A zene a csendben születik – Keller András az Arcus Temporum fesztiválról

Ha valaki járt már Pannonhalmán, tudja, hogy a bencés főapátság a csend szigete. Körülveszi a 19. században telepített arborétum természetes csendje; a „Szent hegy”, amelyre épült, kiemeli a 82-es út és a környező települések mindennapi életének zajából; a szerzetesközösség tudatos csendje pedig a csend oázisát teremti meg a falakon belül a nyolcszáz éves bazilikában, az ötszáz éves kerengőben és a kétszáz éves könyvtárban. Nem véletlen, hogy a Pannonhalmi Főapátság 2019-es kulturális-spirituális évadában a csend áll a középpontban. Az Arcus Temporum XV – Pannonhalmi Művészeti Fesztivál arra vállalkozik az idén, hogy zenei, irodalmi, képzőművészeti és spirituális szólamaival ezt a csöndet kerülgeti-közelíti hol hangosabban vagy halkabban, hol zenével vagy szótlanul. Keller Andrást, a fesztivál egyik művészeti vezetőjét kérdeztük.

Nagyon sokféle megközelítés létezik. Ami biztos: a csend figyelemre kényszerít. Például, amikor egy szónok beszél, majd szünetet tart – úgy is hívjuk, hogy hatásszünet –, akkor ez a csend hatalmas koncentrációt, energiát vált ki a hallgatókból. Olyan erő van a csendben, amelynek a hatását alig tudjuk felmérni. Félünk is tőle sokszor. Félünk a magánytól, a magunkra maradástól. Félünk az elmúlástól, és ezt tudat alatt összepárosítjuk a csenddel. Nem tudom, hogy a nem hívők hogyan gondolják, de én a csendben Istennel lehetek. A legszebb érzéseink is valahol a csenddel párosulnak. Életünkben állandóan zajokkal vesszük magunkat körül, hogy biztonságban érezzük magunkat. A csend egy csoda. A zene abban születik és abban is múlik el. A csenddel olyan kifejező erő van a birtokunkban, ami végtelen. Engem határozottan érdekel, hogy a zenei csendet hogyan tudjuk lefordítani a magunk számára, ahhoz a természetességhez hasonlóan, ahogy a mindennapi életünkben használjuk és megéljük. Hogy az ugyanolyan természetes és ugyanolyan sokféle legyen.

Pannonhalmán nagy csend tud lenni…

Igen, de az egy gazdag csend. Nem üresség. Pannonhalmán a különleges, erős atmoszférától lesz rendkívüli a kortárs zene. Ezt nem tudjuk megmagyarázni. Talán nem is szükséges.

A fesztivál díszvendége egy igazi legenda, Gidon Kremer, aki saját együttesével, a fiatal balti zenészekből 1997-ben alapított Kremerata Baltica kamarazenekarral érkezik Pannonhalmára. A fesztiválon megszólal a mester 1641-ben készült Nicola Amati-hegedűje, és Sosztakovics művei mellett egy izgalmas, Mieczysław Weinberg emléke előtt tisztelgő projekt is műsorra kerül. Miért nagy fegyvertény Kremer meghívása, hogyan tudta megnyerni a fesztiválnak?

Itt ismét felrajzolódik egy időív, hiszen Kremer most visszatér Pannonhalmára. Ő 2009-ben egyszer már díszvendége volt az Arcus Temporumnak, és most, tíz év elteltével visszatér. Nagyon örülök, hogy be tudott illeszteni minket iszonyatosan sűrű programjába. A Kremerata szólistáival egy nagyon különleges nyitókoncertet fogunk hallani tőlük. Lesz egy egészen rendkívüli szólóestje, amelyben Weinberg-prelűdöket szólaltat meg, amit valamennyien nagyon várunk. És annyira szereti Pannonhalmát, hogy kapunk tőle egy utolsó pillanatban leegyeztetett ráadás-koncertet is, mégpedig vasárnap délelőtt a Boldogasszony-kápolnában. Kremer művészete, kifinomultsága, az a végtelen közlési vágy és attitűd, ami őt jelenti, őt jellemzi mindannyiunk számára, csodálatosan fog Pannonhalmán megjelenni – ebben biztos vagyok.

Pannonhalma tálcán kínálja az időíveket, hiszen elindulunk a 13. századi Bazilikából, és három perc séta után ott vagyunk a 21. századi Díszteremben, miközben beiktattuk a 19. századi Főkönyvtárat vagy a 18. századi Boldogasszony-kápolnát.

Pannonhalma lebont olyan határokat, amelyeket fölöslegesen építgetünk magunknak. Pesten nem szeretném összetenni azokat a műveket, amiket Pannonhalmán igen, de érzem, hogy merhetünk kísérletezni, a Főapátság fogadókész erre. Egy-egy koncerten kell, hogy legyen utazás. Szép lesz. Legalábbis remélem.”

Az Arcus Temporum fesztivál egyik sajátossága tehát a különleges zenei program. Gidon Kremeren kívül játszanak fiatal hazai tehetségek – Homoki Gábor, Ránki Fülöp, Zemlényi Eszter –, fellép a Ligeti Ensemble, a Keller Quartet, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar, Vashegyi György, Keller András és Rácz Zoltán. A művészeti vezetők John Cage, Johann Sebastian Bach, Dmitrij Sosztakovics, Claude Vivier, Olivier Messiaen, Arvo Pärt, Toru Takemitsu, Jehan Alain és Mieczysław Weinberg műveit helyezték egymás mellé.

A zenei fókusz mellett 2019-ben is az irodalom, a spirtualitás és képzőművészet határozza meg a műsorstruktúrát. Az egyedi atmoszféráról pedig ismét a főapátság különleges terei – a bazilika, a könyvtár, a koncertterem, a Boldogasszony-kápolna, valamint az épületegyüttes egyébként zárt helyszínei – gondoskodnak. A fesztivál házigazdája, Gálffi László.