Olvasó

2012.06.07. 07:15

Állásfoglalás a deszkán

Diákszínjátszók előadásait élveztem a minap - és ezt most kérem szó szerint érteni! Hiszen élvezetes előadások voltak, jó tempóban, felkészülten, tehetségesen színre vitt darabok.

Pekarek János

Amelyeknek sokszor még szövegkönyvét is aktívan alakították a szereplők, rendezők, mégpedig a színházakban megszokottnál nagyobb mértékben is! Elvégre az az ötlet, hogy Karinthytól a Tanár úr, kérem szövege nyugodtan összevágható Kosztolányi Aranysárkány című művének részleteivel, igazán figyelemreméltó!
De ami egyszerre volt megnyugtató, élvezetes és pezsdítő, az az egész diáktalálkozó szelleme volt. Jobb szót nem találok rá.

Azt még lehet a pénzszűkével magyarázni, hogy a játszók valóban csak jelzésszerű jelmezekben, minimális díszletben adták elő magukat. Bár helyenként így is lenyűgöző volt a kreativitás, ahogyan a jelekkel, jelzésekkel bántak.

Az viszont már egyértelműen felfogás, művészi kiállás, szinte már állásfoglalás, ahogyan némelyik társulat bejátszotta az egész termet, nézőtérestül, folyosóstul, kilépve a színpad dobozából! Sztanyiszlavkij, Brecht, Str„hler után ez persze nem világmegváltó felfedezés  de bizonyos, magukat konzervatívnak nevező színházépítő és -teremtő törekvésekkel egyidőben számomra ezek a részletek igenis, nagyon megnyugtatóak!

Azt jelzik, hogy a világot nem lehet visszafelé forgatni. Azt, hogy van egy vagy több nemzedék (hiszen a diákszínészek tanárai is fiatalok még), amelyek nem felejtik, meddig jutottak az elődök az útjukon - és nem akarják hátrább kezdeni a magukét!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!