Hangszóróval az utcákon – a kulturált zenehallgatás alapjai

Okostelefonok, bluetooth-hangszórók, headsetek, fejhallgatók, hangfalak… Bármelyiket használhatjuk akár otthon, akár utcán – na jó, azért méter magas hangfallal ne rohangáljunk! –, de ahogy mindennek, a zenehallgatásnak is megvannak a maga határai. Olykor előbb hallani, mint látni olyan embereket – főleg a fiatalabb generációkból –, akik maximális hangerőn hallgatnak zenét az utcán valamilyen bluetooth-csatlakozási lehetőséggel bíró hangszórón, akkor is, ha adott esetben teljesen egyedül járják a várost. „Fiatalság bolondság” – mondják az idősebb generációk képviselői. Ilyenkor gondolkodom el azon, hogy vajon helyes-e „közhallásra” tenni zenei összeállításunkat. Írásomban pár gondolatot osztok meg arról, hogy „mai fiatalként” hogyan látom a helyzetet, azaz mit jelent számomra a „kulturált zenehallgatás”.

Jó érzés látni a korosztályomat – vagy az annál pár évvel fiatalabbakat – közösségi életet élni, és még jobb, hogy tényleg jól érzik magukat, viszont az egész városon keresztül bömböltetni a hangszórót semmilyen szempontból sem elfogadható. Sok dolgozó ember van, akik délelőtt vagy délután pihenni szeretnének. Mellettük pedig ott vannak a kisgyerekek, akiknek nem való olyan zene, ami tele van obszcén szavakkal.

Ha nagyon szeretünk hangosan zenét hallgatni – főleg abban az esetben, ha egy nagyobb társasággal vagyunk –, inkább menjünk egy kevésbé lakott területre, ahol nem zavarunk másokat! Vagy menjünk haza, ahol – természetesen a szomszédokra való tekintettel – kicsit halkabban, de mégis meg tudjuk hallgatni aktuális zenei kedvenceinket! Ha egyedül vagyunk használjunk inkább fülhallgatót, headsetet vagy fejhallgatót! A legtöbb típus nagyobb élményt is tud nyújtani, ugyanis különleges alakjuknak köszönhetően nem kell aggódnunk a környezetünkből beszűrődő zajok miatt.

Összességében a zenehallgatás – akárcsak maga a zene – csodálatos dolog, de mindenkinek tudnia kell, milyen formában illik az adott helyszínen vagy szituációban zenét hallgatni.