Tessék pontosan passzolni és futni!

Ugyanis az is sokat mond a futball ottani presztízséről, hogy egészen fantasztikus nézőszámnak felelt meg a DVSC-TEVA elleni mérkőzésen megjelent négyezer-négyszáz szurkoló. Állítólag az észt bajnoki találkozók átlagos látogatottsága százhetven! Akár nálunk egy rossz megyei másodosztályú mérkőzésen.

Ám az óvatos (reális?) felvezetés után mégis azt kell leírnom, komoly fegyvertény a hajdúságiak 1-0-ás győzelme. Oly sokszor került már magyar kupacsapat nálánál gyengébb együttessel szemben vesztes pozícióba, hogy ezúttal értékeljük rangjának megfelelően ezt az idegenbeli sikert. És most ne kekeckedjünk!

Előzetes óhaj volt, amit Herczeg András szakvezető is megfogalmazott: Rúgjunk gólt, és ne kapjunk gólt. Ez meg is történt, hála Leandro találatának. A többit majd itthon, azaz Debrecenben megoldjuk. Megoldjuk? A svédeket kiütve valóban kellő önbizalommal rendelkezhet a debreceni csapat. (Az volt ugyanis a keményebb dió.) A hazai meccsen, több ezer nagyon lelkes Loki-hívő, szurkoló előtt óriási esélye lehet a továbbjutásra a magyar bajnoknak. Ez esetben, ha kissé fellengzősnek tűnik is a megjegyzés: Európa kapujához érkezhet a debreceni gárda. Ez pedig - mármint a főtábla - nemcsak töméntelen sok pénzt jelentene a klubnak (hosszú időre tele lenne a kassza), hanem olyan erkölcsi sikernek számítana, amelyből az egész magyar labdarúgás kamatozhatna. Megmozdulna az iparág .

Szerencsésebb, ha továbbra is feltételes módot használunk. A kapu előtti küszöböt csak akkor lépheti át a Debrecen, ha a visszavágón úgy fut ki a pályára, hogy 0-0 még az eredmény. Azaz el kell felejteni Leandro tallinni gólját, és a kapott sanszot koncentrált, sokkal jobb játékkal meg kell ragadni.

Közben eszembe jutott az az idő, amikor mi utaztunk a Dunaferr kupamérkőzéseire, s vettük az irányt Győr felé. Sokan vágytunk a sikerre. De szép is volt! Most fantasztikus lesz a hangulat a hajdúsági fővárosban. Irigykedünk, de egyúttal szorítunk is a debrecenieknek, ahogy annak idején az ország minden pontján szurkoltak Tököliéknek is.

Meglesz az! Ismerve a magyar bajnok háza táján zajló szakmai munkát, a város és az ottani emberek szimpátiáját, elképzelhetetlen, hogy az észt gárda örüljön a visszavágó után.

Ehhez Hofi Géza legendás megjegyzése alapján nem is kell olyan nagy dolog. Csak az azonos színű mezt hordó játékoshoz kell passzolni a labdát. És persze futni is illik.

Ami biztos: a tallinniak is futnak majd. Ám ők most az eredmény után. Micsoda különbség!