Olvasó

2010.06.26. 02:29

Le Grande Találkozeau

Államügy lett a franciák vb-kudarca.

Boda András

 

- Bon jour, Monsieur President! - Bon jour, Thierry, mon cher chatar... Hát hogy volt ez, mon ami, hogy volt ez a Championat du Mond, hogy ennyire merde volt a chapat, le jeu, keszkesző, pardon... - Eh bien, Mon President, meg kell hogy mondjam euszintén, traineur Domenech un keucheug... - Mon Thierry, sil vous pléh, ne jöjjön nekem folyton ezekkel a conditionnes, ez engem nem érdekel: arra válaszoljon, hogyan tehették meg ezt a grande francais nationnel? Cégyen, amit műveltek! Verekedés, sztrájk, belvissaille, aztán grande KO... No, mindegy, majd kecheubb visszatérünk erre, most hallgatom, mon ami, elvégre ön kért tőlem audenciaeu, avec Sud-Afrique direct. - Mon Presi, grande pardőz, engedje meg, hogy a tárgyra térjek: ez nem megy, nem mehet így tovább. Szeretném, ha personeleau venné át a csapat irányítását - bon tudom, hogy Monsieur President mindenhez ért, ezért szeretném felkérni, legyen Ön Le Grande Kormanioche a francaise guardánál. Anelka tuchetént visszajön, ha Ön grande vitesse kirougená Domenech-et, Monsieur President. - Oui, mon cher Henry, e proposition igazán beaucoup galanteux - de nem toutdom, elég-e a sikerhez, ha én leszek a capitaineau... Kérem, adjon néhány jourt gondolkodni, felhívom pár bon amimat, és consultationálok. Talán azt is el tudom intézni avec mon hongroise president ami, Victor, beszéljen grande banquechef Monsieur Chanyival, legyen ő a president a Foutbeaul Federationaisse Francais-nál is: akkor lesz majd eulég moneyaux, és quattreaux év múlva újra mi lehetünk a Champions du Mond et Universeaux. - Úgy legyen, Mon President! Merci bien! Allez, France, allez, francaises!

 

 

Háromszáz vádlottja lehet a diplomahamisítási ügynek.

 

A nyomozás még 2007-ben indult, az ügynek három fő gyanúsítottja van, akik mindössze a kilencvenes évektől űzték ezt az egészen tűrhető jövedelmet biztosító hivatást - havi kétmillió körül forgalmaztak... lényegében mindent, ami okirat. Ha jól értesültem (nem, nem, ne is kezdjen kombinálni, kedves olvasó: én nem vásároltam ilyesmit), olyan 200 körül adtak egy papírt - ár tekintetében pedig lényegében tökéletesen mindegy volt, hogy traktorosnak vagy püspöknek készült vele a boldog vásárló. Nézzük csak: átlagosan havi tíz dokumentum. 1990-től mostanáig: az húsz év, 240 hónap, 2400 cucc, jó, tegyük fel nem pont 90-ben indult a nyomda, legyen akkor csak 2000, az össz lé eszerint úgy félmilliárd. Ehhez képest, ha jól értem, kétezerből háromszáz embert találtak, aki vett valamit a diplomagyárból. Most menjünk másfelé is: vannak érdekes dolgok szerintem. Az, hogy valaki diplomás ápoló úgy, hogy valójában nem is diplomás ápoló (Egy kis mellékszál: de akkor alapvetően mégis mi? Bányász? Szobafestő? Vagy csak valaki, aki keveset keres, és dobbantani akar a közismerten nagy kaszára lehetőséget adó ápoló-szakmára?), az nem okoz túl nagy gondot - max páran meghalnak, ami őszintén szólva, a magyar lakosság átlagos egészségi állapotát figyelembe véve, nem hinném, hogy nagyon szemet szúr. A négyes metró, vagy az M6 alagút-építkezéseinek fényében viszont már lényegesen érdekesebb lehet, hogy ál-mélyépítő mérnökök is szép számmal járnak köztünk; s ha igazán meg akarjuk érteni, mi a téma, csak azt kell tudnunk, hogy jogászdiplomából is igen szépen fogyott. Az abszolút toplistás papír pedig, ami mindent vitt, a közgazdász diploma. Maradt még nyitva valamilyen kérdés? Ja: a nyomdászok börtönre, a vásárlók pénzbüntire számíthatnak - az utóbbit már régesrég megkeresték. Szegény ápolókat leszámítva...

 

 

 

Újra kátyúkat javítanak a városban.

 

Már én is unom magamat, úgyhogy legszívesebben bele se kezdenék - az, hogy valamelyik éjjel ismét úgy durrantottam bele két kivájt gödörbe, mint Szalay Balu a Dakaron (és pont ugyanannyira volt előjelezve is), már-már szóra se érdemes: csak azért nem álltam meg fényképezni és dokumentálni, mert tudtam, hogy mire kinyitom a kocsi ajtaját, már úgyis minden szabályos rendben lesz. Mellesleg pedig naponta kapja a wattot mindannyiunk összes járműve - kátyúktól függetlenül tessenek csak bátran megszámolni, hány esetben óhajt kizuhanni az első híd a keresztben keletkezett tíz centis felgyűrődéseken, ha a 62-es út felől leereszkedünk a Mekiig. Csak saccolom most, hogy olyan hat és nyolc között van a komolyabb fekvő kisrendőrök száma - lehet persze, hogy ezt is a városrész képviselője helyeztette ki, csak lemaradtam, ez esetben már köszönjük is szépen. Akár csak legnagyobb kedvencemet, az erdei tornapályától a körforgalomig vezető külső sávot, azaz a Gázmotor-ösvényt - azt ugyanis lassan vagy tíz éve azért bontották fel, hogy lefektessék a GM-csöveket, a megállapodásban az volt, helyreállítják az eredeti állapotokat: hát így sikerült, istenkém. A csuklós busz bemegy, ha nem jön semmi, olyan minőségű az út, fehér burkolattal - esőben, mint a tükörjég. Nem baj ám: nekünk így is megfelel, lényeg, hogy olcsó volt. Valakinek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!