Olvasó

2010.08.14. 02:29

Akik voltunk, s lehetnénk

Az 1938-as esztendő - a nemzetalapító szent király, István halálának kilencszázadik évfordulója - pirosbetűs időszaka volt Székesfehérvárnak.

Dunaújvárosi Hírlap

Az 1938-as esztendő - a nemzetalapító szent király, István halálának kilencszázadik évfordulója - pirosbetűs időszaka volt Székesfehérvárnak. Talán csak az Árpádok alatt láthatott a város olyan fényt, akkora tömegeket pedig addig és azóta sem soha. Az ünnepségsorozatra az ősi koronázó város elsősorban köztéri alkotásokkal készült, a mai arculat lényegében akkor alakult ki. Abban az időben járta az anekdota, miszerint egy utazó leszállt a fehérvári vasútállomáson, s már az ottani térről visszafordult a szerelvényre, mondván: Eltévedtem, kérem! Én Fehérvárra akartam utazni...

Volt országgyűlés, vitézi avatás, és lázas munkával végezték a romkert feltárását. (Szakemberek szerint túlságosan lázasan. Határidő ritkán veszi figyelembe a tudományos aprólékosságot.) Egyszerűségében is meghatónak írták le a tudósítók azt a gyászünnepséget, amely hetvenöt éve, augusztus 13-án zajlott le a romkertben. Shvoy püspök az ásatásoknál talált hamvakat akkor temette el a romterületen.

Összesen 126 sír csontleletét tették osszáriumba, itt találtattak aligha végső nyugalomra a kőlap alatt. Királyok, országnagyok, főpapok, lovagok, nagyasszonyok és virágjukban lehullt hercegi sarjak maradványai kerültek egymás mellé, lehettek életükben akármilyen haragosok. Erős szél fújt azon a napon, a kolléga (aki már hasonló emlék a földben, mint akikről tudósított) azt írta, nem volt sok nézője a szertartásnak. Megjegyezte, nem sikerült azonosítani a Fehérváron eltemetett királyokat. Máig sem, tehetjük hozzá. Vannak tehát adósságaink, ez közöttük a régészeti, tudományos jellegű. Már az is egy jobb korszak volna, ha csak ettől fájna a fejünk.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!