Okostelefon függők vagyunk?

Most mi vagyunk a fiatalok, mindig az aktuális elrontott korosztály. Voltak a szüleink, a nagy szüleink is, meg feltehetőleg a civilizáció kezdete óta új és új nemzedékek akikre azt mondták: ,,Áh, ezek a mai fiatalok.” Mi vagyunk a Z generáció. A képernyőre görnyedtek, a telefonfüggők, a feltűnési mániások, a kockák, az influencerek követői és azok, akik lassan eladják a szerveiket, de kell az új IPhone. Ilyenek lennénk? A telefonjaink rabjai lennénk? Sokkal inkább az egyszerű szociális kapcsolódásé a szerep ebben az addikcióban. Ha tetszik egy cipő már nem vesszük meg, amíg a barátaink nem mondták el a véleményüket, már nem fotózunk csak úgy az otthoni albumokba. Nem, már a polaroid képek képeit is posztolnunk kell online. Már nem kell megszólítanunk egy idegent az utcán, mert a barátaink ott lapulnak a zsebünkben. És éppen ezzel, pont ezzel, amivel leginkább összeköthetne minket, azzal szakít szét. Mindent tudunk egymásról, és ezáltal semmit sem. Szóval ez esetben így módosítanám az ,,okostelefon függéssel” való könnyelmű megbélyegzést. Annak vagyunk a megszállottjai, amit az életünkben betölt. A barátoknak, a könnyű kapcsolatoknak, hogy már nem kell gondolkodnunk, mert úgyis megteszik helyettünk. Hát függünk a telefonjainktól, és függünk másoktól. Valamire újra és újra rászorulunk és újra és újra elvesztünk, egy-egy pici darabot a valóság béli énünkből, míg nem egy nap arról írnak majd cikket; ,,Vajon a telefonjaink függenek tőlünk”?