Hoffmann Dóra

2019.11.15. 17:36

Gyilkosság vagy ajándék?

Dunaújvárosi SZC Lorántffy Zsuzsanna Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma

Mexico, Yucatan State, archaeological site of Chichen Itza, listed as World Heritage by UNESCO, El Castillo or Pyramid of Kukulkan

Fotó: hemis.fr

Sokan hallottunk már a számunkra brutálisnak tűnő, de egyes népek, kultúrák által nemes cselekedetként és istennek való ajándékként értelmezett emberáldozatokról és az ezt körülölelő szertartásokról.

Ilyen kultúra volt például a majáké és az aztékoké. Tudósok egészen a 20. század közepéig azzal a feltételezéssel éltek, hogy ez a két nép békés, erőszakmentes közösség, de nem olyan rég rá kellett jönniük a kutatóknak, hogy bizony ez a két nép igenis ajándékozott embereket isteneiknek.

A maják városokba tömörülve éltek, és szent rítusok közepette, élő embereket áldoztak fel isteneik számára. Ilyen hely volt például a Yucatan-félszigeten lévő több, mint 3000 esztendős halálpiramis is, aminek bejáratánál embernagyságú istenszobrok állnak, akik méltón búcsúztatják az önfeláldozó lelkeket, és ez az a hely, ahol egy rendkívül hosszú és energikus szertartás után egy 30 méter mély gödörbe lökte a rítusvezető az aznapi emberáldozatot, majd a mélység fenekén váró végrehajtók és a szent állatként tisztelt jaguár várta őket, hogy a rájuk kiszabott ítéletet véghez vigyék.

Az azték kultúrában sem volt ritka az emberáldozat, sőt gyakoribb és brutálisabb is volt, mint a majáké. A mai Közép-Mexikó területén élt aztékok a 15. és 16. századra pompás templomokat emeltek, amik az égbe magasodtak, és ezeken a helyeken emberáldozataik révén kerültek kapcsolatba isteneikkel. A tömeges mészárlás mindennapinak mondható ebben a kultúrában, hiszen azt hittek az emberek, hogy enélkül a nap nem kelne fel másnap hajnalban. Az azték hiedelemvilág szerint a vér működteti az egész világegyetemet, és az isteneiknek ezért is volt szükségük véráldozatokra, azaz emberáldozatokra. Reggelente a felkelő nap mellett madarakat és saját végtagjaikat áldozták fel szentségeiknek. Antropológus tudósok szerint a véráldozatok csakis szent és vallási célzatúak voltak. Gyakran gyermekeket és nőket is áldozati báránnyá tettek, mivel szentül hittek abban, hogy ők még tiszta lelkűek.

Ezt a cselekedetet ma gyilkosságnak neveznénk, mivel az Európában és a világ nagy részén élő emberek erkölcsi és tudományos világa mára gyökerestül átalakult, és az effajta felfogást – szerencsénkre – elítéli.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!