Sport

2006.12.04. 03:26

Több játékos is eltávozik

Dunaújváros - Szomorú leírni, de a dunaújvárosi labdarúgás merész reményeit, terveit egyelőre (?) félre kell tenni. Jobb, ha most elfelejtjük az álomszerű NB I-et.

Szabó Szabolcs

Pedig egy fél évvel ezelőtt eszerint kezdődött el bíztató munka. Neves szakvezető, rutinos első osztályú labdarúgók igazolása, Piero Pini nagyvállalkozóval írásban megköttetett szponzori szerződés adta meg az alapot a reménykedésre. Ám az olasz üzletember váratlan távozása komoly anyagi gondokat okozott a klub működésében. Távozott Ivan Katalinics szakvezető is. Az ősz végén nem éppen kedvező hangulatban fejezte be az évadot a csapat. S jelenleg, bár Héger József tulajdonos, ahogy mondja, sose adja fel, minden bizonytalan.

Olyannyira, hogy elterjedt a városban a pletyka, miszerint három-négy játékos Paks felé veszi az irányt, az ottani első osztályú csapathoz. Ami már csak azért is érdekes, mert mindenkit érvényes szerződés köt a klubhoz.

Érdeklődésünkre Lengyel Ferenc, a paksiak szakvezetője alaposan meglepődött.

- Ezt most hallom először. Szó sincs erről. Nem tervezünk átigazolást Dunaújvárosból. Ám mint dunaújvárosi kötődésű és a dunaújvárosi futballt szerető hadd mondjam el: rossz helyzetbe került a labdarúgás, mert magára hagyták a sportágat. De vajon miből él meg a többi sportág a városban? Érdemes lenne utána nézni. Szerintem az önkormányzat segítsége nélkül nem képzelhető el kilábalás ebből a helyzetből.

Tehát Paks zsákutca, ám azért a hírekből akadnak valósak is. Ugyanis többen csomagolnak, nem maradnak, mivel a játékosok szerint bizonyos összegekhez még eddig nem jutottak hozzá.

A tulajdonos szerint a munkaszerződésben rögzített pénzt - bár nem egy horribilis összeg - mindenki, az amatőrök is megkapták.

- A vállalt kötelezettségünknek, ami a szerződésben leírt, eleget tettünk. A klubnak vannak tartozásai, de nem a játékosokkal szemben. Ám ha lesznek olyanok, akiknek nem tudunk fizetni, azoktól közös megegyezéssel elválunk. Így már szerződést bontottunk Eduard Hrncarral, Ghéczy Gergellyel, és várhatóan megválunk a többi külföldi játékostól is. Mivel a fő szponzor távozott, az önkormányzathoz fordultunk támogatásért. Nekem az a célom, hogy összetartsam a csapatot, de ha csak úgy menthetem meg a labdarúgást, hogy a tulajdonomat értékesítem, megteszem. Persze nem teljesen, mert a kötődést szeretném megőrizni. Tény, hogy több befektető is érdeklődik a csapat iránt, és ez nem rossz hír. Ők természetesen tájékoztatót, ajánlatot is kapnak.

Úgy látszik tehát, hogy az őszi évad befejeztével minden út az önkormányzat felé vezet. Ezért kértük meg egyelőre csak rövid tájékoztatás erejéig (hol van még Dunaújváros jövő évi költségvetése?) Dr. Dorkota Lajos alpolgármestert a nyilatkozásra.

- A labdarúgás helyzete természetesen nem választható el a többi sportágtól. A már városi tulajdonban lévő létesítményekhez kell találni üzemeltetőt, és nekünk támogatást kell biztosítanunk. Ám nincs költségvetésünk, tehát a segítségnyújtással kapcsolatosan semmi konkrétumot nem tudok most ígérni. Szeptemberben Kijevben találkoztam a Donbass elnök-tulajdonosával, Szergej Taruta úrral, akivel arról beszélgettem: hogyan működtessük Dunaújvárosban a sportágakat természetesen a tulajdonosokkal együtt. Most december 6-án ő érkezik Dunaújvárosba. Kértem, hogy azt a beszélgetést most nálunk folytassuk. Itt tartunk jelenleg. Én magam szerepet vállaltam a futballstadion létrehozásában, s nekem már csak ezért is szívügyem a labdarúgás. Az, hogy a futball, a legnépszerűbb játék Dunaújvárosban régi fényében tündököljön. De most még a nagy világosság helyett inkább azt mondom: van azért fény az alagút végén.

Addig néhányan heti háromszor teremben edzegetnek - főképp a helyi fiatalok, mivel a pestiek nem vállalják az útiköltséget -, és készülnek a december 22-én Szekszárdon megrendezendő teremtornára. Focizni azért jó!

Olyannyira, hogy elterjedt a városban a pletyka, miszerint három-négy játékos Paks felé veszi az irányt, az ottani első osztályú csapathoz. Ami már csak azért is érdekes, mert mindenkit érvényes szerződés köt a klubhoz.

Érdeklődésünkre Lengyel Ferenc, a paksiak szakvezetője alaposan meglepődött.

- Ezt most hallom először. Szó sincs erről. Nem tervezünk átigazolást Dunaújvárosból. Ám mint dunaújvárosi kötődésű és a dunaújvárosi futballt szerető hadd mondjam el: rossz helyzetbe került a labdarúgás, mert magára hagyták a sportágat. De vajon miből él meg a többi sportág a városban? Érdemes lenne utána nézni. Szerintem az önkormányzat segítsége nélkül nem képzelhető el kilábalás ebből a helyzetből.

Tehát Paks zsákutca, ám azért a hírekből akadnak valósak is. Ugyanis többen csomagolnak, nem maradnak, mivel a játékosok szerint bizonyos összegekhez még eddig nem jutottak hozzá.

A tulajdonos szerint a munkaszerződésben rögzített pénzt - bár nem egy horribilis összeg - mindenki, az amatőrök is megkapták.

- A vállalt kötelezettségünknek, ami a szerződésben leírt, eleget tettünk. A klubnak vannak tartozásai, de nem a játékosokkal szemben. Ám ha lesznek olyanok, akiknek nem tudunk fizetni, azoktól közös megegyezéssel elválunk. Így már szerződést bontottunk Eduard Hrncarral, Ghéczy Gergellyel, és várhatóan megválunk a többi külföldi játékostól is. Mivel a fő szponzor távozott, az önkormányzathoz fordultunk támogatásért. Nekem az a célom, hogy összetartsam a csapatot, de ha csak úgy menthetem meg a labdarúgást, hogy a tulajdonomat értékesítem, megteszem. Persze nem teljesen, mert a kötődést szeretném megőrizni. Tény, hogy több befektető is érdeklődik a csapat iránt, és ez nem rossz hír. Ők természetesen tájékoztatót, ajánlatot is kapnak.

Úgy látszik tehát, hogy az őszi évad befejeztével minden út az önkormányzat felé vezet. Ezért kértük meg egyelőre csak rövid tájékoztatás erejéig (hol van még Dunaújváros jövő évi költségvetése?) Dr. Dorkota Lajos alpolgármestert a nyilatkozásra.

- A labdarúgás helyzete természetesen nem választható el a többi sportágtól. A már városi tulajdonban lévő létesítményekhez kell találni üzemeltetőt, és nekünk támogatást kell biztosítanunk. Ám nincs költségvetésünk, tehát a segítségnyújtással kapcsolatosan semmi konkrétumot nem tudok most ígérni. Szeptemberben Kijevben találkoztam a Donbass elnök-tulajdonosával, Szergej Taruta úrral, akivel arról beszélgettem: hogyan működtessük Dunaújvárosban a sportágakat természetesen a tulajdonosokkal együtt. Most december 6-án ő érkezik Dunaújvárosba. Kértem, hogy azt a beszélgetést most nálunk folytassuk. Itt tartunk jelenleg. Én magam szerepet vállaltam a futballstadion létrehozásában, s nekem már csak ezért is szívügyem a labdarúgás. Az, hogy a futball, a legnépszerűbb játék Dunaújvárosban régi fényében tündököljön. De most még a nagy világosság helyett inkább azt mondom: van azért fény az alagút végén.

Addig néhányan heti háromszor teremben edzegetnek - főképp a helyi fiatalok, mivel a pestiek nem vállalják az útiköltséget -, és készülnek a december 22-én Szekszárdon megrendezendő teremtornára. Focizni azért jó!

Olyannyira, hogy elterjedt a városban a pletyka, miszerint három-négy játékos Paks felé veszi az irányt, az ottani első osztályú csapathoz. Ami már csak azért is érdekes, mert mindenkit érvényes szerződés köt a klubhoz.

Érdeklődésünkre Lengyel Ferenc, a paksiak szakvezetője alaposan meglepődött.

- Ezt most hallom először. Szó sincs erről. Nem tervezünk átigazolást Dunaújvárosból. Ám mint dunaújvárosi kötődésű és a dunaújvárosi futballt szerető hadd mondjam el: rossz helyzetbe került a labdarúgás, mert magára hagyták a sportágat. De vajon miből él meg a többi sportág a városban? Érdemes lenne utána nézni. Szerintem az önkormányzat segítsége nélkül nem képzelhető el kilábalás ebből a helyzetből.

Tehát Paks zsákutca, ám azért a hírekből akadnak valósak is. Ugyanis többen csomagolnak, nem maradnak, mivel a játékosok szerint bizonyos összegekhez még eddig nem jutottak hozzá.

A tulajdonos szerint a munkaszerződésben rögzített pénzt - bár nem egy horribilis összeg - mindenki, az amatőrök is megkapták.

- A vállalt kötelezettségünknek, ami a szerződésben leírt, eleget tettünk. A klubnak vannak tartozásai, de nem a játékosokkal szemben. Ám ha lesznek olyanok, akiknek nem tudunk fizetni, azoktól közös megegyezéssel elválunk. Így már szerződést bontottunk Eduard Hrncarral, Ghéczy Gergellyel, és várhatóan megválunk a többi külföldi játékostól is. Mivel a fő szponzor távozott, az önkormányzathoz fordultunk támogatásért. Nekem az a célom, hogy összetartsam a csapatot, de ha csak úgy menthetem meg a labdarúgást, hogy a tulajdonomat értékesítem, megteszem. Persze nem teljesen, mert a kötődést szeretném megőrizni. Tény, hogy több befektető is érdeklődik a csapat iránt, és ez nem rossz hír. Ők természetesen tájékoztatót, ajánlatot is kapnak.

Úgy látszik tehát, hogy az őszi évad befejeztével minden út az önkormányzat felé vezet. Ezért kértük meg egyelőre csak rövid tájékoztatás erejéig (hol van még Dunaújváros jövő évi költségvetése?) Dr. Dorkota Lajos alpolgármestert a nyilatkozásra.

- A labdarúgás helyzete természetesen nem választható el a többi sportágtól. A már városi tulajdonban lévő létesítményekhez kell találni üzemeltetőt, és nekünk támogatást kell biztosítanunk. Ám nincs költségvetésünk, tehát a segítségnyújtással kapcsolatosan semmi konkrétumot nem tudok most ígérni. Szeptemberben Kijevben találkoztam a Donbass elnök-tulajdonosával, Szergej Taruta úrral, akivel arról beszélgettem: hogyan működtessük Dunaújvárosban a sportágakat természetesen a tulajdonosokkal együtt. Most december 6-án ő érkezik Dunaújvárosba. Kértem, hogy azt a beszélgetést most nálunk folytassuk. Itt tartunk jelenleg. Én magam szerepet vállaltam a futballstadion létrehozásában, s nekem már csak ezért is szívügyem a labdarúgás. Az, hogy a futball, a legnépszerűbb játék Dunaújvárosban régi fényében tündököljön. De most még a nagy világosság helyett inkább azt mondom: van azért fény az alagút végén.

Addig néhányan heti háromszor teremben edzegetnek - főképp a helyi fiatalok, mivel a pestiek nem vállalják az útiköltséget -, és készülnek a december 22-én Szekszárdon megrendezendő teremtornára. Focizni azért jó!

Érdeklődésünkre Lengyel Ferenc, a paksiak szakvezetője alaposan meglepődött.

- Ezt most hallom először. Szó sincs erről. Nem tervezünk átigazolást Dunaújvárosból. Ám mint dunaújvárosi kötődésű és a dunaújvárosi futballt szerető hadd mondjam el: rossz helyzetbe került a labdarúgás, mert magára hagyták a sportágat. De vajon miből él meg a többi sportág a városban? Érdemes lenne utána nézni. Szerintem az önkormányzat segítsége nélkül nem képzelhető el kilábalás ebből a helyzetből.

Tehát Paks zsákutca, ám azért a hírekből akadnak valósak is. Ugyanis többen csomagolnak, nem maradnak, mivel a játékosok szerint bizonyos összegekhez még eddig nem jutottak hozzá.

A tulajdonos szerint a munkaszerződésben rögzített pénzt - bár nem egy horribilis összeg - mindenki, az amatőrök is megkapták.

- A vállalt kötelezettségünknek, ami a szerződésben leírt, eleget tettünk. A klubnak vannak tartozásai, de nem a játékosokkal szemben. Ám ha lesznek olyanok, akiknek nem tudunk fizetni, azoktól közös megegyezéssel elválunk. Így már szerződést bontottunk Eduard Hrncarral, Ghéczy Gergellyel, és várhatóan megválunk a többi külföldi játékostól is. Mivel a fő szponzor távozott, az önkormányzathoz fordultunk támogatásért. Nekem az a célom, hogy összetartsam a csapatot, de ha csak úgy menthetem meg a labdarúgást, hogy a tulajdonomat értékesítem, megteszem. Persze nem teljesen, mert a kötődést szeretném megőrizni. Tény, hogy több befektető is érdeklődik a csapat iránt, és ez nem rossz hír. Ők természetesen tájékoztatót, ajánlatot is kapnak.

Úgy látszik tehát, hogy az őszi évad befejeztével minden út az önkormányzat felé vezet. Ezért kértük meg egyelőre csak rövid tájékoztatás erejéig (hol van még Dunaújváros jövő évi költségvetése?) Dr. Dorkota Lajos alpolgármestert a nyilatkozásra.

- A labdarúgás helyzete természetesen nem választható el a többi sportágtól. A már városi tulajdonban lévő létesítményekhez kell találni üzemeltetőt, és nekünk támogatást kell biztosítanunk. Ám nincs költségvetésünk, tehát a segítségnyújtással kapcsolatosan semmi konkrétumot nem tudok most ígérni. Szeptemberben Kijevben találkoztam a Donbass elnök-tulajdonosával, Szergej Taruta úrral, akivel arról beszélgettem: hogyan működtessük Dunaújvárosban a sportágakat természetesen a tulajdonosokkal együtt. Most december 6-án ő érkezik Dunaújvárosba. Kértem, hogy azt a beszélgetést most nálunk folytassuk. Itt tartunk jelenleg. Én magam szerepet vállaltam a futballstadion létrehozásában, s nekem már csak ezért is szívügyem a labdarúgás. Az, hogy a futball, a legnépszerűbb játék Dunaújvárosban régi fényében tündököljön. De most még a nagy világosság helyett inkább azt mondom: van azért fény az alagút végén.

Addig néhányan heti háromszor teremben edzegetnek - főképp a helyi fiatalok, mivel a pestiek nem vállalják az útiköltséget -, és készülnek a december 22-én Szekszárdon megrendezendő teremtornára. Focizni azért jó!

Érdeklődésünkre Lengyel Ferenc, a paksiak szakvezetője alaposan meglepődött.

- Ezt most hallom először. Szó sincs erről. Nem tervezünk átigazolást Dunaújvárosból. Ám mint dunaújvárosi kötődésű és a dunaújvárosi futballt szerető hadd mondjam el: rossz helyzetbe került a labdarúgás, mert magára hagyták a sportágat. De vajon miből él meg a többi sportág a városban? Érdemes lenne utána nézni. Szerintem az önkormányzat segítsége nélkül nem képzelhető el kilábalás ebből a helyzetből.

Tehát Paks zsákutca, ám azért a hírekből akadnak valósak is. Ugyanis többen csomagolnak, nem maradnak, mivel a játékosok szerint bizonyos összegekhez még eddig nem jutottak hozzá.

A tulajdonos szerint a munkaszerződésben rögzített pénzt - bár nem egy horribilis összeg - mindenki, az amatőrök is megkapták.

- A vállalt kötelezettségünknek, ami a szerződésben leírt, eleget tettünk. A klubnak vannak tartozásai, de nem a játékosokkal szemben. Ám ha lesznek olyanok, akiknek nem tudunk fizetni, azoktól közös megegyezéssel elválunk. Így már szerződést bontottunk Eduard Hrncarral, Ghéczy Gergellyel, és várhatóan megválunk a többi külföldi játékostól is. Mivel a fő szponzor távozott, az önkormányzathoz fordultunk támogatásért. Nekem az a célom, hogy összetartsam a csapatot, de ha csak úgy menthetem meg a labdarúgást, hogy a tulajdonomat értékesítem, megteszem. Persze nem teljesen, mert a kötődést szeretném megőrizni. Tény, hogy több befektető is érdeklődik a csapat iránt, és ez nem rossz hír. Ők természetesen tájékoztatót, ajánlatot is kapnak.

Úgy látszik tehát, hogy az őszi évad befejeztével minden út az önkormányzat felé vezet. Ezért kértük meg egyelőre csak rövid tájékoztatás erejéig (hol van még Dunaújváros jövő évi költségvetése?) Dr. Dorkota Lajos alpolgármestert a nyilatkozásra.

- A labdarúgás helyzete természetesen nem választható el a többi sportágtól. A már városi tulajdonban lévő létesítményekhez kell találni üzemeltetőt, és nekünk támogatást kell biztosítanunk. Ám nincs költségvetésünk, tehát a segítségnyújtással kapcsolatosan semmi konkrétumot nem tudok most ígérni. Szeptemberben Kijevben találkoztam a Donbass elnök-tulajdonosával, Szergej Taruta úrral, akivel arról beszélgettem: hogyan működtessük Dunaújvárosban a sportágakat természetesen a tulajdonosokkal együtt. Most december 6-án ő érkezik Dunaújvárosba. Kértem, hogy azt a beszélgetést most nálunk folytassuk. Itt tartunk jelenleg. Én magam szerepet vállaltam a futballstadion létrehozásában, s nekem már csak ezért is szívügyem a labdarúgás. Az, hogy a futball, a legnépszerűbb játék Dunaújvárosban régi fényében tündököljön. De most még a nagy világosság helyett inkább azt mondom: van azért fény az alagút végén.

Addig néhányan heti háromszor teremben edzegetnek - főképp a helyi fiatalok, mivel a pestiek nem vállalják az útiköltséget -, és készülnek a december 22-én Szekszárdon megrendezendő teremtornára. Focizni azért jó!

- Ezt most hallom először. Szó sincs erről. Nem tervezünk átigazolást Dunaújvárosból. Ám mint dunaújvárosi kötődésű és a dunaújvárosi futballt szerető hadd mondjam el: rossz helyzetbe került a labdarúgás, mert magára hagyták a sportágat. De vajon miből él meg a többi sportág a városban? Érdemes lenne utána nézni. Szerintem az önkormányzat segítsége nélkül nem képzelhető el kilábalás ebből a helyzetből.

Tehát Paks zsákutca, ám azért a hírekből akadnak valósak is. Ugyanis többen csomagolnak, nem maradnak, mivel a játékosok szerint bizonyos összegekhez még eddig nem jutottak hozzá.

A tulajdonos szerint a munkaszerződésben rögzített pénzt - bár nem egy horribilis összeg - mindenki, az amatőrök is megkapták.

- A vállalt kötelezettségünknek, ami a szerződésben leírt, eleget tettünk. A klubnak vannak tartozásai, de nem a játékosokkal szemben. Ám ha lesznek olyanok, akiknek nem tudunk fizetni, azoktól közös megegyezéssel elválunk. Így már szerződést bontottunk Eduard Hrncarral, Ghéczy Gergellyel, és várhatóan megválunk a többi külföldi játékostól is. Mivel a fő szponzor távozott, az önkormányzathoz fordultunk támogatásért. Nekem az a célom, hogy összetartsam a csapatot, de ha csak úgy menthetem meg a labdarúgást, hogy a tulajdonomat értékesítem, megteszem. Persze nem teljesen, mert a kötődést szeretném megőrizni. Tény, hogy több befektető is érdeklődik a csapat iránt, és ez nem rossz hír. Ők természetesen tájékoztatót, ajánlatot is kapnak.

Úgy látszik tehát, hogy az őszi évad befejeztével minden út az önkormányzat felé vezet. Ezért kértük meg egyelőre csak rövid tájékoztatás erejéig (hol van még Dunaújváros jövő évi költségvetése?) Dr. Dorkota Lajos alpolgármestert a nyilatkozásra.

- A labdarúgás helyzete természetesen nem választható el a többi sportágtól. A már városi tulajdonban lévő létesítményekhez kell találni üzemeltetőt, és nekünk támogatást kell biztosítanunk. Ám nincs költségvetésünk, tehát a segítségnyújtással kapcsolatosan semmi konkrétumot nem tudok most ígérni. Szeptemberben Kijevben találkoztam a Donbass elnök-tulajdonosával, Szergej Taruta úrral, akivel arról beszélgettem: hogyan működtessük Dunaújvárosban a sportágakat természetesen a tulajdonosokkal együtt. Most december 6-án ő érkezik Dunaújvárosba. Kértem, hogy azt a beszélgetést most nálunk folytassuk. Itt tartunk jelenleg. Én magam szerepet vállaltam a futballstadion létrehozásában, s nekem már csak ezért is szívügyem a labdarúgás. Az, hogy a futball, a legnépszerűbb játék Dunaújvárosban régi fényében tündököljön. De most még a nagy világosság helyett inkább azt mondom: van azért fény az alagút végén.

Addig néhányan heti háromszor teremben edzegetnek - főképp a helyi fiatalok, mivel a pestiek nem vállalják az útiköltséget -, és készülnek a december 22-én Szekszárdon megrendezendő teremtornára. Focizni azért jó!

- Ezt most hallom először. Szó sincs erről. Nem tervezünk átigazolást Dunaújvárosból. Ám mint dunaújvárosi kötődésű és a dunaújvárosi futballt szerető hadd mondjam el: rossz helyzetbe került a labdarúgás, mert magára hagyták a sportágat. De vajon miből él meg a többi sportág a városban? Érdemes lenne utána nézni. Szerintem az önkormányzat segítsége nélkül nem képzelhető el kilábalás ebből a helyzetből.

Tehát Paks zsákutca, ám azért a hírekből akadnak valósak is. Ugyanis többen csomagolnak, nem maradnak, mivel a játékosok szerint bizonyos összegekhez még eddig nem jutottak hozzá.

A tulajdonos szerint a munkaszerződésben rögzített pénzt - bár nem egy horribilis összeg - mindenki, az amatőrök is megkapták.

- A vállalt kötelezettségünknek, ami a szerződésben leírt, eleget tettünk. A klubnak vannak tartozásai, de nem a játékosokkal szemben. Ám ha lesznek olyanok, akiknek nem tudunk fizetni, azoktól közös megegyezéssel elválunk. Így már szerződést bontottunk Eduard Hrncarral, Ghéczy Gergellyel, és várhatóan megválunk a többi külföldi játékostól is. Mivel a fő szponzor távozott, az önkormányzathoz fordultunk támogatásért. Nekem az a célom, hogy összetartsam a csapatot, de ha csak úgy menthetem meg a labdarúgást, hogy a tulajdonomat értékesítem, megteszem. Persze nem teljesen, mert a kötődést szeretném megőrizni. Tény, hogy több befektető is érdeklődik a csapat iránt, és ez nem rossz hír. Ők természetesen tájékoztatót, ajánlatot is kapnak.

Úgy látszik tehát, hogy az őszi évad befejeztével minden út az önkormányzat felé vezet. Ezért kértük meg egyelőre csak rövid tájékoztatás erejéig (hol van még Dunaújváros jövő évi költségvetése?) Dr. Dorkota Lajos alpolgármestert a nyilatkozásra.

- A labdarúgás helyzete természetesen nem választható el a többi sportágtól. A már városi tulajdonban lévő létesítményekhez kell találni üzemeltetőt, és nekünk támogatást kell biztosítanunk. Ám nincs költségvetésünk, tehát a segítségnyújtással kapcsolatosan semmi konkrétumot nem tudok most ígérni. Szeptemberben Kijevben találkoztam a Donbass elnök-tulajdonosával, Szergej Taruta úrral, akivel arról beszélgettem: hogyan működtessük Dunaújvárosban a sportágakat természetesen a tulajdonosokkal együtt. Most december 6-án ő érkezik Dunaújvárosba. Kértem, hogy azt a beszélgetést most nálunk folytassuk. Itt tartunk jelenleg. Én magam szerepet vállaltam a futballstadion létrehozásában, s nekem már csak ezért is szívügyem a labdarúgás. Az, hogy a futball, a legnépszerűbb játék Dunaújvárosban régi fényében tündököljön. De most még a nagy világosság helyett inkább azt mondom: van azért fény az alagút végén.

Addig néhányan heti háromszor teremben edzegetnek - főképp a helyi fiatalok, mivel a pestiek nem vállalják az útiköltséget -, és készülnek a december 22-én Szekszárdon megrendezendő teremtornára. Focizni azért jó!

Tehát Paks zsákutca, ám azért a hírekből akadnak valósak is. Ugyanis többen csomagolnak, nem maradnak, mivel a játékosok szerint bizonyos összegekhez még eddig nem jutottak hozzá.

A tulajdonos szerint a munkaszerződésben rögzített pénzt - bár nem egy horribilis összeg - mindenki, az amatőrök is megkapták.

- A vállalt kötelezettségünknek, ami a szerződésben leírt, eleget tettünk. A klubnak vannak tartozásai, de nem a játékosokkal szemben. Ám ha lesznek olyanok, akiknek nem tudunk fizetni, azoktól közös megegyezéssel elválunk. Így már szerződést bontottunk Eduard Hrncarral, Ghéczy Gergellyel, és várhatóan megválunk a többi külföldi játékostól is. Mivel a fő szponzor távozott, az önkormányzathoz fordultunk támogatásért. Nekem az a célom, hogy összetartsam a csapatot, de ha csak úgy menthetem meg a labdarúgást, hogy a tulajdonomat értékesítem, megteszem. Persze nem teljesen, mert a kötődést szeretném megőrizni. Tény, hogy több befektető is érdeklődik a csapat iránt, és ez nem rossz hír. Ők természetesen tájékoztatót, ajánlatot is kapnak.

Úgy látszik tehát, hogy az őszi évad befejeztével minden út az önkormányzat felé vezet. Ezért kértük meg egyelőre csak rövid tájékoztatás erejéig (hol van még Dunaújváros jövő évi költségvetése?) Dr. Dorkota Lajos alpolgármestert a nyilatkozásra.

- A labdarúgás helyzete természetesen nem választható el a többi sportágtól. A már városi tulajdonban lévő létesítményekhez kell találni üzemeltetőt, és nekünk támogatást kell biztosítanunk. Ám nincs költségvetésünk, tehát a segítségnyújtással kapcsolatosan semmi konkrétumot nem tudok most ígérni. Szeptemberben Kijevben találkoztam a Donbass elnök-tulajdonosával, Szergej Taruta úrral, akivel arról beszélgettem: hogyan működtessük Dunaújvárosban a sportágakat természetesen a tulajdonosokkal együtt. Most december 6-án ő érkezik Dunaújvárosba. Kértem, hogy azt a beszélgetést most nálunk folytassuk. Itt tartunk jelenleg. Én magam szerepet vállaltam a futballstadion létrehozásában, s nekem már csak ezért is szívügyem a labdarúgás. Az, hogy a futball, a legnépszerűbb játék Dunaújvárosban régi fényében tündököljön. De most még a nagy világosság helyett inkább azt mondom: van azért fény az alagút végén.

Addig néhányan heti háromszor teremben edzegetnek - főképp a helyi fiatalok, mivel a pestiek nem vállalják az útiköltséget -, és készülnek a december 22-én Szekszárdon megrendezendő teremtornára. Focizni azért jó!

Tehát Paks zsákutca, ám azért a hírekből akadnak valósak is. Ugyanis többen csomagolnak, nem maradnak, mivel a játékosok szerint bizonyos összegekhez még eddig nem jutottak hozzá.

A tulajdonos szerint a munkaszerződésben rögzített pénzt - bár nem egy horribilis összeg - mindenki, az amatőrök is megkapták.

- A vállalt kötelezettségünknek, ami a szerződésben leírt, eleget tettünk. A klubnak vannak tartozásai, de nem a játékosokkal szemben. Ám ha lesznek olyanok, akiknek nem tudunk fizetni, azoktól közös megegyezéssel elválunk. Így már szerződést bontottunk Eduard Hrncarral, Ghéczy Gergellyel, és várhatóan megválunk a többi külföldi játékostól is. Mivel a fő szponzor távozott, az önkormányzathoz fordultunk támogatásért. Nekem az a célom, hogy összetartsam a csapatot, de ha csak úgy menthetem meg a labdarúgást, hogy a tulajdonomat értékesítem, megteszem. Persze nem teljesen, mert a kötődést szeretném megőrizni. Tény, hogy több befektető is érdeklődik a csapat iránt, és ez nem rossz hír. Ők természetesen tájékoztatót, ajánlatot is kapnak.

Úgy látszik tehát, hogy az őszi évad befejeztével minden út az önkormányzat felé vezet. Ezért kértük meg egyelőre csak rövid tájékoztatás erejéig (hol van még Dunaújváros jövő évi költségvetése?) Dr. Dorkota Lajos alpolgármestert a nyilatkozásra.

- A labdarúgás helyzete természetesen nem választható el a többi sportágtól. A már városi tulajdonban lévő létesítményekhez kell találni üzemeltetőt, és nekünk támogatást kell biztosítanunk. Ám nincs költségvetésünk, tehát a segítségnyújtással kapcsolatosan semmi konkrétumot nem tudok most ígérni. Szeptemberben Kijevben találkoztam a Donbass elnök-tulajdonosával, Szergej Taruta úrral, akivel arról beszélgettem: hogyan működtessük Dunaújvárosban a sportágakat természetesen a tulajdonosokkal együtt. Most december 6-án ő érkezik Dunaújvárosba. Kértem, hogy azt a beszélgetést most nálunk folytassuk. Itt tartunk jelenleg. Én magam szerepet vállaltam a futballstadion létrehozásában, s nekem már csak ezért is szívügyem a labdarúgás. Az, hogy a futball, a legnépszerűbb játék Dunaújvárosban régi fényében tündököljön. De most még a nagy világosság helyett inkább azt mondom: van azért fény az alagút végén.

Addig néhányan heti háromszor teremben edzegetnek - főképp a helyi fiatalok, mivel a pestiek nem vállalják az útiköltséget -, és készülnek a december 22-én Szekszárdon megrendezendő teremtornára. Focizni azért jó!

A tulajdonos szerint a munkaszerződésben rögzített pénzt - bár nem egy horribilis összeg - mindenki, az amatőrök is megkapták.

- A vállalt kötelezettségünknek, ami a szerződésben leírt, eleget tettünk. A klubnak vannak tartozásai, de nem a játékosokkal szemben. Ám ha lesznek olyanok, akiknek nem tudunk fizetni, azoktól közös megegyezéssel elválunk. Így már szerződést bontottunk Eduard Hrncarral, Ghéczy Gergellyel, és várhatóan megválunk a többi külföldi játékostól is. Mivel a fő szponzor távozott, az önkormányzathoz fordultunk támogatásért. Nekem az a célom, hogy összetartsam a csapatot, de ha csak úgy menthetem meg a labdarúgást, hogy a tulajdonomat értékesítem, megteszem. Persze nem teljesen, mert a kötődést szeretném megőrizni. Tény, hogy több befektető is érdeklődik a csapat iránt, és ez nem rossz hír. Ők természetesen tájékoztatót, ajánlatot is kapnak.

Úgy látszik tehát, hogy az őszi évad befejeztével minden út az önkormányzat felé vezet. Ezért kértük meg egyelőre csak rövid tájékoztatás erejéig (hol van még Dunaújváros jövő évi költségvetése?) Dr. Dorkota Lajos alpolgármestert a nyilatkozásra.

- A labdarúgás helyzete természetesen nem választható el a többi sportágtól. A már városi tulajdonban lévő létesítményekhez kell találni üzemeltetőt, és nekünk támogatást kell biztosítanunk. Ám nincs költségvetésünk, tehát a segítségnyújtással kapcsolatosan semmi konkrétumot nem tudok most ígérni. Szeptemberben Kijevben találkoztam a Donbass elnök-tulajdonosával, Szergej Taruta úrral, akivel arról beszélgettem: hogyan működtessük Dunaújvárosban a sportágakat természetesen a tulajdonosokkal együtt. Most december 6-án ő érkezik Dunaújvárosba. Kértem, hogy azt a beszélgetést most nálunk folytassuk. Itt tartunk jelenleg. Én magam szerepet vállaltam a futballstadion létrehozásában, s nekem már csak ezért is szívügyem a labdarúgás. Az, hogy a futball, a legnépszerűbb játék Dunaújvárosban régi fényében tündököljön. De most még a nagy világosság helyett inkább azt mondom: van azért fény az alagút végén.

Addig néhányan heti háromszor teremben edzegetnek - főképp a helyi fiatalok, mivel a pestiek nem vállalják az útiköltséget -, és készülnek a december 22-én Szekszárdon megrendezendő teremtornára. Focizni azért jó!

A tulajdonos szerint a munkaszerződésben rögzített pénzt - bár nem egy horribilis összeg - mindenki, az amatőrök is megkapták.

- A vállalt kötelezettségünknek, ami a szerződésben leírt, eleget tettünk. A klubnak vannak tartozásai, de nem a játékosokkal szemben. Ám ha lesznek olyanok, akiknek nem tudunk fizetni, azoktól közös megegyezéssel elválunk. Így már szerződést bontottunk Eduard Hrncarral, Ghéczy Gergellyel, és várhatóan megválunk a többi külföldi játékostól is. Mivel a fő szponzor távozott, az önkormányzathoz fordultunk támogatásért. Nekem az a célom, hogy összetartsam a csapatot, de ha csak úgy menthetem meg a labdarúgást, hogy a tulajdonomat értékesítem, megteszem. Persze nem teljesen, mert a kötődést szeretném megőrizni. Tény, hogy több befektető is érdeklődik a csapat iránt, és ez nem rossz hír. Ők természetesen tájékoztatót, ajánlatot is kapnak.

Úgy látszik tehát, hogy az őszi évad befejeztével minden út az önkormányzat felé vezet. Ezért kértük meg egyelőre csak rövid tájékoztatás erejéig (hol van még Dunaújváros jövő évi költségvetése?) Dr. Dorkota Lajos alpolgármestert a nyilatkozásra.

- A labdarúgás helyzete természetesen nem választható el a többi sportágtól. A már városi tulajdonban lévő létesítményekhez kell találni üzemeltetőt, és nekünk támogatást kell biztosítanunk. Ám nincs költségvetésünk, tehát a segítségnyújtással kapcsolatosan semmi konkrétumot nem tudok most ígérni. Szeptemberben Kijevben találkoztam a Donbass elnök-tulajdonosával, Szergej Taruta úrral, akivel arról beszélgettem: hogyan működtessük Dunaújvárosban a sportágakat természetesen a tulajdonosokkal együtt. Most december 6-án ő érkezik Dunaújvárosba. Kértem, hogy azt a beszélgetést most nálunk folytassuk. Itt tartunk jelenleg. Én magam szerepet vállaltam a futballstadion létrehozásában, s nekem már csak ezért is szívügyem a labdarúgás. Az, hogy a futball, a legnépszerűbb játék Dunaújvárosban régi fényében tündököljön. De most még a nagy világosság helyett inkább azt mondom: van azért fény az alagút végén.

Addig néhányan heti háromszor teremben edzegetnek - főképp a helyi fiatalok, mivel a pestiek nem vállalják az útiköltséget -, és készülnek a december 22-én Szekszárdon megrendezendő teremtornára. Focizni azért jó!

- A vállalt kötelezettségünknek, ami a szerződésben leírt, eleget tettünk. A klubnak vannak tartozásai, de nem a játékosokkal szemben. Ám ha lesznek olyanok, akiknek nem tudunk fizetni, azoktól közös megegyezéssel elválunk. Így már szerződést bontottunk Eduard Hrncarral, Ghéczy Gergellyel, és várhatóan megválunk a többi külföldi játékostól is. Mivel a fő szponzor távozott, az önkormányzathoz fordultunk támogatásért. Nekem az a célom, hogy összetartsam a csapatot, de ha csak úgy menthetem meg a labdarúgást, hogy a tulajdonomat értékesítem, megteszem. Persze nem teljesen, mert a kötődést szeretném megőrizni. Tény, hogy több befektető is érdeklődik a csapat iránt, és ez nem rossz hír. Ők természetesen tájékoztatót, ajánlatot is kapnak.

Úgy látszik tehát, hogy az őszi évad befejeztével minden út az önkormányzat felé vezet. Ezért kértük meg egyelőre csak rövid tájékoztatás erejéig (hol van még Dunaújváros jövő évi költségvetése?) Dr. Dorkota Lajos alpolgármestert a nyilatkozásra.

- A labdarúgás helyzete természetesen nem választható el a többi sportágtól. A már városi tulajdonban lévő létesítményekhez kell találni üzemeltetőt, és nekünk támogatást kell biztosítanunk. Ám nincs költségvetésünk, tehát a segítségnyújtással kapcsolatosan semmi konkrétumot nem tudok most ígérni. Szeptemberben Kijevben találkoztam a Donbass elnök-tulajdonosával, Szergej Taruta úrral, akivel arról beszélgettem: hogyan működtessük Dunaújvárosban a sportágakat természetesen a tulajdonosokkal együtt. Most december 6-án ő érkezik Dunaújvárosba. Kértem, hogy azt a beszélgetést most nálunk folytassuk. Itt tartunk jelenleg. Én magam szerepet vállaltam a futballstadion létrehozásában, s nekem már csak ezért is szívügyem a labdarúgás. Az, hogy a futball, a legnépszerűbb játék Dunaújvárosban régi fényében tündököljön. De most még a nagy világosság helyett inkább azt mondom: van azért fény az alagút végén.

Addig néhányan heti háromszor teremben edzegetnek - főképp a helyi fiatalok, mivel a pestiek nem vállalják az útiköltséget -, és készülnek a december 22-én Szekszárdon megrendezendő teremtornára. Focizni azért jó!

- A vállalt kötelezettségünknek, ami a szerződésben leírt, eleget tettünk. A klubnak vannak tartozásai, de nem a játékosokkal szemben. Ám ha lesznek olyanok, akiknek nem tudunk fizetni, azoktól közös megegyezéssel elválunk. Így már szerződést bontottunk Eduard Hrncarral, Ghéczy Gergellyel, és várhatóan megválunk a többi külföldi játékostól is. Mivel a fő szponzor távozott, az önkormányzathoz fordultunk támogatásért. Nekem az a célom, hogy összetartsam a csapatot, de ha csak úgy menthetem meg a labdarúgást, hogy a tulajdonomat értékesítem, megteszem. Persze nem teljesen, mert a kötődést szeretném megőrizni. Tény, hogy több befektető is érdeklődik a csapat iránt, és ez nem rossz hír. Ők természetesen tájékoztatót, ajánlatot is kapnak.

Úgy látszik tehát, hogy az őszi évad befejeztével minden út az önkormányzat felé vezet. Ezért kértük meg egyelőre csak rövid tájékoztatás erejéig (hol van még Dunaújváros jövő évi költségvetése?) Dr. Dorkota Lajos alpolgármestert a nyilatkozásra.

- A labdarúgás helyzete természetesen nem választható el a többi sportágtól. A már városi tulajdonban lévő létesítményekhez kell találni üzemeltetőt, és nekünk támogatást kell biztosítanunk. Ám nincs költségvetésünk, tehát a segítségnyújtással kapcsolatosan semmi konkrétumot nem tudok most ígérni. Szeptemberben Kijevben találkoztam a Donbass elnök-tulajdonosával, Szergej Taruta úrral, akivel arról beszélgettem: hogyan működtessük Dunaújvárosban a sportágakat természetesen a tulajdonosokkal együtt. Most december 6-án ő érkezik Dunaújvárosba. Kértem, hogy azt a beszélgetést most nálunk folytassuk. Itt tartunk jelenleg. Én magam szerepet vállaltam a futballstadion létrehozásában, s nekem már csak ezért is szívügyem a labdarúgás. Az, hogy a futball, a legnépszerűbb játék Dunaújvárosban régi fényében tündököljön. De most még a nagy világosság helyett inkább azt mondom: van azért fény az alagút végén.

Addig néhányan heti háromszor teremben edzegetnek - főképp a helyi fiatalok, mivel a pestiek nem vállalják az útiköltséget -, és készülnek a december 22-én Szekszárdon megrendezendő teremtornára. Focizni azért jó!

Úgy látszik tehát, hogy az őszi évad befejeztével minden út az önkormányzat felé vezet. Ezért kértük meg egyelőre csak rövid tájékoztatás erejéig (hol van még Dunaújváros jövő évi költségvetése?) Dr. Dorkota Lajos alpolgármestert a nyilatkozásra.

- A labdarúgás helyzete természetesen nem választható el a többi sportágtól. A már városi tulajdonban lévő létesítményekhez kell találni üzemeltetőt, és nekünk támogatást kell biztosítanunk. Ám nincs költségvetésünk, tehát a segítségnyújtással kapcsolatosan semmi konkrétumot nem tudok most ígérni. Szeptemberben Kijevben találkoztam a Donbass elnök-tulajdonosával, Szergej Taruta úrral, akivel arról beszélgettem: hogyan működtessük Dunaújvárosban a sportágakat természetesen a tulajdonosokkal együtt. Most december 6-án ő érkezik Dunaújvárosba. Kértem, hogy azt a beszélgetést most nálunk folytassuk. Itt tartunk jelenleg. Én magam szerepet vállaltam a futballstadion létrehozásában, s nekem már csak ezért is szívügyem a labdarúgás. Az, hogy a futball, a legnépszerűbb játék Dunaújvárosban régi fényében tündököljön. De most még a nagy világosság helyett inkább azt mondom: van azért fény az alagút végén.

Addig néhányan heti háromszor teremben edzegetnek - főképp a helyi fiatalok, mivel a pestiek nem vállalják az útiköltséget -, és készülnek a december 22-én Szekszárdon megrendezendő teremtornára. Focizni azért jó!

Úgy látszik tehát, hogy az őszi évad befejeztével minden út az önkormányzat felé vezet. Ezért kértük meg egyelőre csak rövid tájékoztatás erejéig (hol van még Dunaújváros jövő évi költségvetése?) Dr. Dorkota Lajos alpolgármestert a nyilatkozásra.

- A labdarúgás helyzete természetesen nem választható el a többi sportágtól. A már városi tulajdonban lévő létesítményekhez kell találni üzemeltetőt, és nekünk támogatást kell biztosítanunk. Ám nincs költségvetésünk, tehát a segítségnyújtással kapcsolatosan semmi konkrétumot nem tudok most ígérni. Szeptemberben Kijevben találkoztam a Donbass elnök-tulajdonosával, Szergej Taruta úrral, akivel arról beszélgettem: hogyan működtessük Dunaújvárosban a sportágakat természetesen a tulajdonosokkal együtt. Most december 6-án ő érkezik Dunaújvárosba. Kértem, hogy azt a beszélgetést most nálunk folytassuk. Itt tartunk jelenleg. Én magam szerepet vállaltam a futballstadion létrehozásában, s nekem már csak ezért is szívügyem a labdarúgás. Az, hogy a futball, a legnépszerűbb játék Dunaújvárosban régi fényében tündököljön. De most még a nagy világosság helyett inkább azt mondom: van azért fény az alagút végén.

Addig néhányan heti háromszor teremben edzegetnek - főképp a helyi fiatalok, mivel a pestiek nem vállalják az útiköltséget -, és készülnek a december 22-én Szekszárdon megrendezendő teremtornára. Focizni azért jó!

- A labdarúgás helyzete természetesen nem választható el a többi sportágtól. A már városi tulajdonban lévő létesítményekhez kell találni üzemeltetőt, és nekünk támogatást kell biztosítanunk. Ám nincs költségvetésünk, tehát a segítségnyújtással kapcsolatosan semmi konkrétumot nem tudok most ígérni. Szeptemberben Kijevben találkoztam a Donbass elnök-tulajdonosával, Szergej Taruta úrral, akivel arról beszélgettem: hogyan működtessük Dunaújvárosban a sportágakat természetesen a tulajdonosokkal együtt. Most december 6-án ő érkezik Dunaújvárosba. Kértem, hogy azt a beszélgetést most nálunk folytassuk. Itt tartunk jelenleg. Én magam szerepet vállaltam a futballstadion létrehozásában, s nekem már csak ezért is szívügyem a labdarúgás. Az, hogy a futball, a legnépszerűbb játék Dunaújvárosban régi fényében tündököljön. De most még a nagy világosság helyett inkább azt mondom: van azért fény az alagút végén.

Addig néhányan heti háromszor teremben edzegetnek - főképp a helyi fiatalok, mivel a pestiek nem vállalják az útiköltséget -, és készülnek a december 22-én Szekszárdon megrendezendő teremtornára. Focizni azért jó!

- A labdarúgás helyzete természetesen nem választható el a többi sportágtól. A már városi tulajdonban lévő létesítményekhez kell találni üzemeltetőt, és nekünk támogatást kell biztosítanunk. Ám nincs költségvetésünk, tehát a segítségnyújtással kapcsolatosan semmi konkrétumot nem tudok most ígérni. Szeptemberben Kijevben találkoztam a Donbass elnök-tulajdonosával, Szergej Taruta úrral, akivel arról beszélgettem: hogyan működtessük Dunaújvárosban a sportágakat természetesen a tulajdonosokkal együtt. Most december 6-án ő érkezik Dunaújvárosba. Kértem, hogy azt a beszélgetést most nálunk folytassuk. Itt tartunk jelenleg. Én magam szerepet vállaltam a futballstadion létrehozásában, s nekem már csak ezért is szívügyem a labdarúgás. Az, hogy a futball, a legnépszerűbb játék Dunaújvárosban régi fényében tündököljön. De most még a nagy világosság helyett inkább azt mondom: van azért fény az alagút végén.

Addig néhányan heti háromszor teremben edzegetnek - főképp a helyi fiatalok, mivel a pestiek nem vállalják az útiköltséget -, és készülnek a december 22-én Szekszárdon megrendezendő teremtornára. Focizni azért jó!

Addig néhányan heti háromszor teremben edzegetnek - főképp a helyi fiatalok, mivel a pestiek nem vállalják az útiköltséget -, és készülnek a december 22-én Szekszárdon megrendezendő teremtornára. Focizni azért jó!

Addig néhányan heti háromszor teremben edzegetnek - főképp a helyi fiatalok, mivel a pestiek nem vállalják az útiköltséget -, és készülnek a december 22-én Szekszárdon megrendezendő teremtornára. Focizni azért jó!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!