2011.06.15. 14:56
Kérdések a pókerarc mögött - Maya naplója
Amikor az embernek csak pillanatok jutnak a jóból, akkor hajlamos inkább nem kérdezni. Szívesen félrefordítja a fejét, és bele sem gondol, hol lehet a másik, mit csinálhat, s az meg végképp nem ötölhet fel benne: kivel?
Amíg élményeket, kedvességet, izgalmat kap, addig nem lehet gond. Huszonévesen persze ez a helyzet... Ezért amikor Adrenalin azt mondta, hogy felesége van, pókerarcot vágtam, és azt füllentettem: tudom. Pedig dehogy tudtam! Csak tudnom kellett volna! Meglepetten nézett, hirtelen szólni sem tudott, majd arra jutott, hogy azt kérdezze: - Honnan?
Játszottam a nagylányt, az érzelemmenteset, a kőkeményet, és nem mertem forgatni a fejemben a gondolatot: felesége van.
Nem akartam, sőt, inkább nem mertem kérdezni, akkor még nem. Pedig jó lett volna tudni, hogy akkor mégis "miért?", vagy "hogy vagy képes erre?", és "miután velem találkoztál, mész haza, adod az üdvözlő csókot, mosolyogsz, mintha mi sem történt volna?"
Ennek ellenére igenis készültem, hogy feltegyem ezeket a kérdéseket...
Üdv: Maya
Vallomás a férfitól: feleségem van - Maya naplója
Azt hittem, az izgalom a boldogság - Maya naplója
