Önkéntelenüliek?

A fosztóképző (-talan, -telen) a nyelvtan alapján azt jelenti, hogy nem a szótő szerinti értelmezésről van szó, hanem annak ellenkezőjéről.

Az önkéntelen tehát nem önkéntes, hanem annak ellenkezője. Mégis az akaratlan megfelelőjeként használjuk.

A minap pedig egy olyan iskolában találkoztam egyszerre mindkét kifejezéssel, amely iskolában az átlagosnál talán több a szerencsés körülmények közé született, között élő gyerek.

PEDAGÓGUSAIK viszont (s a csupa nagybetű most nem véletlen) úgy gondolták, hogy talán éppen ezért meg kellene nekik mutatni az élet másik oldalát is.

Azt az oldalt, amelyen hozzájuk, szerencsés gyerekekhez képest rendkívül szerencsétlen gyerekek élnek. S ugyanúgy nem tehetnek sorsukról, mint a szerencsések.

Azóta ez a program, amely a szerencsétlenek önkéntes segítéséről szól, elhalaszthatatlan, alapvető, lelkesítő és pótolhatatlan programja, léte, lelke az iskola működésének.

A gazdag gyerekek tolakodnak azért, hogy segíthessenek!

Önkéntelenül teszik ezt. Azaz: önkéntesen.

A nyelvtan visszájára fordul. Senki nem kényszeríti a résztvevőket, akik akaratlanul s akarva dolgoznak. Önkéntesen. Önkéntelenül. Mert érzik: muszáj! S mert: jó.