Elmélkedések Tündérkertről

Ismerek embereket, akik nem merik átlépni az immár inkább összekötő, mint elválasztó határt, mert még mindig él bennük a diktatúra idején kialakult félelem, mások viszont a mai napig a Tündérkertet keresik a Királyhágót átlépve. Az érzelmek természetükből fakadóan immunisak minden észérvvel szemben. Nem is akarok meggyőzni senkit, hiszen ha diktatúra nincs is, joggal félhetünk például az alsóbb rendű utak állapotátol, főleg ott, ahol képzeletbeli térképünk alapján a Tündérkert keresendő. Ha valaki netán mégis eljutna arra a vidékre, nem árt ha tudja: Tündérkert nem létezik. Csíkszereda és Székelyudvarhely, a két rivalizáló székely város kapcsolata semmiben nem különbözik Székesfehérvár és Dunaújváros, Zalaegerszeg és Nagykanizsa, vagy Veszprém és Pápa viszonyától. Nem vicc, bár magam sem akartam elhinni, a székelyudvarhelyi temetőben egy fejfán olvasható, hogy: "Itt es jobb, mint Csikban". Amikor a katolikus Csíkszereda múzeumának élére székelyudvarhelyi református szakembert neveztek ki, a helyi sajtó is nehezményezte a szokatlan döntést. Nemrégiben jártam Csíkszeredában, és amit láttam, lenyűgözött. Szépen felújított épületek, olyan tisztaság, hogy még egy svájci kisváros is megirigyelhetné, a Székely Múzeum pedig olyan kisugárzó szellemi, kulturális központ, amilyet minden közösség szeretne a magáénak tudni. A református múzeumigazgató mára a katolikus csíkszeredai közélet elismert, nagyra becsült tagja. Hm. Lehet, hogy mégiscsak létezik arrafelé valami Tündérkert?