerohanásos játék.

- Ehhez meglesz a megfelelő játékoskerete?

- Kilencven százalékban már megvan. Két-három játékossal tárgyalunk még. Ezért figyelem a játékosokat, külföldieket is, persze csak videófelvételeken, és majd lesznek tanácsaim az erősítésre.

- Netán jönnek a dán, a norvég játékosok?

- Azért azok nem. Inkább szerb, orosz légiósok jöhetnek számításba.

- Mátéfi Eszter távozásával a szakmai stáb felállását újra kell gondolni. Önnek fontos a pályaedzői poszt?

- Nagyon fontos. S mivel női csapatot vezetek, ezért női pályaedzőt alkalmazunk. Ő pedig Sirina Irina lesz, aki egyúttal a kapusedzői feladatokat is ellátja. Nagyon jó a kapcsolata a lányokkal. Szeretném, ha Bakos István egy évig még maradna Irina mellett, de tudom, hogy sok kedvező ajánlata van. Mátéfi Eszter döntését pedig teljes mértékben megértem, egy kicsit hasonlít az ő döntése az enyémhez. Sok sikert kivánok neki.

- Imre Vilmosról kialakult egy kép, hogy jó pedagógiai vénával rendelkező, nevelőedző. Nem érzi ezt egy kissé skatulyának?

- De igen. Egyik oka a döntésemnek ez volt. Nem akartam ismét ezt a ruhát felvenni . Persze szép munka az utánpótlással foglalkozni, de én bizonyítani akarok a felnőtteknél. Ami pedig a nevelést illeti, számomra inkább - természetesen a főiskolán kívül - a szülői miliő, édesapám, édesanyám pedagógiai módszerei a meghatározóak. Ők mondták: mindenki foglalja el azt a helyet, amit kiharcolt magának.

- Akkor most ez a munka egy nagy kaland Imre Vilmos számára?

- Egyáltalán nem. Amióta döntöttem, rettenetesen érdekel az új feladat. Nagyon várom. Már sok mindenen gondolkodom. Hogy alakul ki egy új csapatjáték, amely jobb lesz, hatékonyabbb...

- Rövidesen találkozni fog Kiss Szilárddal, a férfiak új edzőjével...

- Amikor itt volt a női

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!