Olvasó

2015.12.29. 14:03

Hétlövet - A Sipőcz-forradalom

Sipőcz Pista testes borítékot csúsztatott elém: - Vigyázz, titkos - nem is súgta, csak a szájáról olvastam le. ZS-terv - állt a kovertán.

Boda András

Sipőcz Pista testes borítékot csúsztatott elém: - Vigyázz, titkos - nem is súgta, csak a szájáról olvastam le. ZS-terv - állt a kovertán. Azonnal kivettem az elemet a zsebrádióból, ilyenkor így szoktuk mi, láttunk ám már freidossziét. Jól ismertem Pistát, de azért - csak biztonságból - bedobtam a szekuriti kérdezőkódot is: - Monnyonle?, amire szabályainknak megfelelően egyből rávágta a jó választ: - Ekkúttad. Ebből tudtam, hogy egy cipőben evezünk, és nem egy sipőczpista-gumiálarcot viselő ávh-s ült mellém a kocsmában konspiratíve ügynökileg. Kibontottam a borítékot. Döbbenten láttam Pista anyósának összetéveszthetetlen műfogsorát, a bal hátsó fémrészre egy viharvert őszi legyet ragasztott valaki. Tudtam, hogy ez valami rohadt fontosat jelent, de ott, a forradalmi helyzet előszelében valahogy lebloggolt az agyam. - Légy a hídon - tátogta el a lényeget Sipőcz Jóska, aztán megtévesztésből ittunk még két-két deci kevertet, a cserépkályhában elégettük a protézist meg a legyet, kiszögeztük az esti falublogot a takarék külső faliújságjára, és díszlépésben hazamentünk.

 

Másnap reggel hatkor a hídnál először megbeszéltük, kinek mi legyen a neve. Mert ha kijönnek a híradósok, valami becenév is kell. Sipőcz Pista egyből Pőcsik akart lenni, én meg egyszerűen nem tudtam, mit válasszak. A Dzsoki tetszett, de inkább magyart akartam, csak nem volt már semmi jó, így aztán végül én is Pőcsik lettem. Pőcsik II. - Faszák a nevek - mondta Sipőcz Pista elégedetten.

 

Hat tízkor aztán ketten - mindkét végén egyszerre - zártuk le a Szente István-hidat, mely az alvégnél ível át a Potykó-patakon: a híd hat méteres, szatyorfüles, és a legnagyobb a faluban (és Sipőcz Pista szerint egész Európában is!). - Elég volt a hazugságból! - ordította Sipőcz Pista. - Halina Ábel azonnal monnyonle, különben! Izé! Nem tűrünk csendben tovább! A tápbolt a népé újra! Izé! Békét a világnak, békét minden népnek! Elég volt! Anyádat nyúzzad, rohadt maszek tápboltos! Ujgur!

 

A szívem majd kiugrott a büszkeségtől. Hát tessék: nem csak Pesten történnek ám a nagy dolgok! És még korántsem volt vége. Kacor Pali jött a híd felé a lovaskocsival. A nagyapja izé volt, na, hogy mondják... kulák. Vagy kommunista. Vagy nyilas. De volt neki nagyapja, azt egész biztos forrásból tudtuk, a nyilvántartásunkból, mert - kivettem a zsebemből, hogy megnézzem - Kacor Pali neve mellé oda van írva egy N betű, úgy emlékeztünk, ez jelölte a nagyapját. Már hogy volt neki. Vagy van, mondjuk ezt nem írtuk fel biztosra. Úgyhogy igazságtalanságról szó se lehetett, már legalábbis ami minket illet. Emberi jog, izé, azt mondta Sipőcz.

 

- A Sávolyguzsalyi Felkelési és Inyeckió Bizottság nevében, szállj le, Pali a magas bakról, a kocsidnak pedig einstand - rikkantotta Sipőcz Pista. Kacor Pali nem ellenkezett, felmérte egyből a túlerőt, plusz hevület. A kocsit a híd közepére állítottuk, keresztbe, és Pista - nem is törődve azzal a rettenetesen büdös levegővel, ami kijött belőle - leengedte az egyik kerekét a Pali kocsijának egészen. Vissza se csavarta a szelepsapkát, azt mondta, az majd jó lesz a tankra, amit szerzünk, ha netán erre jönnek azok a szemét rómaiak. Vagy a Hannibál Lektűr. El voltunk már akkor nagyon szánva, majdnem a lovakat is leengedtük, de aztán inkább kifogtuk őket, mert még jól jöhetnek, ha az oroszok támadnak. - Elég volt! Izé! A Szente István-hidat felejtsék el egyszer és mindenkorra, mostantól nem megy át rajta senki és semmi! Halina, takarodj a rohadt kukoricáddal együtt! Fogadás jobbról! Cipőt a cipőboltból! - ordította Sipőcz Pista a májförsztszoni mikrofonba, amit otthonról hozott magával. Kacor kicsit még várt, aztán csendesen elindult, vissza a faluba. Beszari egy figura. Írtunk is a neve mellé egy nagy B betűt. Pirossal.

 

Ültünk ott vagy három órát a lovaskocsin, néha kiabáltunk valamit, de egy teremtett lélek se járt arra. Sipőcz Pista unalmában leengedett még két kereket, már egész szédültünk. - Szart ér ez a tömegbázis - mondta idegesen Sipőcz Pista. - Nincs más esély, fel kell másznunk a hídra.

 

Ez egészen jó kis ötletnek tűnt. Egymás után felléptünk hát a Szente István-híd ingatag korlátjára, aztán ott álldogáltunk egy újabb órát. Sipőcz Pista a homlokára csapott: - Baszki, hülyék vagyunk, ha forradalom, ha nem. Várhatjuk a tűzoltót, hogy leszedjen, Pőcsik II. bajtárs - megyei verseny van ma meg holnap.

 

Még ebédelni se volt kedvünk. Legalább egy sajtó jönne vagy valami. De hát ezek is ám csak Pesten szaladgálnak egyik utcából a másikra a műholdjaikkal: eszükbe se jut, hogy máshol is fészket üthet a revolúció, és méghozzá milyen...

 

Sipőcz Pista egy darab fát kezdett farigcsálni. Jól farag - juh mellett kitanulja az ember rendesen. Csinos kis hajó lett a fadarabból, este bedobta a Potykóba. Ajuróra, azt karcolta az oldalára nagy betűkkel. - Reggelre beúszik a faluba - súgta boldogan. És őrködtünk tovább.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!