Újabb elképesztő történet derült ki a Pesti úti idősotthonról

Újabb elképesztő történetre bukkant a Ripost a Fővárosi Önkormányzat fenntartásában lévő Pesti úti idősotthon ügyében.

„Az az otthon egy halálgyár”

– mondja megtörten a portálnak J. K. Katrin, aki a napokban temette el férjét. Az otthonban azt mondták neki, férje lázas volt és köhögött, azért került kórházba, de a kórházban az orvos egészen mást mondott az özvegynek.

„A férjem nem volt lázas! Csináltak neki mellkas- és tüdőröntgent, de ott minden rendben volt. Viszont nagyon ki volt száradva, a veséi leálltak, nagyon rossz állapotban került be”

– számol be az özvegy. Amíg tehette, otthon ápolta gerincbeteg férjét, azért döntött a család az otthon mellett, hogy folyamatos orvosi ellenőrzést és felügyeletet, gondos ápolást kapjon, felesége már nem bírta emelni.

„Amikor kiderült, hogy rühes lett, majd elájultam! Naponta mentem kezelni a sebeket, pelenkáztam, etettem. Ha később tudtam menni, akkor se csinálta meg senki, és nem is segítettek. Sokszor a saját vizeletében találtam rá! Orvossal nem tudtam beszélni. Nem árulták el, milyen gyógyszereket adnak neki, de amikor elkezdett zavartan viselkedni, állandóan aludt, kiderítettem: nyugtatózták úgy, hogy sosem volt pszichés problémája. Kértem, hogy azonnal hagyják abba, erre a pszichiáterre hivatkoztak” – mondja az asszony.

Ezért az „ellátásért” havonta több mint 100 ezer forintot fizetett a család. Már azon gondolkodtak, hogy elhozzák onnan Józsefet, amikor látogatási tilalom lépett életbe.

„Amikor ezt meghallottam, tudtam, hogy ez a férjem halálát jelenti, mert se etetni, se pelenkázni nem fogja senki az otthonban”

– teszi hozzá szomorúan az özvegy, aki szerint nem csoda, hogy a koronavírus-járvány ilyen gyilkos volt az intézményben, ahol láthatólag alig törődtek a beteg, idős emberekkel.