Családi alvás – a gyermekhez igazodva

Ilyen fontos pont az életünkben például az alvás idejének meghatározása. Természetesen úgy, hogy mindez igazodjon a gyerekhez, mert hiába találom én ki, hogy neki nyolc órakor aludni kell, ha az álmosság fikarcnyi jelét sem mutatja, vagy épp fordítva, én későn akarom fektetni, ő meg már hét órakor álmos. Az esti rituálénkban benne van az olvasás és a beszélgetés is. Elalvás előtt mindig megbeszéljük, mi történt aznap, elmeséli, mit hogyan élt meg. Egyik este egy nagyon mozgalmas nap után, hiába volt iszonyú fáradt, valahogy nem igazán akart az ágyba menni. Határozottan, mondhatni ellentmondást nem tűrően megfogtam, és vittem a szobájába. Persze mint minden rendes gyerek, aki próbálja leplezni álmosságát, hevesen tiltakozik, és minden módszert bevet annak érdekében, hogy még maradhasson.

Van ott minden: másik alvóka és takaró kell, éhes vagyok, fáj a hasam, fejem, lábam, kezem, melegem van, fázok és persze az örök joly joker a pisilni kell szóval minden lehetséges. Látja Ő is, hogy meggyőzhetetlen vagyok, így belenyugszik, hogy nincs menekvés, aludni kell. Melléfekszem, ahogy minden este, és összebújva beszélgetünk még egy keveset. Egyszer csak legörbül a szája, és krokodil könnyeit nyelve, hüppögve így szól: nagyon hiányzik az apukám! Csodálkozva nézek rá, mert egész nap együtt voltunk hárman, és apa most is itt van a nappaliban, akkor miért hiányzik? Na jó, akkor erre most mi a megoldás? Apával alszol? Könnyeit törölgetve így szól: nem, veled is legyen ma családi alvás, mert mindkettőtöket nagyon szeretlek, és hárman bújjunk össze a ti ágyatokban és úgy aludjunk. Ilyen magyarázatot hallva megenyhül az anyai szívem, már fogja is a kis takaróját, párnáját, és átmegyünk a mi szobánkba. Befekszik középre, mi két oldalról öleljük, puszilgatjuk és perceken belül álomba is szenderül. Anya és apa elolvadva csodálja gyermekét, keménységről pedig nem ma tettünk tanúbizonyságot. Talán mindegy is, mert így kerek és boldog a világunk.