Olvasó

2012.06.02. 07:26

Szobrok árnyékában

Olvasom a hírt, hogy ismételten kikaptunk az amerikaiaktól valami felkészülési tornán. Itthon kis pánikroham – nem vagyunk mi ehhez szokva –, a legyőző pedig már olimpiai aranyat álmodik. Teheti.

Szabó Szabolcs

Gyakorolják az aranyos álom terápiát szomszédaink közül is páran. Az eredmény azonban ettől merőben független. A magyar válogatott a londoni játékok toronymagas esélyese. Tessék átböngészni az idevágó statisztikákat, majd nyugodt szívvel fogadni – nagy téttel. A statisztikai sorok mellett az utóbbi évtizedre ismét hungarikumként kezelt magyar pólót kultúrája és értékállósága is a dobogóra predesztinálja. A Kemény-csapat nem „csak” azért lett háromszoros olimpiai bajnok, mert egy kivételes generációt dobott vízfelszínre a sors. A póló megtartotta, továbbgyúrta és továbbörökítette kultúráját. A magyar focinak ez mindmáig nem sikerült. Sőt!

És lapátolhatják bele a pénzt stadionszám: nem is fog. Egy helyközi példa. A dunaújvárosi vízilabdasportot saját családja is megmosolyogta induláskor. És tessék, a jelentős ellenszél dacára ma Dunaújváros, Szentes, Eger és más vidéki bázisok nélkül nem beszélhetnénk női vízilabdáról. Előre szólok, hogy most divatja lesz a női pólónak, mert kikerültek Londonba és az országos sajtó is előre pakolta őket a tûrt kategóriába. London végeztével persze a T-modell tiltott kategóriája jő – de erről majd akkor. A lényeg, hogy Újvárosban (és a fent említett településeken) pólókultúra született, amelyek olyan ikonokat szállítottak és szállítanak majd, mint a mellettünk található hasábokon nosztalgiázó Kárpáti György. A mi ikonunkat Primász Ágnesnek hívják. Ha futballistának születik már lovas szobra lenne. De ő mégis vízilabdás lett! És ez fontos!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!