Közkívánatra utca 6.

Ott vannak ugye a remekül kivitelezett fekvő rendőrök a Batsányi utcában - ni, milyen szépen hozzászoktunk, és minden áthaladásnál meg is emlegetjük a kitalálót, a kivitelezőt egyaránt. Ráadásul azóta, milyen igaz, tényleg egy kocsi se ment fel nyolcvannal a járdára, mint az elmúlt tizenöt évben viszont, lám-lám, az az egy, ami pont a jóbarátom (akkor még kis-, azóta szerencsére jó nagy-) fiát csapta el, s amit mellesleg jogosítvány nélkül vezetett egy közönséges idióta.

No, nálunk, a Barátság városrészben viszont azt kívánta az istenadta (mert, hallom, meg is lett kérdezve, én pont nem lehettem otthon, vagy csak azt hittem, a szokásos havi Őrtornyomat hozták a jehovisták, és nem engedtem be őket), hogy legyen végre egyirányú a Dunasor meg a Barátság utca, mert nem férnek el az autók, és csomószor vita van. Igaz, én csak tíz éve lakom és vezetek ott, nem értek hozzá - ez idő alatt úgy hússzor kellett félreállnom és intenem a másiknak, hogy gyere és fordítva ugyanennyi. Kétségkívül jobb így: sokat mondok, ha húsz magabiztos autó jött eddig szembe a forgalommal - majd az első szaftos frontálisnál megint kiötöl valamit a népfront. Lesz villamos pölö. Igaz, a szabálysértőket is megértem: az összes Várakozni tilos-tábla kint maradt ugyanis a rossz oldalon. Ja: lehet, özv. Kunstakker Lipótné kérte, nosztalgiából. Akkor meg nem szóltam: mer nép szava, isten szava.