Gyerekszínész-lét a Bartókban

A színház mindig is közel állt a szívemhez. Mióta az eszemet tudom, mindig is nagy örömmel jártam színdarabokat nézni. Elvarázsolt, ahogy az ember más és más karakterekkel azonosul s játszik a színpadon, nem mint önmaga, hanem mint (a vele talán teljesen ellentétes) lírai személy. Bizonyára mindenki tudja, hogy Bartók Kamaraszínházunkban most már sokadik alkalommal nekünk, fiataloknak is lehetőségünk nyílik szerepelni 1-1 darabban, megízlelni a színfalak mögötti világot s gyermekszínésszé válni. Iskolámban, a Széchenyi István Gimnáziumban 3 ilyen kiválasztott fiatallal találkozhat az ember. Velük beszélgettem el s tettem fel nekik kérdéseimet. Hatalmas, de kellemes csalódás volt számomra, milyen komolyan, érzelmekkel és őszinteséggel telve válaszoltak.

- Mennyire változtak az első elképzelésitek (akár a próbákkal, akár a színházi tapasztalatokkal kapcsolatban)?

Czuppon Zsóka: Az az igazság, hogy nekem nem igazán voltak elképzeléseim. Az öcsém játszott már a Valahol Európában című musicalben, amire én nem jelentkeztem, mert akkor még nem igazán érdekelt a színészet, persze szerettem színházba járni, és tudat alatt szerettem szerepelni is, csak ezt erősen letagadtam. Aztán mikor először megnéztem a Valaholt, akkor kicsit bántott, hogy nem lehetek a részese, de ekkor még nagyon fogorvos akartam lenni. Aztán valahogy, nem is tudom, miért, de elkezdett érdekelni a színészet, és akkor jött a következő meghallgatás, amin a Twist Olivérre lehetett jelentkezni. Jelentkeztem, beválogattak, de nekem ekkor még fogalmam sem volt, hogy itt miket kell majd csinálni. Annyit sejtettem, hogy jó lesz, és nagyon jó is volt. Élveztem a próbákat, szívesen mentem minden nap. Új embereket ismertem meg és új barátokat szereztem, amiért nagyon hálás vagyok. Így összességében azt mondanám, hogy egyáltalán nem változott az első elképzelésem, mert pont ilyen felemelő és maradandó élménynek képzeltem el.

Nagy Ádám: Nagyon féltem először. Szerencsére mind a rendezők, mind a színészek nagyon rendesek voltak és segítettek beilleszkedni

Szabó Noel: Az első sikeres válogatásom után azt gondoltam, hogy nagy fába vágtam a fejszém ezzel a „színészkedéssel”. Ez be is bizonyosodott mikor az első próbák mentek. Fárasztók voltak testileg és lelkileg is. Lassan sikerült beilleszkednem, és rutint szereznem.

- Mik a hátrányai? Milyen így az iskolával való viszonyotok?

Czuppon Zsóka: Tény, hogy megszenvedtem a próbaidőszak alatt, az iskolai anyag pótlásával, de így visszagondolva nem is emlékszem rá, hogy bármiféle rossz hatással lett volna, mondjuk az iskolai teljesítményemre. Kevésbé volt megterhelő egymás mellett csinálni a kettőt, mint azt vártam. Most, hogy már tagja vagy, mit gondolsz: mennyire nehéz a színészet (mint munka) illetve milyenek a színészek, mint emberek?

Nagy Ádám: Sajnos az iskolából sokat ki kell maradnom, de azért próbálok mindent pótolni. A tanárok nagy része elnéző, és segítenek, ha esetleg nem értek valamit az anyagból. Sokkal nehezebb otthon tanulni, mint hallgatni és megérteni órán, de összességében megéri!

Szabó Noel: Ennek is, mint mindennek megvannak a hátrányai. Elsősorban az iskolába való járás az. A hét szinte minden napján napi 8-9 óra próba mellett elég nehéz iskolába járni és ott megfelelni. Ezen kívül még elég fárasztó az esti tanulás. Este hazaérek 6-7 óra körül és akkor kell a napi iskolai pótlást megoldanom, de ezek is már a rutin miatt egyre könnyebbek lesznek

- Milyen hatással lett rátok a színházi munka?

Cz. Zs.: A színpad egy mágikus hely számomra. Én többnyire egy zárkózottabb, visszahúzódóbb, eléggé gátlásos ember vagyok a való életben, persze ez is társaságfüggő. De a színpad ezt mind megszünteti. A színpadon olyan dolgokat teszek, amikre mindenki rácsodálkozik. Már eleve sokan azon is csodálkoztak, hogy egyáltalán színpadra állok, de miután megnézték a darabot, még azoknak is leesett az álla, akik azt gondolták, hogy jól ismernek, és nem tudom őket meglepni. Mégiscsak sikerült. Úgyhogy szokták mondani, hogy velem a színpad csodát tesz, és azt kell, hogy mondjam, hogy valóban így van.

N.Á.: A színészkedésnek köszönhetően rájöttem, hogy elég közel van a pályaválasztás ideje. Így talán a mostani legfontosabb értékem a pályám megtalálása lett, illetve a családom is előtérbe került, mert rájöttem milyen kevés időt töltök velük.

Sz.N.: Próbálok ugyanolyan ember maradni, mint voltam, a körülöttem lévő összes embernek megfelelni. Mióta benne vagyok a „színházi életben” azóta sokkal inkább vonzódok a művészetek felé, például a tánc, a rajz vagy az ének. Bátrabb lettem, ha közönség előtt kell megszólalnom, előadnom.

- Ha újra kezdhetnétek ismét jelentkeznétek szereplőválogatásra?

Cz.Zs.:A válaszom határozottan az, hogy IGEN. Egyáltalán nem bántam meg és nagyon örülök, hogy jelentkeztem, mert tényleg életre szóló élményt adott, és rengeteg nagyszerű embert ismertem meg és olyan színészekkel találkoztam, akik egyszerűen csodálatosak

N.Á.: Természetesen, ha újrakezdhetném, megint jelentkeznék. A színészkedés a legjobb dolog ami az életemben történt és nem cserélném el semmire.

Sz.N.: Erre szerintem egyértelmű a válasz: természetesen. A színház az egyik legmeghatározóbb dolog az életemben. Szerintem nagyon jól döntöttem akkor, és most is így tennék. Új barátokat szereztem. Egy nagyon jó kis társaságot alkotunk. Meg ott van az előadás végén az érdem. Csodás érzés az, mikor az egész nézőtér neked, nekünk és mindenkinek tapsol. Nagyot hibáztam volna ha akkor, három éve nem próbálom meg.