Egy rangadóról és a kispadról

Felfűtött hangulatú, szenvedélyektől sem mentes presztízscsata zajlott a parkettán a két gárda között. Idáig minden rendben is van. Ám ami sajnálatos, és szomorúsággal tölti el az embert, az a játékvezetés színvonala és a Fradi edzőjének, a magyar válogatott szövetségi kapitányának reagálása, viselkedése volt. Aki akarja és tudja, visszanézheti a mérkőzést. 8-2-es újvárosi vezetésnél a Horváth-Marton játékvezetői páros is ránézhetett az eredményjelző táblára. Ezt követően hosszú ideig emberhátrányban kellett játszania a Dunaferrnek. Mörtel, Pigniczki, Borbás, Gáspár kényszerült kiválni a játékból, egymás után. Fel is jött a Fradi. Hatot-hetet lépett Kirsner, Tóth Tímea fájdalmas arccal szorongatta a nyakát, holott a derekát fogták meg. (Eddig csak Görbicz Anitától láttunk hasonló alakítást), vonalra lépve dobott gólt, lábbal vette le a labdát a hazai játékos... És Németh András őrjöngött.

Olyan jeleneteket rendezett a bíráskodást szidva, ami egyáltalán nem lehet egy vezetőnek, közszereplőnek(!) viselkedési mintája. A mérkőzés végén kijelentette, elmegy az országból, mert mindenki a Fradit, kvázi - őt bántja.

Nos, maradjunk egy kicsit a játékvezetésnél. A magyar bírói kar ténykedése, és ez az én véleményem, valóban lehetne sokkal jobb is. Érdekes módon ugyanezek a játékvezetők - előre is bocsánat - egy Makó - Vác mérkőzést akár hiba nélkül is levezetnek. Ebből talán az is következik, hogy a rendkívül gyors, kemény játékban, egy rangadón ezek a sípmesterek egyszerűen elvesznek . Mérlegelnek, sorra hozzák rossz döntéseiket. Sok szakember szerint ez nem a képzetlenségük eredménye, sokkal inkább erőnlétbeli, s ebből adódóan idegrendszeri, reagálási, gondolkodási, személyiségbeli probléma. De ha ez így van, ráadásul képtelen elviselni a közönség nyomását a kijelölt bíró, nem kötelező az ilyen találkozókat elvállalni. (Bár tudom, ez egy flegma megállapítás.) Nem tudom viszont, mit tehet e tárgyban a játékvezetői bizottság. Eltiltás, pihentetés, számonkérés...?

Úgy látszik, a magyar játékvezetés hosszú ideje sül a saját zsírjában , borzasztóan belterjes. Tehát megoldás lehet a rangadókra meghívott külföldi bírók alkalmazása? Vigyázzunk ezzel is! Szlovák, osztrák játékvezetők nem edződnek rangos bajnokságban. Csöbörből vödörbe. Inkább németek, dán síposok jöjjenek? S tudjuk-e, hogy ez az egyeztetésen kívül milyen anyagi terhelést jelentene a magyar csapatok számára? Ennyi morfondírozás után mégis dolgom, hogy kimondjam: ha akadnak a magyar kézilabda sportágban problémák, azokért nem feltétlenül csak a bírói kar a hibás!

És most vissza a Németh András-féle szindrómához. Őszintén írom: általam rendkívül tisztelt, felkészült szakember a Fradi edzője, a szövetségi kapitány. A kisujjában van a kézilabda. Kellemes társalgónak, intelligens interjúalanynak ismertem eddig. Nyilván ő sem tud, mint hasonló kollégái sem, abszolút objektív maradni. Ám mintha most azt a határvonalat lépte volna át, aminek kiváltó okait mi nem ismerhetjük. Megváltozott. Túl sok a munkája? Valóban őrlődik a Fradi pénztelensége miatt? Idegileg elfáradt? A csapaton belüli háttér nyomasztja?

Dehát a 29-29-es döntetlen után a padlót csapkodta boldogságában. Mondhatta volna: Feszült voltam, elnézést kérek mindenkitől, de nagyon boldog vagyok. A Dunaferr pedig nagyszerű ellenfél volt... Nem mondta. Inkább vagdalkozott, névtelen ellenségekről számolt be, akik elől külföldre fog menekülni.

Ha akarja, megteheti. Ám ott is kell viselkedni, Kedves Mester!

Olyan jeleneteket rendezett a bíráskodást szidva, ami egyáltalán nem lehet egy vezetőnek, közszereplőnek(!) viselkedési mintája. A mérkőzés végén kijelentette, elmegy az országból, mert mindenki a Fradit, kvázi - őt bántja.

Nos, maradjunk egy kicsit a játékvezetésnél. A magyar bírói kar ténykedése, és ez az én véleményem, valóban lehetne sokkal jobb is. Érdekes módon ugyanezek a játékvezetők - előre is bocsánat - egy Makó - Vác mérkőzést akár hiba nélkül is levezetnek. Ebből talán az is következik, hogy a rendkívül gyors, kemény játékban, egy rangadón ezek a sípmesterek egyszerűen elvesznek . Mérlegelnek, sorra hozzák rossz döntéseiket. Sok szakember szerint ez nem a képzetlenségük eredménye, sokkal inkább erőnlétbeli, s ebből adódóan idegrendszeri, reagálási, gondolkodási, személyiségbeli probléma. De ha ez így van, ráadásul képtelen elviselni a közönség nyomását a kijelölt bíró, nem kötelező az ilyen találkozókat elvállalni. (Bár tudom, ez egy flegma megállapítás.) Nem tudom viszont, mit tehet e tárgyban a játékvezetői bizottság. Eltiltás, pihentetés, számonkérés...?

Úgy látszik, a magyar játékvezetés hosszú ideje sül a saját zsírjában , borzasztóan belterjes. Tehát megoldás lehet a rangadókra meghívott külföldi bírók alkalmazása? Vigyázzunk ezzel is! Szlovák, osztrák játékvezetők nem edződnek rangos bajnokságban. Csöbörből vödörbe. Inkább németek, dán síposok jöjjenek? S tudjuk-e, hogy ez az egyeztetésen kívül milyen anyagi terhelést jelentene a magyar csapatok számára? Ennyi morfondírozás után mégis dolgom, hogy kimondjam: ha akadnak a magyar kézilabda sportágban problémák, azokért nem feltétlenül csak a bírói kar a hibás!

És most vissza a Németh András-féle szindrómához. Őszintén írom: általam rendkívül tisztelt, felkészült szakember a Fradi edzője, a szövetségi kapitány. A kisujjában van a kézilabda. Kellemes társalgónak, intelligens interjúalanynak ismertem eddig. Nyilván ő sem tud, mint hasonló kollégái sem, abszolút objektív maradni. Ám mintha most azt a határvonalat lépte volna át, aminek kiváltó okait mi nem ismerhetjük. Megváltozott. Túl sok a munkája? Valóban őrlődik a Fradi pénztelensége miatt? Idegileg elfáradt? A csapaton belüli háttér nyomasztja?

Dehát a 29-29-es döntetlen után a padlót csapkodta boldogságában. Mondhatta volna: Feszült voltam, elnézést kérek mindenkitől, de nagyon boldog vagyok. A Dunaferr pedig nagyszerű ellenfél volt... Nem mondta. Inkább vagdalkozott, névtelen ellenségekről számolt be, akik elől külföldre fog menekülni.

Ha akarja, megteheti. Ám ott is kell viselkedni, Kedves Mester!

Olyan jeleneteket rendezett a bíráskodást szidva, ami egyáltalán nem lehet egy vezetőnek, közszereplőnek(!) viselkedési mintája. A mérkőzés végén kijelentette, elmegy az országból, mert mindenki a Fradit, kvázi - őt bántja.

Nos, maradjunk egy kicsit a játékvezetésnél. A magyar bírói kar ténykedése, és ez az én véleményem, valóban lehetne sokkal jobb is. Érdekes módon ugyanezek a játékvezetők - előre is bocsánat - egy Makó - Vác mérkőzést akár hiba nélkül is levezetnek. Ebből talán az is következik, hogy a rendkívül gyors, kemény játékban, egy rangadón ezek a sípmesterek egyszerűen elvesznek . Mérlegelnek, sorra hozzák rossz döntéseiket. Sok szakember szerint ez nem a képzetlenségük eredménye, sokkal inkább erőnlétbeli, s ebből adódóan idegrendszeri, reagálási, gondolkodási, személyiségbeli probléma. De ha ez így van, ráadásul képtelen elviselni a közönség nyomását a kijelölt bíró, nem kötelező az ilyen találkozókat elvállalni. (Bár tudom, ez egy flegma megállapítás.) Nem tudom viszont, mit tehet e tárgyban a játékvezetői bizottság. Eltiltás, pihentetés, számonkérés...?

Úgy látszik, a magyar játékvezetés hosszú ideje sül a saját zsírjában , borzasztóan belterjes. Tehát megoldás lehet a rangadókra meghívott külföldi bírók alkalmazása? Vigyázzunk ezzel is! Szlovák, osztrák játékvezetők nem edződnek rangos bajnokságban. Csöbörből vödörbe. Inkább németek, dán síposok jöjjenek? S tudjuk-e, hogy ez az egyeztetésen kívül milyen anyagi terhelést jelentene a magyar csapatok számára? Ennyi morfondírozás után mégis dolgom, hogy kimondjam: ha akadnak a magyar kézilabda sportágban problémák, azokért nem feltétlenül csak a bírói kar a hibás!

És most vissza a Németh András-féle szindrómához. Őszintén írom: általam rendkívül tisztelt, felkészült szakember a Fradi edzője, a szövetségi kapitány. A kisujjában van a kézilabda. Kellemes társalgónak, intelligens interjúalanynak ismertem eddig. Nyilván ő sem tud, mint hasonló kollégái sem, abszolút objektív maradni. Ám mintha most azt a határvonalat lépte volna át, aminek kiváltó okait mi nem ismerhetjük. Megváltozott. Túl sok a munkája? Valóban őrlődik a Fradi pénztelensége miatt? Idegileg elfáradt? A csapaton belüli háttér nyomasztja?

Dehát a 29-29-es döntetlen után a padlót csapkodta boldogságában. Mondhatta volna: Feszült voltam, elnézést kérek mindenkitől, de nagyon boldog vagyok. A Dunaferr pedig nagyszerű ellenfél volt... Nem mondta. Inkább vagdalkozott, névtelen ellenségekről számolt be, akik elől külföldre fog menekülni.

Ha akarja, megteheti. Ám ott is kell viselkedni, Kedves Mester!

Nos, maradjunk egy kicsit a játékvezetésnél. A magyar bírói kar ténykedése, és ez az én véleményem, valóban lehetne sokkal jobb is. Érdekes módon ugyanezek a játékvezetők - előre is bocsánat - egy Makó - Vác mérkőzést akár hiba nélkül is levezetnek. Ebből talán az is következik, hogy a rendkívül gyors, kemény játékban, egy rangadón ezek a sípmesterek egyszerűen elvesznek . Mérlegelnek, sorra hozzák rossz döntéseiket. Sok szakember szerint ez nem a képzetlenségük eredménye, sokkal inkább erőnlétbeli, s ebből adódóan idegrendszeri, reagálási, gondolkodási, személyiségbeli probléma. De ha ez így van, ráadásul képtelen elviselni a közönség nyomását a kijelölt bíró, nem kötelező az ilyen találkozókat elvállalni. (Bár tudom, ez egy flegma megállapítás.) Nem tudom viszont, mit tehet e tárgyban a játékvezetői bizottság. Eltiltás, pihentetés, számonkérés...?

Úgy látszik, a magyar játékvezetés hosszú ideje sül a saját zsírjában , borzasztóan belterjes. Tehát megoldás lehet a rangadókra meghívott külföldi bírók alkalmazása? Vigyázzunk ezzel is! Szlovák, osztrák játékvezetők nem edződnek rangos bajnokságban. Csöbörből vödörbe. Inkább németek, dán síposok jöjjenek? S tudjuk-e, hogy ez az egyeztetésen kívül milyen anyagi terhelést jelentene a magyar csapatok számára? Ennyi morfondírozás után mégis dolgom, hogy kimondjam: ha akadnak a magyar kézilabda sportágban problémák, azokért nem feltétlenül csak a bírói kar a hibás!

És most vissza a Németh András-féle szindrómához. Őszintén írom: általam rendkívül tisztelt, felkészült szakember a Fradi edzője, a szövetségi kapitány. A kisujjában van a kézilabda. Kellemes társalgónak, intelligens interjúalanynak ismertem eddig. Nyilván ő sem tud, mint hasonló kollégái sem, abszolút objektív maradni. Ám mintha most azt a határvonalat lépte volna át, aminek kiváltó okait mi nem ismerhetjük. Megváltozott. Túl sok a munkája? Valóban őrlődik a Fradi pénztelensége miatt? Idegileg elfáradt? A csapaton belüli háttér nyomasztja?

Dehát a 29-29-es döntetlen után a padlót csapkodta boldogságában. Mondhatta volna: Feszült voltam, elnézést kérek mindenkitől, de nagyon boldog vagyok. A Dunaferr pedig nagyszerű ellenfél volt... Nem mondta. Inkább vagdalkozott, névtelen ellenségekről számolt be, akik elől külföldre fog menekülni.

Ha akarja, megteheti. Ám ott is kell viselkedni, Kedves Mester!

Nos, maradjunk egy kicsit a játékvezetésnél. A magyar bírói kar ténykedése, és ez az én véleményem, valóban lehetne sokkal jobb is. Érdekes módon ugyanezek a játékvezetők - előre is bocsánat - egy Makó - Vác mérkőzést akár hiba nélkül is levezetnek. Ebből talán az is következik, hogy a rendkívül gyors, kemény játékban, egy rangadón ezek a sípmesterek egyszerűen elvesznek . Mérlegelnek, sorra hozzák rossz döntéseiket. Sok szakember szerint ez nem a képzetlenségük eredménye, sokkal inkább erőnlétbeli, s ebből adódóan idegrendszeri, reagálási, gondolkodási, személyiségbeli probléma. De ha ez így van, ráadásul képtelen elviselni a közönség nyomását a kijelölt bíró, nem kötelező az ilyen találkozókat elvállalni. (Bár tudom, ez egy flegma megállapítás.) Nem tudom viszont, mit tehet e tárgyban a játékvezetői bizottság. Eltiltás, pihentetés, számonkérés...?

Úgy látszik, a magyar játékvezetés hosszú ideje sül a saját zsírjában , borzasztóan belterjes. Tehát megoldás lehet a rangadókra meghívott külföldi bírók alkalmazása? Vigyázzunk ezzel is! Szlovák, osztrák játékvezetők nem edződnek rangos bajnokságban. Csöbörből vödörbe. Inkább németek, dán síposok jöjjenek? S tudjuk-e, hogy ez az egyeztetésen kívül milyen anyagi terhelést jelentene a magyar csapatok számára? Ennyi morfondírozás után mégis dolgom, hogy kimondjam: ha akadnak a magyar kézilabda sportágban problémák, azokért nem feltétlenül csak a bírói kar a hibás!

És most vissza a Németh András-féle szindrómához. Őszintén írom: általam rendkívül tisztelt, felkészült szakember a Fradi edzője, a szövetségi kapitány. A kisujjában van a kézilabda. Kellemes társalgónak, intelligens interjúalanynak ismertem eddig. Nyilván ő sem tud, mint hasonló kollégái sem, abszolút objektív maradni. Ám mintha most azt a határvonalat lépte volna át, aminek kiváltó okait mi nem ismerhetjük. Megváltozott. Túl sok a munkája? Valóban őrlődik a Fradi pénztelensége miatt? Idegileg elfáradt? A csapaton belüli háttér nyomasztja?

Dehát a 29-29-es döntetlen után a padlót csapkodta boldogságában. Mondhatta volna: Feszült voltam, elnézést kérek mindenkitől, de nagyon boldog vagyok. A Dunaferr pedig nagyszerű ellenfél volt... Nem mondta. Inkább vagdalkozott, névtelen ellenségekről számolt be, akik elől külföldre fog menekülni.

Ha akarja, megteheti. Ám ott is kell viselkedni, Kedves Mester!

Úgy látszik, a magyar játékvezetés hosszú ideje sül a saját zsírjában , borzasztóan belterjes. Tehát megoldás lehet a rangadókra meghívott külföldi bírók alkalmazása? Vigyázzunk ezzel is! Szlovák, osztrák játékvezetők nem edződnek rangos bajnokságban. Csöbörből vödörbe. Inkább németek, dán síposok jöjjenek? S tudjuk-e, hogy ez az egyeztetésen kívül milyen anyagi terhelést jelentene a magyar csapatok számára? Ennyi morfondírozás után mégis dolgom, hogy kimondjam: ha akadnak a magyar kézilabda sportágban problémák, azokért nem feltétlenül csak a bírói kar a hibás!

És most vissza a Németh András-féle szindrómához. Őszintén írom: általam rendkívül tisztelt, felkészült szakember a Fradi edzője, a szövetségi kapitány. A kisujjában van a kézilabda. Kellemes társalgónak, intelligens interjúalanynak ismertem eddig. Nyilván ő sem tud, mint hasonló kollégái sem, abszolút objektív maradni. Ám mintha most azt a határvonalat lépte volna át, aminek kiváltó okait mi nem ismerhetjük. Megváltozott. Túl sok a munkája? Valóban őrlődik a Fradi pénztelensége miatt? Idegileg elfáradt? A csapaton belüli háttér nyomasztja?

Dehát a 29-29-es döntetlen után a padlót csapkodta boldogságában. Mondhatta volna: Feszült voltam, elnézést kérek mindenkitől, de nagyon boldog vagyok. A Dunaferr pedig nagyszerű ellenfél volt... Nem mondta. Inkább vagdalkozott, névtelen ellenségekről számolt be, akik elől külföldre fog menekülni.

Ha akarja, megteheti. Ám ott is kell viselkedni, Kedves Mester!

Úgy látszik, a magyar játékvezetés hosszú ideje sül a saját zsírjában , borzasztóan belterjes. Tehát megoldás lehet a rangadókra meghívott külföldi bírók alkalmazása? Vigyázzunk ezzel is! Szlovák, osztrák játékvezetők nem edződnek rangos bajnokságban. Csöbörből vödörbe. Inkább németek, dán síposok jöjjenek? S tudjuk-e, hogy ez az egyeztetésen kívül milyen anyagi terhelést jelentene a magyar csapatok számára? Ennyi morfondírozás után mégis dolgom, hogy kimondjam: ha akadnak a magyar kézilabda sportágban problémák, azokért nem feltétlenül csak a bírói kar a hibás!

És most vissza a Németh András-féle szindrómához. Őszintén írom: általam rendkívül tisztelt, felkészült szakember a Fradi edzője, a szövetségi kapitány. A kisujjában van a kézilabda. Kellemes társalgónak, intelligens interjúalanynak ismertem eddig. Nyilván ő sem tud, mint hasonló kollégái sem, abszolút objektív maradni. Ám mintha most azt a határvonalat lépte volna át, aminek kiváltó okait mi nem ismerhetjük. Megváltozott. Túl sok a munkája? Valóban őrlődik a Fradi pénztelensége miatt? Idegileg elfáradt? A csapaton belüli háttér nyomasztja?

Dehát a 29-29-es döntetlen után a padlót csapkodta boldogságában. Mondhatta volna: Feszült voltam, elnézést kérek mindenkitől, de nagyon boldog vagyok. A Dunaferr pedig nagyszerű ellenfél volt... Nem mondta. Inkább vagdalkozott, névtelen ellenségekről számolt be, akik elől külföldre fog menekülni.

Ha akarja, megteheti. Ám ott is kell viselkedni, Kedves Mester!

És most vissza a Németh András-féle szindrómához. Őszintén írom: általam rendkívül tisztelt, felkészült szakember a Fradi edzője, a szövetségi kapitány. A kisujjában van a kézilabda. Kellemes társalgónak, intelligens interjúalanynak ismertem eddig. Nyilván ő sem tud, mint hasonló kollégái sem, abszolút objektív maradni. Ám mintha most azt a határvonalat lépte volna át, aminek kiváltó okait mi nem ismerhetjük. Megváltozott. Túl sok a munkája? Valóban őrlődik a Fradi pénztelensége miatt? Idegileg elfáradt? A csapaton belüli háttér nyomasztja?

Dehát a 29-29-es döntetlen után a padlót csapkodta boldogságában. Mondhatta volna: Feszült voltam, elnézést kérek mindenkitől, de nagyon boldog vagyok. A Dunaferr pedig nagyszerű ellenfél volt... Nem mondta. Inkább vagdalkozott, névtelen ellenségekről számolt be, akik elől külföldre fog menekülni.

Ha akarja, megteheti. Ám ott is kell viselkedni, Kedves Mester!

És most vissza a Németh András-féle szindrómához. Őszintén írom: általam rendkívül tisztelt, felkészült szakember a Fradi edzője, a szövetségi kapitány. A kisujjában van a kézilabda. Kellemes társalgónak, intelligens interjúalanynak ismertem eddig. Nyilván ő sem tud, mint hasonló kollégái sem, abszolút objektív maradni. Ám mintha most azt a határvonalat lépte volna át, aminek kiváltó okait mi nem ismerhetjük. Megváltozott. Túl sok a munkája? Valóban őrlődik a Fradi pénztelensége miatt? Idegileg elfáradt? A csapaton belüli háttér nyomasztja?

Dehát a 29-29-es döntetlen után a padlót csapkodta boldogságában. Mondhatta volna: Feszült voltam, elnézést kérek mindenkitől, de nagyon boldog vagyok. A Dunaferr pedig nagyszerű ellenfél volt... Nem mondta. Inkább vagdalkozott, névtelen ellenségekről számolt be, akik elől külföldre fog menekülni.

Ha akarja, megteheti. Ám ott is kell viselkedni, Kedves Mester!

Dehát a 29-29-es döntetlen után a padlót csapkodta boldogságában. Mondhatta volna: Feszült voltam, elnézést kérek mindenkitől, de nagyon boldog vagyok. A Dunaferr pedig nagyszerű ellenfél volt... Nem mondta. Inkább vagdalkozott, névtelen ellenségekről számolt be, akik elől külföldre fog menekülni.

Ha akarja, megteheti. Ám ott is kell viselkedni, Kedves Mester!

Dehát a 29-29-es döntetlen után a padlót csapkodta boldogságában. Mondhatta volna: Feszült voltam, elnézést kérek mindenkitől, de nagyon boldog vagyok. A Dunaferr pedig nagyszerű ellenfél volt... Nem mondta. Inkább vagdalkozott, névtelen ellenségekről számolt be, akik elől külföldre fog menekülni.

Ha akarja, megteheti. Ám ott is kell viselkedni, Kedves Mester!

Ha akarja, megteheti. Ám ott is kell viselkedni, Kedves Mester!

Ha akarja, megteheti. Ám ott is kell viselkedni, Kedves Mester!