Szponzorált tartalom

2020.10.30. 07:00

Már nem szakad tovább… A rácalmási partfal?

PR cikk

Sokan emlékeznek arra, hogy 2010-11-ben Kulcson és Dunaújvárosban leszakadt a löszfal.

Utcasorok dőltek össze, családok veszítették el otthonukat, vagyonukat. A kérdéses területen már eddig is történtek katasztrófának minősített, komoly partfalomlások. Ismert a 1924-26-os eset, a legjelentősebb pedig 1964-66-ban történt. Azóta volt még komolyabb mozgás 1976-77-ben, 1988-ban, és 2003-ban. A katasztrófákat mindig megelőzte egy dunai árhullám, vagy egy rendkívüli csapadékos, havas, hóolvadásos időszak. Korábban Kulcstól Rácsalmáson át Dunaújvárosig „együtt csúsztak” a partfalak. Ám Rácalmáson az Ófaluban 2010-11-ben nem mozdult a talaj, és nem repedtek a házak. Mi történt? A város Duna-parti oldalát egy új, masszív műtárgy óvta meg, amit 2006 és 2010 között tervezett és épített a város önkormányzata.

Nem volt mindig így. A megyei napilap keddi számának hasábjain és elektronikus felületén olvashatták, hogy Rácalmás Város Önkormányzata több mint 16 éve áll perben két, ófalui ingatlan tulajdonosaival a 2002 őszétől 2003 tavaszáig bekövetkezett partfalcsúszással kapcsolatban. Az ügy még messze van a befejezéstől, bár az iratok már megjárták a Kúriát is.

A legfelsőbb bírói szerv egy ún. közbenső ítéletében – a Fővárosi Ítélőtábla Rácalmásra kedvező ítéletét megváltoztatva – az önkormányzat felelősségének megállapítása nélkül – 6%-os mértékben kimondta a város „közrehatását” természeti katasztrófa kialakulásában. Az ítélet szerint a partfalcsúszást elsődlegesen kivédhetetlen természeti erők okozták, amire nem lehetett előre felkészülni. Az egyetlen komoly mulasztás a Duna medrének kotrását 2002-ben végző (és már megszűnt) Realitás 89 Kft.-t és a Kavics-Ker. Kft. nevű alvállalkozóját terheli. Ezek ketten mintegy 30%-ban lettek felelősek a part megmozdulásáért. A kotrásra sem az önkormányzat adott engedélyt, hiszen a Duna medre állami tulajdon. Az ítélet szerint a vállalkozók a jogszabályi előírásokat is megszegték, és a hatóságokat sem tájékoztatták megfelelően.

Ami miatt a Kúria mégsem engedte el a perből az önkormányzatot, az a víz- és csatornahálózat, a kerékpárút és azoknak a partfal szempontjából az ítélet szerint nem legszerencsésebben megválasztott vonalvezetései, amelyek párhuzamosak a kis-Dunával.

Természetesen ezt sem az önkormányzat döntötte el, hiszen szakavatott mérnökök tervezték, és egy hatóság nyomta rá a pecsétet, nem a város. A Kúria szerint ezek kismértékben ugyan, de hozzájárulhattak a partfal szilárdságának csökkenéséhez. Nem volt tekintettel a bíróság arra, hogy e rendszerek közérdeket szolgáltak, és azt sem vette figyelembe, hogy az utcák és a telkek elhelyezkedése miatt aligha terveztethette volna meg azokat másként az önkormányzat, mint az adott közterületek igénybevételével.

A környezetvédelmi jogszabályok a felelősség mértékétől függetlenül teszik lehetővé a károsultaknak, hogy a teljes kárukat – tetszésük szerint – bármelyik károkozótól követeljék (akár még attól is, akit csak elhanyagolható felelősség terhel). Ezt nevezi a jog az egyetemlegesség elvének. Teljes mértékben az ingatlantulajdonosokra volt bízva tehát, hogy a 30%-ban felelős vállalkozók pénzéből vagy a megközelítőleg 6%-ig – az egyébként vétlen, csatornát és úthálózatot építő és így „közreható” önkormányzat pénzéből (közpénzből) követelnek-e elégtételt. Ezért történhetett meg, hogy az önkormányzatra kezdetektől fogva haraggal tekintő ingatlantulajdonosok perbeli egyezséget kötöttek a partfalcsúszás bekövetkeztében közvetlenül érintett és felelős Kavics-Ker Kft.-vel, amely így 6 500 000 forint megfizetésével szabadulni tudott a perből. Mivel ez összeg a felperesek szerint nem fedezte az összes – eddig szakértői véleménnyel, illetve tényekkel semmilyen módon alá nem támasztott – követelést, a jogszabályok lehetővé teszik, hogy két ingatlan tulajdonosának a rácalmási költségvetés terhére, az önkormányzatnak kelljen elégtételt adni – ha a kártérítési perben igazukat bizonyítják és abban esetleg nyernek.

Sajátos, hogy 2-4%-ban maguk az ingatlantulajdonosok is előidézői lehetnek a természeti csapásnak, mivel közülük egyesek az önkormányzat felszólítása ellenére sem csatlakoztak a szennyvízelvezető rendszerre, a használt derítőgödrök pedig tovább rombolták és rombolják a talaj szerkezetét – mondta a Kúria.

Az akkoriban filléres gondokkal küzdő önkormányzat 17 évvel ezelőtti katasztrófa után a katasztrófavédelemhez fordult. A katasztrófavédelem hatósági eljárásban jelölt ki egy 220 méteres – szerintük – legjobban sérült szakaszt, ebbe az önkormányzatnak beleszólása nem volt. A forrást az állami vis maior alapból biztosították és azt kizárólag a kijelölt célszakaszra lehetett felhasználni.

Az önkormányzat tanulva a korábbi esetekből, a partfal teljes hosszban történő műszaki megerősítését határozta el. Széles körű feltárást és nagyon alapos tervezőmunkát követően uniós pályázatot adott be, és 2010-re megerősítette az egész partszakasz állékonyságát.

Egy év múlva, 2011 telén pedig már vizsgázhatott is a rácalmási műtárgy: amíg Kulcson utcasorok dőltek össze partfalcsúszás miatt, és Dunaújváros Táborálláson a partfal szintén leszakadt, addig Rácalmáson az önkormányzat felé kárbejelentés nem érkezett.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában