Púder Nélkül

2011.06.03. 08:08

Azt hittem, az izgalom a boldogság - Maya naplója

A boldogságról akkor még azt hittem, hogy az izgalomról szól. Arról, hogy minden nap történik valami különös. Az mellékes volt, hogy e mellett a férfi mellett minden második esemény veszélyes és kétesélyes volt.

PLT

Emlékszem, hogy egyszer több mint kétszázzal hajtott a motorjával, én pedig két mutatóujjamat tudtam már csak összekulcsolni, hogy megtartsam magam. Az életemmel játszott. A sokkra pedig, amit akkor kaptam, együgyű mosollyal reagált, mondván, milyen félénk csaj vagyok. De volt olyan is, hogy kirakott a kocsiból egy idegen nagyváros közepén, mert összevesztünk. És szó nélkül elhajtott. Máskor díszfegyver- vagy éppen vadásztrófea-gyűjteményét mutogatta nagy hévvel, de olyan is akadt, hogy versecskéket farigcsált a tiszteletemre. Roppant infantilis, kezdetleges sorok voltak, mégis meghatódtam rajtuk. Illetve meghatódottságot mutattam, nehogy megbántsam. Így voltam később roppant együgyű festményeivel is, amelyek készítésére átváltott, miután kiírta magából az összes zavartságot. Addigra ugyanis tudtam, hogy valami nagyon, de nagyon nem stimmel vele. Először csak azt hittem, hogy a jólét miatt rettenetesen unatkozik, s mindig kell valami, amivel feldobja magát. Ezekkel a dolgokkal ugyan engem nem dobott fel, de valóban számtalan alkalommal kerültem olyan helyzetbe, amelyeken aztán napokig, hetekig rágódhattam. És közben észre sem vettem, mennyire megvisel valami az egészben. Elsősorban az, hogy minden találkozás a világtól elzártan történt. Hónapok teltek el, mire megfogta a kezem, de ezt soha senki nem láthatta. Vajon miért?
Üdv: Maja

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!