Miért bántjuk mi egymást tinédzserek?

Bizonyára mindnyájunknak vannak tapasztalatai az iskolai szekálás, piszkálódás, bántalmazás, zaklatás, megfélemlítés, idegen szóval bullying témakörével kapcsolatban: amikor az osztályból valaki kipécézi a pszichésen vagy fizikálisan gyengébb társát, majd egyre durvább, egyre kegyetlenebb bántalmazásokat eszel ki, hogy megalázza, gyötörje az áldozatát, ezzel bizonyítva fölényét.

A kamaszkor, amikor a tinédzser az önértékelés nagy harcait vívja, és keresi az önkifejezés és önérvényesítés formáit, különösen jó táptalajt szolgáltat a megfélemlítésnek, gúnyolásnak és ez által a csapatokba verődés kialakulásához, és állandó jelenlétéhez. A kamaszból könnyen válik áldozat, bántalmazó vagy tétlen szemlélő. A szemlélő diákok az ő bántalmazásuktól tartva nem mernek szembeszállni az erőszakoskodóval.

A megfigyelések szerint egy húsz fős osztályban legalább egy olyan tini van, aki megélt bántalmazást, akár úgy, hogy otthon tanúja, amit aztán magával visz az osztályba. Akár áldozat, akár szemtanú, már sajátosan reagál az agresszióra, az eszköztárában pedig ott van a mások bántásának lehetősége.

További problémát jelenthet a meleg és a leszbikus fiatalok esetében, ha családjuk elutasító és/vagy nem esik szó a nemi irányultságukról, ami megpróbáltatásaikat még elviselhetetlenebbé és könyörtelenebbé teszi. Amikor egy fiatal rádöbben, hogy más, a többiek pedig ezért kirekesztik, megalázzák az olyan romboló hatással van az egyénre, hogy amikor gyakorlatilag ellehetetlenül az életük, inkább az öngyilkosságot választják, mint a megaláztatást vagy kirekesztést. Komoly traumát képes okozni az áldozatnak.

A megalázottság érzése rombolja az önérzetet, önbecsülést. Nagyon nehéz visszakerülni egy ilyen helyzetből a normális életvitelbe. Szüleinknek nagy szerepe van abban hogyan nevelnek minket, és hogyan taníttatnak meg velünk olyan alapvető dolgokat, hogy ésszel, és ne erővel, elfogadással és megértéssel próbáljuk megoldani az életében adódó konfliktushelyzeteket. Ne bántsunk másokat, hiszen nem tudhatjuk, hogy éppen milyen élethelyzetben van, milyen körülmények között él, esetleg milyen betegsége lehet. Olyan könnyű viccelődve beszólni társainknak, kinevetni, újjal mutogatni rájuk, nem gondolva arra milyen mély nyomot hagy bennük. Ha látod azt, hogy a közeledben lévő társad nem érzi jól magát, esetleg lelkileg bántják, menj oda beszélgess vele, kérdezd meg miben segíthetsz. Lehet, hogy ez hozza el számára az áttörést, azt hogy érzi nincs egyedül. Jót teszel vele, ezáltal TE is jobb emberré válsz, és a későbbiekben érett felnőtté. Lehetsz szép, okos, ügyes, de senki sem tökéletes, még TE sem. Ne feledd TE is kerülhetsz ilyen helyzetbe!