Olvasó

2010.03.20. 03:29

Négyezer szökött nyérc

Négyezer nyércet szöktettek meg német állatvédők.

Boda András

Leghűségesebb olvasóim kívülről fújják már a hivatásos állatvédőkre vonatkozó - meglehet, kissé sztereotip - nézeteimet: persze lenyűgözi a bennem élő kis Spartacust, ha bárkik szabadon engednek négyezer nyércet (a szökevények felét már elkapták): ráadásul a roppant kedves tekintetű kisragadozók előtt egyébként egyetlen életpálya nyílhat meg, az is a haláluk után - a bundaság, vagy hogyan fogalmazzunk, más semmi. Szóval: hajrá, állatvédők! Ámde... Van itt azért pár bökkenő. Tekintsünk el most nagyvonalúan a nyércfarmos ember 180 ezer eurós kárától, ne gondoljuk, hogy ő egy hiteleket törlesztő szerencsétlen, aki most a pisztolycső huzagolását bámulja révetegen, miközben az ujja idegesen meg-megrándul - higgyük, hogy szivarozó nagytőkés, aki az egyenlőség jegyében szarik a nyércekre és az állatvédőkre is, felbont még egy palack jó évjáratú Veuve Cli"-t, és vesz húszezer vadiúj nyércet, amiből megint lesz négyszáz bunda, amiket bizonyos gonosz tőkésnék megvesznek, s ezeket a bundákat aztán militáns állatvédők húsvétkor bordó spray-vel és/vagy háztartási sósavval kezelik. Így kerek a világ. De vissza a szökéshez: három nap alatt az elszabadult nyércek nagyjából egy tonna táplálékot fogyasztottak - javarészt környékbeli háziszárnyasokat és más háziállatokat. Na most... ki védi meg a tyúkokat? Az állatvédők biztos nem, ők épp nyérceket engednek ki, hogy megehessék a tyúkokat... Nem is olyan egyszerű az élet, ugye? Ráadásul ezek tenyésztett nyércek - a természetben pakk annyi az esélyük, mint Gvárdián Károly 58 éves, édesanyjával élő bérszám- és kőfejtőnek, amikor hajótörés után a dél-indonéz szigetvilág egyik jelentősen lakatlan egységén partra veti a hullám, s összes túlélőeszköze egy B-52-es műpapír pilótadzseki, egy mentolos szipka és tíz deka, kissé sós nyári szalámi. És...

Szigorították a kedvtelésből tartott állatokra vonatkozó kormányrendeletet.

...bocs, ez még az előzőhöz: szóval a megszökött nyércek nyolcvan-kilencven százaléka a szabadban két héten belül elpusztul. Szemben a nyilván roppant elégedett élénkzöldekkel, akik ismét kipipálhatnak egy nagy haditettet. Fontosak, lesz pénz, indulhat az újabb utazás, legyen mondjuk Magyarország, libamájgyár. Légy mancs. Nos, ami viszont a szigorított kormányrendeletet illeti, annak legnagyobb nyertesei alighanem az eddig méltatlanul semmibe vett halak. Mást ne mondjak: akinek például gömbakváriuma van, jobban teszi, ha legfeljebb növényt termeszt benne (vigyázat, azért abból se egészen mindegy, milyet és mennyit - lásd Farkas olimpikon és mások) - a növények jogairól meglehetősen kevés szó esik; teszem hozzá gyorsan, egyelőre! Annyira nem gúnyolódom: én például a fákat több mint értelmes, bölcs és érző lényeknek tartom, és nem csak azóta, hogy olvastam a Gyűrűk urát; továbbá egyetértek vele, hogy megvédjük a hóvirágot - amióta nagy a szigor, nem tépi le a hóvirágot senki. Inkább tövestől ássák ki és elviszik haza. Kétségem nincs amúgy, rövidesen megjelennek a radikális növényvédők, akik kitalálják majd, hogy a focisták lábbal tiporják a fűszálak jogait; hogy beszélgetni vagy játszani kell a répával, mielőtt meghámozod (most olvasom újra... höhö... na mindegy, így marad); és gyilkos, továbbá Kína esküdt ellensége, aki megeszi a mandarint. Különben: ki ellenőrzi majd, van-e gömbakváriumom? Lesz rá hivatal meg kormánybiztos? Gondolom, lesz. Kell a hely. Tényleg, a helyről jut eszembe, a tesóban se nyolcszáz hal lesz mostantól a kockaakváriumban, csak mondjuk tíz? És egyszer... bocs, tudom, nem idevág - de lesz majd egy embervédő bizottság is, amelyik megmondja, mennyi egy ember helyigénye? És lesz bizottság, amely azt a tíz négyzetmétert mindenkinek elintézi? Annak is, akinek egy sincs? Mert akkor majd kidobom a gömbakváriumom...

Itt a tavasz...

...hogy erre a szép és igaz felütésre milyen csodálatos ölelkező rímmel felelne egyik legjobb barátom, azt még e közismerten szabados nyelvezetű hasábokon sem tartanám teljes mértékben helyesnek idézni (plusz ott van ugye anyám, akinek még volt gyerekszobája, ha egybe is esett minden más szobájukkal, mivel azt hiszem, összesen egy volt, mindegy, szó szerint - szóval neki mondjuk, azt hiszem, trágár szó, hogy popsika). A megfejtéseket természetesen örömmel fogadom elektronikus formában, a legjobbak beküldőinek válogatott tavaszi programjavaslatokat küldök. Tavasszal először is fontos teendő a testépítés, a szerencsésebbeknek ugyanis rövidesen indul a strandszezon, amikor is roppant kínos, ha a gyepen sütkérező reményt keltő hölgyeknek még azt az egyszerű szórakozási formát sem tudjuk nyújtani, amikor is kellő szerénységgel, a kivagyiságnak még a látszatát is kerülve felajánljuk, fejtsék meg a hasunkon kialakított, tízszer tíz kockás, poénvadászat formátumú keresztrejtvényt, s húzzanak hozzá filctollat ugyanonnan: szolid félmosollyal fűzzük hozzá, hogy tizenkettőből válogathatnak... Ehhez viszont keményen dolgozni kell az erő műhelyében... Borzasztó, hogy rossz szokásom szerint újraolvastam az egészet, és rájöttem, hogy ez az utolsó blokk az égvilágon semmiről nem szól - leszámítva egyet... Hogy tudniillik mindenkinek mondom, felejtsen el mindent, tűz a szabadba, jól érezni magunkat - tiszta ingyen itt a tavasz.

Leghűségesebb olvasóim kívülről fújják már a hivatásos állatvédőkre vonatkozó - meglehet, kissé sztereotip - nézeteimet: persze lenyűgözi a bennem élő kis Spartacust, ha bárkik szabadon engednek négyezer nyércet (a szökevények felét már elkapták): ráadásul a roppant kedves tekintetű kisragadozók előtt egyébként egyetlen életpálya nyílhat meg, az is a haláluk után - a bundaság, vagy hogyan fogalmazzunk, más semmi. Szóval: hajrá, állatvédők! Ámde... Van itt azért pár bökkenő. Tekintsünk el most nagyvonalúan a nyércfarmos ember 180 ezer eurós kárától, ne gondoljuk, hogy ő egy hiteleket törlesztő szerencsétlen, aki most a pisztolycső huzagolását bámulja révetegen, miközben az ujja idegesen meg-megrándul - higgyük, hogy szivarozó nagytőkés, aki az egyenlőség jegyében szarik a nyércekre és az állatvédőkre is, felbont még egy palack jó évjáratú Veuve Cli"-t, és vesz húszezer vadiúj nyércet, amiből megint lesz négyszáz bunda, amiket bizonyos gonosz tőkésnék megvesznek, s ezeket a bundákat aztán militáns állatvédők húsvétkor bordó spray-vel és/vagy háztartási sósavval kezelik. Így kerek a világ. De vissza a szökéshez: három nap alatt az elszabadult nyércek nagyjából egy tonna táplálékot fogyasztottak - javarészt környékbeli háziszárnyasokat és más háziállatokat. Na most... ki védi meg a tyúkokat? Az állatvédők biztos nem, ők épp nyérceket engednek ki, hogy megehessék a tyúkokat... Nem is olyan egyszerű az élet, ugye? Ráadásul ezek tenyésztett nyércek - a természetben pakk annyi az esélyük, mint Gvárdián Károly 58 éves, édesanyjával élő bérszám- és kőfejtőnek, amikor hajótörés után a dél-indonéz szigetvilág egyik jelentősen lakatlan egységén partra veti a hullám, s összes túlélőeszköze egy B-52-es műpapír pilótadzseki, egy mentolos szipka és tíz deka, kissé sós nyári szalámi. És...

Szigorították a kedvtelésből tartott állatokra vonatkozó kormányrendeletet.

...bocs, ez még az előzőhöz: szóval a megszökött nyércek nyolcvan-kilencven százaléka a szabadban két héten belül elpusztul. Szemben a nyilván roppant elégedett élénkzöldekkel, akik ismét kipipálhatnak egy nagy haditettet. Fontosak, lesz pénz, indulhat az újabb utazás, legyen mondjuk Magyarország, libamájgyár. Légy mancs. Nos, ami viszont a szigorított kormányrendeletet illeti, annak legnagyobb nyertesei alighanem az eddig méltatlanul semmibe vett halak. Mást ne mondjak: akinek például gömbakváriuma van, jobban teszi, ha legfeljebb növényt termeszt benne (vigyázat, azért abból se egészen mindegy, milyet és mennyit - lásd Farkas olimpikon és mások) - a növények jogairól meglehetősen kevés szó esik; teszem hozzá gyorsan, egyelőre! Annyira nem gúnyolódom: én például a fákat több mint értelmes, bölcs és érző lényeknek tartom, és nem csak azóta, hogy olvastam a Gyűrűk urát; továbbá egyetértek vele, hogy megvédjük a hóvirágot - amióta nagy a szigor, nem tépi le a hóvirágot senki. Inkább tövestől ássák ki és elviszik haza. Kétségem nincs amúgy, rövidesen megjelennek a radikális növényvédők, akik kitalálják majd, hogy a focisták lábbal tiporják a fűszálak jogait; hogy beszélgetni vagy játszani kell a répával, mielőtt meghámozod (most olvasom újra... höhö... na mindegy, így marad); és gyilkos, továbbá Kína esküdt ellensége, aki megeszi a mandarint. Különben: ki ellenőrzi majd, van-e gömbakváriumom? Lesz rá hivatal meg kormánybiztos? Gondolom, lesz. Kell a hely. Tényleg, a helyről jut eszembe, a tesóban se nyolcszáz hal lesz mostantól a kockaakváriumban, csak mondjuk tíz? És egyszer... bocs, tudom, nem idevág - de lesz majd egy embervédő bizottság is, amelyik megmondja, mennyi egy ember helyigénye? És lesz bizottság, amely azt a tíz négyzetmétert mindenkinek elintézi? Annak is, akinek egy sincs? Mert akkor majd kidobom a gömbakváriumom...

Itt a tavasz...

...hogy erre a szép és igaz felütésre milyen csodálatos ölelkező rímmel felelne egyik legjobb barátom, azt még e közismerten szabados nyelvezetű hasábokon sem tartanám teljes mértékben helyesnek idézni (plusz ott van ugye anyám, akinek még volt gyerekszobája, ha egybe is esett minden más szobájukkal, mivel azt hiszem, összesen egy volt, mindegy, szó szerint - szóval neki mondjuk, azt hiszem, trágár szó, hogy popsika). A megfejtéseket természetesen örömmel fogadom elektronikus formában, a legjobbak beküldőinek válogatott tavaszi programjavaslatokat küldök. Tavasszal először is fontos teendő a testépítés, a szerencsésebbeknek ugyanis rövidesen indul a strandszezon, amikor is roppant kínos, ha a gyepen sütkérező reményt keltő hölgyeknek még azt az egyszerű szórakozási formát sem tudjuk nyújtani, amikor is kellő szerénységgel, a kivagyiságnak még a látszatát is kerülve felajánljuk, fejtsék meg a hasunkon kialakított, tízszer tíz kockás, poénvadászat formátumú keresztrejtvényt, s húzzanak hozzá filctollat ugyanonnan: szolid félmosollyal fűzzük hozzá, hogy tizenkettőből válogathatnak... Ehhez viszont keményen dolgozni kell az erő műhelyében... Borzasztó, hogy rossz szokásom szerint újraolvastam az egészet, és rájöttem, hogy ez az utolsó blokk az égvilágon semmiről nem szól - leszámítva egyet... Hogy tudniillik mindenkinek mondom, felejtsen el mindent, tűz a szabadba, jól érezni magunkat - tiszta ingyen itt a tavasz.

Leghűségesebb olvasóim kívülről fújják már a hivatásos állatvédőkre vonatkozó - meglehet, kissé sztereotip - nézeteimet: persze lenyűgözi a bennem élő kis Spartacust, ha bárkik szabadon engednek négyezer nyércet (a szökevények felét már elkapták): ráadásul a roppant kedves tekintetű kisragadozók előtt egyébként egyetlen életpálya nyílhat meg, az is a haláluk után - a bundaság, vagy hogyan fogalmazzunk, más semmi. Szóval: hajrá, állatvédők! Ámde... Van itt azért pár bökkenő. Tekintsünk el most nagyvonalúan a nyércfarmos ember 180 ezer eurós kárától, ne gondoljuk, hogy ő egy hiteleket törlesztő szerencsétlen, aki most a pisztolycső huzagolását bámulja révetegen, miközben az ujja idegesen meg-megrándul - higgyük, hogy szivarozó nagytőkés, aki az egyenlőség jegyében szarik a nyércekre és az állatvédőkre is, felbont még egy palack jó évjáratú Veuve Cli"-t, és vesz húszezer vadiúj nyércet, amiből megint lesz négyszáz bunda, amiket bizonyos gonosz tőkésnék megvesznek, s ezeket a bundákat aztán militáns állatvédők húsvétkor bordó spray-vel és/vagy háztartási sósavval kezelik. Így kerek a világ. De vissza a szökéshez: három nap alatt az elszabadult nyércek nagyjából egy tonna táplálékot fogyasztottak - javarészt környékbeli háziszárnyasokat és más háziállatokat. Na most... ki védi meg a tyúkokat? Az állatvédők biztos nem, ők épp nyérceket engednek ki, hogy megehessék a tyúkokat... Nem is olyan egyszerű az élet, ugye? Ráadásul ezek tenyésztett nyércek - a természetben pakk annyi az esélyük, mint Gvárdián Károly 58 éves, édesanyjával élő bérszám- és kőfejtőnek, amikor hajótörés után a dél-indonéz szigetvilág egyik jelentősen lakatlan egységén partra veti a hullám, s összes túlélőeszköze egy B-52-es műpapír pilótadzseki, egy mentolos szipka és tíz deka, kissé sós nyári szalámi. És...

Szigorították a kedvtelésből tartott állatokra vonatkozó kormányrendeletet.

...bocs, ez még az előzőhöz: szóval a megszökött nyércek nyolcvan-kilencven százaléka a szabadban két héten belül elpusztul. Szemben a nyilván roppant elégedett élénkzöldekkel, akik ismét kipipálhatnak egy nagy haditettet. Fontosak, lesz pénz, indulhat az újabb utazás, legyen mondjuk Magyarország, libamájgyár. Légy mancs. Nos, ami viszont a szigorított kormányrendeletet illeti, annak legnagyobb nyertesei alighanem az eddig méltatlanul semmibe vett halak. Mást ne mondjak: akinek például gömbakváriuma van, jobban teszi, ha legfeljebb növényt termeszt benne (vigyázat, azért abból se egészen mindegy, milyet és mennyit - lásd Farkas olimpikon és mások) - a növények jogairól meglehetősen kevés szó esik; teszem hozzá gyorsan, egyelőre! Annyira nem gúnyolódom: én például a fákat több mint értelmes, bölcs és érző lényeknek tartom, és nem csak azóta, hogy olvastam a Gyűrűk urát; továbbá egyetértek vele, hogy megvédjük a hóvirágot - amióta nagy a szigor, nem tépi le a hóvirágot senki. Inkább tövestől ássák ki és elviszik haza. Kétségem nincs amúgy, rövidesen megjelennek a radikális növényvédők, akik kitalálják majd, hogy a focisták lábbal tiporják a fűszálak jogait; hogy beszélgetni vagy játszani kell a répával, mielőtt meghámozod (most olvasom újra... höhö... na mindegy, így marad); és gyilkos, továbbá Kína esküdt ellensége, aki megeszi a mandarint. Különben: ki ellenőrzi majd, van-e gömbakváriumom? Lesz rá hivatal meg kormánybiztos? Gondolom, lesz. Kell a hely. Tényleg, a helyről jut eszembe, a tesóban se nyolcszáz hal lesz mostantól a kockaakváriumban, csak mondjuk tíz? És egyszer... bocs, tudom, nem idevág - de lesz majd egy embervédő bizottság is, amelyik megmondja, mennyi egy ember helyigénye? És lesz bizottság, amely azt a tíz négyzetmétert mindenkinek elintézi? Annak is, akinek egy sincs? Mert akkor majd kidobom a gömbakváriumom...

Itt a tavasz...

...hogy erre a szép és igaz felütésre milyen csodálatos ölelkező rímmel felelne egyik legjobb barátom, azt még e közismerten szabados nyelvezetű hasábokon sem tartanám teljes mértékben helyesnek idézni (plusz ott van ugye anyám, akinek még volt gyerekszobája, ha egybe is esett minden más szobájukkal, mivel azt hiszem, összesen egy volt, mindegy, szó szerint - szóval neki mondjuk, azt hiszem, trágár szó, hogy popsika). A megfejtéseket természetesen örömmel fogadom elektronikus formában, a legjobbak beküldőinek válogatott tavaszi programjavaslatokat küldök. Tavasszal először is fontos teendő a testépítés, a szerencsésebbeknek ugyanis rövidesen indul a strandszezon, amikor is roppant kínos, ha a gyepen sütkérező reményt keltő hölgyeknek még azt az egyszerű szórakozási formát sem tudjuk nyújtani, amikor is kellő szerénységgel, a kivagyiságnak még a látszatát is kerülve felajánljuk, fejtsék meg a hasunkon kialakított, tízszer tíz kockás, poénvadászat formátumú keresztrejtvényt, s húzzanak hozzá filctollat ugyanonnan: szolid félmosollyal fűzzük hozzá, hogy tizenkettőből válogathatnak... Ehhez viszont keményen dolgozni kell az erő műhelyében... Borzasztó, hogy rossz szokásom szerint újraolvastam az egészet, és rájöttem, hogy ez az utolsó blokk az égvilágon semmiről nem szól - leszámítva egyet... Hogy tudniillik mindenkinek mondom, felejtsen el mindent, tűz a szabadba, jól érezni magunkat - tiszta ingyen itt a tavasz.

Leghűségesebb olvasóim kívülről fújják már a hivatásos állatvédőkre vonatkozó - meglehet, kissé sztereotip - nézeteimet: persze lenyűgözi a bennem élő kis Spartacust, ha bárkik szabadon engednek négyezer nyércet (a szökevények felét már elkapták): ráadásul a roppant kedves tekintetű kisragadozók előtt egyébként egyetlen életpálya nyílhat meg, az is a haláluk után - a bundaság, vagy hogyan fogalmazzunk, más semmi. Szóval: hajrá, állatvédők! Ámde... Van itt azért pár bökkenő. Tekintsünk el most nagyvonalúan a nyércfarmos ember 180 ezer eurós kárától, ne gondoljuk, hogy ő egy hiteleket törlesztő szerencsétlen, aki most a pisztolycső huzagolását bámulja révetegen, miközben az ujja idegesen meg-megrándul - higgyük, hogy szivarozó nagytőkés, aki az egyenlőség jegyében szarik a nyércekre és az állatvédőkre is, felbont még egy palack jó évjáratú Veuve Cli"-t, és vesz húszezer vadiúj nyércet, amiből megint lesz négyszáz bunda, amiket bizonyos gonosz tőkésnék megvesznek, s ezeket a bundákat aztán militáns állatvédők húsvétkor bordó spray-vel és/vagy háztartási sósavval kezelik. Így kerek a világ. De vissza a szökéshez: három nap alatt az elszabadult nyércek nagyjából egy tonna táplálékot fogyasztottak - javarészt környékbeli háziszárnyasokat és más háziállatokat. Na most... ki védi meg a tyúkokat? Az állatvédők biztos nem, ők épp nyérceket engednek ki, hogy megehessék a tyúkokat... Nem is olyan egyszerű az élet, ugye? Ráadásul ezek tenyésztett nyércek - a természetben pakk annyi az esélyük, mint Gvárdián Károly 58 éves, édesanyjával élő bérszám- és kőfejtőnek, amikor hajótörés után a dél-indonéz szigetvilág egyik jelentősen lakatlan egységén partra veti a hullám, s összes túlélőeszköze egy B-52-es műpapír pilótadzseki, egy mentolos szipka és tíz deka, kissé sós nyári szalámi. És...

Szigorították a kedvtelésből tartott állatokra vonatkozó kormányrendeletet.

...bocs, ez még az előzőhöz: szóval a megszökött nyércek nyolcvan-kilencven százaléka a szabadban két héten belül elpusztul. Szemben a nyilván roppant elégedett élénkzöldekkel, akik ismét kipipálhatnak egy nagy haditettet. Fontosak, lesz pénz, indulhat az újabb utazás, legyen mondjuk Magyarország, libamájgyár. Légy mancs. Nos, ami viszont a szigorított kormányrendeletet illeti, annak legnagyobb nyertesei alighanem az eddig méltatlanul semmibe vett halak. Mást ne mondjak: akinek például gömbakváriuma van, jobban teszi, ha legfeljebb növényt termeszt benne (vigyázat, azért abból se egészen mindegy, milyet és mennyit - lásd Farkas olimpikon és mások) - a növények jogairól meglehetősen kevés szó esik; teszem hozzá gyorsan, egyelőre! Annyira nem gúnyolódom: én például a fákat több mint értelmes, bölcs és érző lényeknek tartom, és nem csak azóta, hogy olvastam a Gyűrűk urát; továbbá egyetértek vele, hogy megvédjük a hóvirágot - amióta nagy a szigor, nem tépi le a hóvirágot senki. Inkább tövestől ássák ki és elviszik haza. Kétségem nincs amúgy, rövidesen megjelennek a radikális növényvédők, akik kitalálják majd, hogy a focisták lábbal tiporják a fűszálak jogait; hogy beszélgetni vagy játszani kell a répával, mielőtt meghámozod (most olvasom újra... höhö... na mindegy, így marad); és gyilkos, továbbá Kína esküdt ellensége, aki megeszi a mandarint. Különben: ki ellenőrzi majd, van-e gömbakváriumom? Lesz rá hivatal meg kormánybiztos? Gondolom, lesz. Kell a hely. Tényleg, a helyről jut eszembe, a tesóban se nyolcszáz hal lesz mostantól a kockaakváriumban, csak mondjuk tíz? És egyszer... bocs, tudom, nem idevág - de lesz majd egy embervédő bizottság is, amelyik megmondja, mennyi egy ember helyigénye? És lesz bizottság, amely azt a tíz négyzetmétert mindenkinek elintézi? Annak is, akinek egy sincs? Mert akkor majd kidobom a gömbakváriumom...

Itt a tavasz...

...hogy erre a szép és igaz felütésre milyen csodálatos ölelkező rímmel felelne egyik legjobb barátom, azt még e közismerten szabados nyelvezetű hasábokon sem tartanám teljes mértékben helyesnek idézni (plusz ott van ugye anyám, akinek még volt gyerekszobája, ha egybe is esett minden más szobájukkal, mivel azt hiszem, összesen egy volt, mindegy, szó szerint - szóval neki mondjuk, azt hiszem, trágár szó, hogy popsika). A megfejtéseket természetesen örömmel fogadom elektronikus formában, a legjobbak beküldőinek válogatott tavaszi programjavaslatokat küldök. Tavasszal először is fontos teendő a testépítés, a szerencsésebbeknek ugyanis rövidesen indul a strandszezon, amikor is roppant kínos, ha a gyepen sütkérező reményt keltő hölgyeknek még azt az egyszerű szórakozási formát sem tudjuk nyújtani, amikor is kellő szerénységgel, a kivagyiságnak még a látszatát is kerülve felajánljuk, fejtsék meg a hasunkon kialakított, tízszer tíz kockás, poénvadászat formátumú keresztrejtvényt, s húzzanak hozzá filctollat ugyanonnan: szolid félmosollyal fűzzük hozzá, hogy tizenkettőből válogathatnak... Ehhez viszont keményen dolgozni kell az erő műhelyében... Borzasztó, hogy rossz szokásom szerint újraolvastam az egészet, és rájöttem, hogy ez az utolsó blokk az égvilágon semmiről nem szól - leszámítva egyet... Hogy tudniillik mindenkinek mondom, felejtsen el mindent, tűz a szabadba, jól érezni magunkat - tiszta ingyen itt a tavasz.

Szigorították a kedvtelésből tartott állatokra vonatkozó kormányrendeletet.

...bocs, ez még az előzőhöz: szóval a megszökött nyércek nyolcvan-kilencven százaléka a szabadban két héten belül elpusztul. Szemben a nyilván roppant elégedett élénkzöldekkel, akik ismét kipipálhatnak egy nagy haditettet. Fontosak, lesz pénz, indulhat az újabb utazás, legyen mondjuk Magyarország, libamájgyár. Légy mancs. Nos, ami viszont a szigorított kormányrendeletet illeti, annak legnagyobb nyertesei alighanem az eddig méltatlanul semmibe vett halak. Mást ne mondjak: akinek például gömbakváriuma van, jobban teszi, ha legfeljebb növényt termeszt benne (vigyázat, azért abból se egészen mindegy, milyet és mennyit - lásd Farkas olimpikon és mások) - a növények jogairól meglehetősen kevés szó esik; teszem hozzá gyorsan, egyelőre! Annyira nem gúnyolódom: én például a fákat több mint értelmes, bölcs és érző lényeknek tartom, és nem csak azóta, hogy olvastam a Gyűrűk urát; továbbá egyetértek vele, hogy megvédjük a hóvirágot - amióta nagy a szigor, nem tépi le a hóvirágot senki. Inkább tövestől ássák ki és elviszik haza. Kétségem nincs amúgy, rövidesen megjelennek a radikális növényvédők, akik kitalálják majd, hogy a focisták lábbal tiporják a fűszálak jogait; hogy beszélgetni vagy játszani kell a répával, mielőtt meghámozod (most olvasom újra... höhö... na mindegy, így marad); és gyilkos, továbbá Kína esküdt ellensége, aki megeszi a mandarint. Különben: ki ellenőrzi majd, van-e gömbakváriumom? Lesz rá hivatal meg kormánybiztos? Gondolom, lesz. Kell a hely. Tényleg, a helyről jut eszembe, a tesóban se nyolcszáz hal lesz mostantól a kockaakváriumban, csak mondjuk tíz? És egyszer... bocs, tudom, nem idevág - de lesz majd egy embervédő bizottság is, amelyik megmondja, mennyi egy ember helyigénye? És lesz bizottság, amely azt a tíz négyzetmétert mindenkinek elintézi? Annak is, akinek egy sincs? Mert akkor majd kidobom a gömbakváriumom...

Itt a tavasz...

...hogy erre a szép és igaz felütésre milyen csodálatos ölelkező rímmel felelne egyik legjobb barátom, azt még e közismerten szabados nyelvezetű hasábokon sem tartanám teljes mértékben helyesnek idézni (plusz ott van ugye anyám, akinek még volt gyerekszobája, ha egybe is esett minden más szobájukkal, mivel azt hiszem, összesen egy volt, mindegy, szó szerint - szóval neki mondjuk, azt hiszem, trágár szó, hogy popsika). A megfejtéseket természetesen örömmel fogadom elektronikus formában, a legjobbak beküldőinek válogatott tavaszi programjavaslatokat küldök. Tavasszal először is fontos teendő a testépítés, a szerencsésebbeknek ugyanis rövidesen indul a strandszezon, amikor is roppant kínos, ha a gyepen sütkérező reményt keltő hölgyeknek még azt az egyszerű szórakozási formát sem tudjuk nyújtani, amikor is kellő szerénységgel, a kivagyiságnak még a látszatát is kerülve felajánljuk, fejtsék meg a hasunkon kialakított, tízszer tíz kockás, poénvadászat formátumú keresztrejtvényt, s húzzanak hozzá filctollat ugyanonnan: szolid félmosollyal fűzzük hozzá, hogy tizenkettőből válogathatnak... Ehhez viszont keményen dolgozni kell az erő műhelyében... Borzasztó, hogy rossz szokásom szerint újraolvastam az egészet, és rájöttem, hogy ez az utolsó blokk az égvilágon semmiről nem szól - leszámítva egyet... Hogy tudniillik mindenkinek mondom, felejtsen el mindent, tűz a szabadba, jól érezni magunkat - tiszta ingyen itt a tavasz.

Szigorították a kedvtelésből tartott állatokra vonatkozó kormányrendeletet.

...bocs, ez még az előzőhöz: szóval a megszökött nyércek nyolcvan-kilencven százaléka a szabadban két héten belül elpusztul. Szemben a nyilván roppant elégedett élénkzöldekkel, akik ismét kipipálhatnak egy nagy haditettet. Fontosak, lesz pénz, indulhat az újabb utazás, legyen mondjuk Magyarország, libamájgyár. Légy mancs. Nos, ami viszont a szigorított kormányrendeletet illeti, annak legnagyobb nyertesei alighanem az eddig méltatlanul semmibe vett halak. Mást ne mondjak: akinek például gömbakváriuma van, jobban teszi, ha legfeljebb növényt termeszt benne (vigyázat, azért abból se egészen mindegy, milyet és mennyit - lásd Farkas olimpikon és mások) - a növények jogairól meglehetősen kevés szó esik; teszem hozzá gyorsan, egyelőre! Annyira nem gúnyolódom: én például a fákat több mint értelmes, bölcs és érző lényeknek tartom, és nem csak azóta, hogy olvastam a Gyűrűk urát; továbbá egyetértek vele, hogy megvédjük a hóvirágot - amióta nagy a szigor, nem tépi le a hóvirágot senki. Inkább tövestől ássák ki és elviszik haza. Kétségem nincs amúgy, rövidesen megjelennek a radikális növényvédők, akik kitalálják majd, hogy a focisták lábbal tiporják a fűszálak jogait; hogy beszélgetni vagy játszani kell a répával, mielőtt meghámozod (most olvasom újra... höhö... na mindegy, így marad); és gyilkos, továbbá Kína esküdt ellensége, aki megeszi a mandarint. Különben: ki ellenőrzi majd, van-e gömbakváriumom? Lesz rá hivatal meg kormánybiztos? Gondolom, lesz. Kell a hely. Tényleg, a helyről jut eszembe, a tesóban se nyolcszáz hal lesz mostantól a kockaakváriumban, csak mondjuk tíz? És egyszer... bocs, tudom, nem idevág - de lesz majd egy embervédő bizottság is, amelyik megmondja, mennyi egy ember helyigénye? És lesz bizottság, amely azt a tíz négyzetmétert mindenkinek elintézi? Annak is, akinek egy sincs? Mert akkor majd kidobom a gömbakváriumom...

Itt a tavasz...

...hogy erre a szép és igaz felütésre milyen csodálatos ölelkező rímmel felelne egyik legjobb barátom, azt még e közismerten szabados nyelvezetű hasábokon sem tartanám teljes mértékben helyesnek idézni (plusz ott van ugye anyám, akinek még volt gyerekszobája, ha egybe is esett minden más szobájukkal, mivel azt hiszem, összesen egy volt, mindegy, szó szerint - szóval neki mondjuk, azt hiszem, trágár szó, hogy popsika). A megfejtéseket természetesen örömmel fogadom elektronikus formában, a legjobbak beküldőinek válogatott tavaszi programjavaslatokat küldök. Tavasszal először is fontos teendő a testépítés, a szerencsésebbeknek ugyanis rövidesen indul a strandszezon, amikor is roppant kínos, ha a gyepen sütkérező reményt keltő hölgyeknek még azt az egyszerű szórakozási formát sem tudjuk nyújtani, amikor is kellő szerénységgel, a kivagyiságnak még a látszatát is kerülve felajánljuk, fejtsék meg a hasunkon kialakított, tízszer tíz kockás, poénvadászat formátumú keresztrejtvényt, s húzzanak hozzá filctollat ugyanonnan: szolid félmosollyal fűzzük hozzá, hogy tizenkettőből válogathatnak... Ehhez viszont keményen dolgozni kell az erő műhelyében... Borzasztó, hogy rossz szokásom szerint újraolvastam az egészet, és rájöttem, hogy ez az utolsó blokk az égvilágon semmiről nem szól - leszámítva egyet... Hogy tudniillik mindenkinek mondom, felejtsen el mindent, tűz a szabadba, jól érezni magunkat - tiszta ingyen itt a tavasz.

Szigorították a kedvtelésből tartott állatokra vonatkozó kormányrendeletet.

...bocs, ez még az előzőhöz: szóval a megszökött nyércek nyolcvan-kilencven százaléka a szabadban két héten belül elpusztul. Szemben a nyilván roppant elégedett élénkzöldekkel, akik ismét kipipálhatnak egy nagy haditettet. Fontosak, lesz pénz, indulhat az újabb utazás, legyen mondjuk Magyarország, libamájgyár. Légy mancs. Nos, ami viszont a szigorított kormányrendeletet illeti, annak legnagyobb nyertesei alighanem az eddig méltatlanul semmibe vett halak. Mást ne mondjak: akinek például gömbakváriuma van, jobban teszi, ha legfeljebb növényt termeszt benne (vigyázat, azért abból se egészen mindegy, milyet és mennyit - lásd Farkas olimpikon és mások) - a növények jogairól meglehetősen kevés szó esik; teszem hozzá gyorsan, egyelőre! Annyira nem gúnyolódom: én például a fákat több mint értelmes, bölcs és érző lényeknek tartom, és nem csak azóta, hogy olvastam a Gyűrűk urát; továbbá egyetértek vele, hogy megvédjük a hóvirágot - amióta nagy a szigor, nem tépi le a hóvirágot senki. Inkább tövestől ássák ki és elviszik haza. Kétségem nincs amúgy, rövidesen megjelennek a radikális növényvédők, akik kitalálják majd, hogy a focisták lábbal tiporják a fűszálak jogait; hogy beszélgetni vagy játszani kell a répával, mielőtt meghámozod (most olvasom újra... höhö... na mindegy, így marad); és gyilkos, továbbá Kína esküdt ellensége, aki megeszi a mandarint. Különben: ki ellenőrzi majd, van-e gömbakváriumom? Lesz rá hivatal meg kormánybiztos? Gondolom, lesz. Kell a hely. Tényleg, a helyről jut eszembe, a tesóban se nyolcszáz hal lesz mostantól a kockaakváriumban, csak mondjuk tíz? És egyszer... bocs, tudom, nem idevág - de lesz majd egy embervédő bizottság is, amelyik megmondja, mennyi egy ember helyigénye? És lesz bizottság, amely azt a tíz négyzetmétert mindenkinek elintézi? Annak is, akinek egy sincs? Mert akkor majd kidobom a gömbakváriumom...

Itt a tavasz...

...hogy erre a szép és igaz felütésre milyen csodálatos ölelkező rímmel felelne egyik legjobb barátom, azt még e közismerten szabados nyelvezetű hasábokon sem tartanám teljes mértékben helyesnek idézni (plusz ott van ugye anyám, akinek még volt gyerekszobája, ha egybe is esett minden más szobájukkal, mivel azt hiszem, összesen egy volt, mindegy, szó szerint - szóval neki mondjuk, azt hiszem, trágár szó, hogy popsika). A megfejtéseket természetesen örömmel fogadom elektronikus formában, a legjobbak beküldőinek válogatott tavaszi programjavaslatokat küldök. Tavasszal először is fontos teendő a testépítés, a szerencsésebbeknek ugyanis rövidesen indul a strandszezon, amikor is roppant kínos, ha a gyepen sütkérező reményt keltő hölgyeknek még azt az egyszerű szórakozási formát sem tudjuk nyújtani, amikor is kellő szerénységgel, a kivagyiságnak még a látszatát is kerülve felajánljuk, fejtsék meg a hasunkon kialakított, tízszer tíz kockás, poénvadászat formátumú keresztrejtvényt, s húzzanak hozzá filctollat ugyanonnan: szolid félmosollyal fűzzük hozzá, hogy tizenkettőből válogathatnak... Ehhez viszont keményen dolgozni kell az erő műhelyében... Borzasztó, hogy rossz szokásom szerint újraolvastam az egészet, és rájöttem, hogy ez az utolsó blokk az égvilágon semmiről nem szól - leszámítva egyet... Hogy tudniillik mindenkinek mondom, felejtsen el mindent, tűz a szabadba, jól érezni magunkat - tiszta ingyen itt a tavasz.

Szigorították a kedvtelésből tartott állatokra vonatkozó kormányrendeletet.

...bocs, ez még az előzőhöz: szóval a megszökött nyércek nyolcvan-kilencven százaléka a szabadban két héten belül elpusztul. Szemben a nyilván roppant elégedett élénkzöldekkel, akik ismét kipipálhatnak egy nagy haditettet. Fontosak, lesz pénz, indulhat az újabb utazás, legyen mondjuk Magyarország, libamájgyár. Légy mancs. Nos, ami viszont a szigorított kormányrendeletet illeti, annak legnagyobb nyertesei alighanem az eddig méltatlanul semmibe vett halak. Mást ne mondjak: akinek például gömbakváriuma van, jobban teszi, ha legfeljebb növényt termeszt benne (vigyázat, azért abból se egészen mindegy, milyet és mennyit - lásd Farkas olimpikon és mások) - a növények jogairól meglehetősen kevés szó esik; teszem hozzá gyorsan, egyelőre! Annyira nem gúnyolódom: én például a fákat több mint értelmes, bölcs és érző lényeknek tartom, és nem csak azóta, hogy olvastam a Gyűrűk urát; továbbá egyetértek vele, hogy megvédjük a hóvirágot - amióta nagy a szigor, nem tépi le a hóvirágot senki. Inkább tövestől ássák ki és elviszik haza. Kétségem nincs amúgy, rövidesen megjelennek a radikális növényvédők, akik kitalálják majd, hogy a focisták lábbal tiporják a fűszálak jogait; hogy beszélgetni vagy játszani kell a répával, mielőtt meghámozod (most olvasom újra... höhö... na mindegy, így marad); és gyilkos, továbbá Kína esküdt ellensége, aki megeszi a mandarint. Különben: ki ellenőrzi majd, van-e gömbakváriumom? Lesz rá hivatal meg kormánybiztos? Gondolom, lesz. Kell a hely. Tényleg, a helyről jut eszembe, a tesóban se nyolcszáz hal lesz mostantól a kockaakváriumban, csak mondjuk tíz? És egyszer... bocs, tudom, nem idevág - de lesz majd egy embervédő bizottság is, amelyik megmondja, mennyi egy ember helyigénye? És lesz bizottság, amely azt a tíz négyzetmétert mindenkinek elintézi? Annak is, akinek egy sincs? Mert akkor majd kidobom a gömbakváriumom...

Itt a tavasz...

...hogy erre a szép és igaz felütésre milyen csodálatos ölelkező rímmel felelne egyik legjobb barátom, azt még e közismerten szabados nyelvezetű hasábokon sem tartanám teljes mértékben helyesnek idézni (plusz ott van ugye anyám, akinek még volt gyerekszobája, ha egybe is esett minden más szobájukkal, mivel azt hiszem, összesen egy volt, mindegy, szó szerint - szóval neki mondjuk, azt hiszem, trágár szó, hogy popsika). A megfejtéseket természetesen örömmel fogadom elektronikus formában, a legjobbak beküldőinek válogatott tavaszi programjavaslatokat küldök. Tavasszal először is fontos teendő a testépítés, a szerencsésebbeknek ugyanis rövidesen indul a strandszezon, amikor is roppant kínos, ha a gyepen sütkérező reményt keltő hölgyeknek még azt az egyszerű szórakozási formát sem tudjuk nyújtani, amikor is kellő szerénységgel, a kivagyiságnak még a látszatát is kerülve felajánljuk, fejtsék meg a hasunkon kialakított, tízszer tíz kockás, poénvadászat formátumú keresztrejtvényt, s húzzanak hozzá filctollat ugyanonnan: szolid félmosollyal fűzzük hozzá, hogy tizenkettőből válogathatnak... Ehhez viszont keményen dolgozni kell az erő műhelyében... Borzasztó, hogy rossz szokásom szerint újraolvastam az egészet, és rájöttem, hogy ez az utolsó blokk az égvilágon semmiről nem szól - leszámítva egyet... Hogy tudniillik mindenkinek mondom, felejtsen el mindent, tűz a szabadba, jól érezni magunkat - tiszta ingyen itt a tavasz.

...bocs, ez még az előzőhöz: szóval a megszökött nyércek nyolcvan-kilencven százaléka a szabadban két héten belül elpusztul. Szemben a nyilván roppant elégedett élénkzöldekkel, akik ismét kipipálhatnak egy nagy haditettet. Fontosak, lesz pénz, indulhat az újabb utazás, legyen mondjuk Magyarország, libamájgyár. Légy mancs. Nos, ami viszont a szigorított kormányrendeletet illeti, annak legnagyobb nyertesei alighanem az eddig méltatlanul semmibe vett halak. Mást ne mondjak: akinek például gömbakváriuma van, jobban teszi, ha legfeljebb növényt termeszt benne (vigyázat, azért abból se egészen mindegy, milyet és mennyit - lásd Farkas olimpikon és mások) - a növények jogairól meglehetősen kevés szó esik; teszem hozzá gyorsan, egyelőre! Annyira nem gúnyolódom: én például a fákat több mint értelmes, bölcs és érző lényeknek tartom, és nem csak azóta, hogy olvastam a Gyűrűk urát; továbbá egyetértek vele, hogy megvédjük a hóvirágot - amióta nagy a szigor, nem tépi le a hóvirágot senki. Inkább tövestől ássák ki és elviszik haza. Kétségem nincs amúgy, rövidesen megjelennek a radikális növényvédők, akik kitalálják majd, hogy a focisták lábbal tiporják a fűszálak jogait; hogy beszélgetni vagy játszani kell a répával, mielőtt meghámozod (most olvasom újra... höhö... na mindegy, így marad); és gyilkos, továbbá Kína esküdt ellensége, aki megeszi a mandarint. Különben: ki ellenőrzi majd, van-e gömbakváriumom? Lesz rá hivatal meg kormánybiztos? Gondolom, lesz. Kell a hely. Tényleg, a helyről jut eszembe, a tesóban se nyolcszáz hal lesz mostantól a kockaakváriumban, csak mondjuk tíz? És egyszer... bocs, tudom, nem idevág - de lesz majd egy embervédő bizottság is, amelyik megmondja, mennyi egy ember helyigénye? És lesz bizottság, amely azt a tíz négyzetmétert mindenkinek elintézi? Annak is, akinek egy sincs? Mert akkor majd kidobom a gömbakváriumom...

Itt a tavasz...

...hogy erre a szép és igaz felütésre milyen csodálatos ölelkező rímmel felelne egyik legjobb barátom, azt még e közismerten szabados nyelvezetű hasábokon sem tartanám teljes mértékben helyesnek idézni (plusz ott van ugye anyám, akinek még volt gyerekszobája, ha egybe is esett minden más szobájukkal, mivel azt hiszem, összesen egy volt, mindegy, szó szerint - szóval neki mondjuk, azt hiszem, trágár szó, hogy popsika). A megfejtéseket természetesen örömmel fogadom elektronikus formában, a legjobbak beküldőinek válogatott tavaszi programjavaslatokat küldök. Tavasszal először is fontos teendő a testépítés, a szerencsésebbeknek ugyanis rövidesen indul a strandszezon, amikor is roppant kínos, ha a gyepen sütkérező reményt keltő hölgyeknek még azt az egyszerű szórakozási formát sem tudjuk nyújtani, amikor is kellő szerénységgel, a kivagyiságnak még a látszatát is kerülve felajánljuk, fejtsék meg a hasunkon kialakított, tízszer tíz kockás, poénvadászat formátumú keresztrejtvényt, s húzzanak hozzá filctollat ugyanonnan: szolid félmosollyal fűzzük hozzá, hogy tizenkettőből válogathatnak... Ehhez viszont keményen dolgozni kell az erő műhelyében... Borzasztó, hogy rossz szokásom szerint újraolvastam az egészet, és rájöttem, hogy ez az utolsó blokk az égvilágon semmiről nem szól - leszámítva egyet... Hogy tudniillik mindenkinek mondom, felejtsen el mindent, tűz a szabadba, jól érezni magunkat - tiszta ingyen itt a tavasz.

...bocs, ez még az előzőhöz: szóval a megszökött nyércek nyolcvan-kilencven százaléka a szabadban két héten belül elpusztul. Szemben a nyilván roppant elégedett élénkzöldekkel, akik ismét kipipálhatnak egy nagy haditettet. Fontosak, lesz pénz, indulhat az újabb utazás, legyen mondjuk Magyarország, libamájgyár. Légy mancs. Nos, ami viszont a szigorított kormányrendeletet illeti, annak legnagyobb nyertesei alighanem az eddig méltatlanul semmibe vett halak. Mást ne mondjak: akinek például gömbakváriuma van, jobban teszi, ha legfeljebb növényt termeszt benne (vigyázat, azért abból se egészen mindegy, milyet és mennyit - lásd Farkas olimpikon és mások) - a növények jogairól meglehetősen kevés szó esik; teszem hozzá gyorsan, egyelőre! Annyira nem gúnyolódom: én például a fákat több mint értelmes, bölcs és érző lényeknek tartom, és nem csak azóta, hogy olvastam a Gyűrűk urát; továbbá egyetértek vele, hogy megvédjük a hóvirágot - amióta nagy a szigor, nem tépi le a hóvirágot senki. Inkább tövestől ássák ki és elviszik haza. Kétségem nincs amúgy, rövidesen megjelennek a radikális növényvédők, akik kitalálják majd, hogy a focisták lábbal tiporják a fűszálak jogait; hogy beszélgetni vagy játszani kell a répával, mielőtt meghámozod (most olvasom újra... höhö... na mindegy, így marad); és gyilkos, továbbá Kína esküdt ellensége, aki megeszi a mandarint. Különben: ki ellenőrzi majd, van-e gömbakváriumom? Lesz rá hivatal meg kormánybiztos? Gondolom, lesz. Kell a hely. Tényleg, a helyről jut eszembe, a tesóban se nyolcszáz hal lesz mostantól a kockaakváriumban, csak mondjuk tíz? És egyszer... bocs, tudom, nem idevág - de lesz majd egy embervédő bizottság is, amelyik megmondja, mennyi egy ember helyigénye? És lesz bizottság, amely azt a tíz négyzetmétert mindenkinek elintézi? Annak is, akinek egy sincs? Mert akkor majd kidobom a gömbakváriumom...

Itt a tavasz...

...hogy erre a szép és igaz felütésre milyen csodálatos ölelkező rímmel felelne egyik legjobb barátom, azt még e közismerten szabados nyelvezetű hasábokon sem tartanám teljes mértékben helyesnek idézni (plusz ott van ugye anyám, akinek még volt gyerekszobája, ha egybe is esett minden más szobájukkal, mivel azt hiszem, összesen egy volt, mindegy, szó szerint - szóval neki mondjuk, azt hiszem, trágár szó, hogy popsika). A megfejtéseket természetesen örömmel fogadom elektronikus formában, a legjobbak beküldőinek válogatott tavaszi programjavaslatokat küldök. Tavasszal először is fontos teendő a testépítés, a szerencsésebbeknek ugyanis rövidesen indul a strandszezon, amikor is roppant kínos, ha a gyepen sütkérező reményt keltő hölgyeknek még azt az egyszerű szórakozási formát sem tudjuk nyújtani, amikor is kellő szerénységgel, a kivagyiságnak még a látszatát is kerülve felajánljuk, fejtsék meg a hasunkon kialakított, tízszer tíz kockás, poénvadászat formátumú keresztrejtvényt, s húzzanak hozzá filctollat ugyanonnan: szolid félmosollyal fűzzük hozzá, hogy tizenkettőből válogathatnak... Ehhez viszont keményen dolgozni kell az erő műhelyében... Borzasztó, hogy rossz szokásom szerint újraolvastam az egészet, és rájöttem, hogy ez az utolsó blokk az égvilágon semmiről nem szól - leszámítva egyet... Hogy tudniillik mindenkinek mondom, felejtsen el mindent, tűz a szabadba, jól érezni magunkat - tiszta ingyen itt a tavasz.

...bocs, ez még az előzőhöz: szóval a megszökött nyércek nyolcvan-kilencven százaléka a szabadban két héten belül elpusztul. Szemben a nyilván roppant elégedett élénkzöldekkel, akik ismét kipipálhatnak egy nagy haditettet. Fontosak, lesz pénz, indulhat az újabb utazás, legyen mondjuk Magyarország, libamájgyár. Légy mancs. Nos, ami viszont a szigorított kormányrendeletet illeti, annak legnagyobb nyertesei alighanem az eddig méltatlanul semmibe vett halak. Mást ne mondjak: akinek például gömbakváriuma van, jobban teszi, ha legfeljebb növényt termeszt benne (vigyázat, azért abból se egészen mindegy, milyet és mennyit - lásd Farkas olimpikon és mások) - a növények jogairól meglehetősen kevés szó esik; teszem hozzá gyorsan, egyelőre! Annyira nem gúnyolódom: én például a fákat több mint értelmes, bölcs és érző lényeknek tartom, és nem csak azóta, hogy olvastam a Gyűrűk urát; továbbá egyetértek vele, hogy megvédjük a hóvirágot - amióta nagy a szigor, nem tépi le a hóvirágot senki. Inkább tövestől ássák ki és elviszik haza. Kétségem nincs amúgy, rövidesen megjelennek a radikális növényvédők, akik kitalálják majd, hogy a focisták lábbal tiporják a fűszálak jogait; hogy beszélgetni vagy játszani kell a répával, mielőtt meghámozod (most olvasom újra... höhö... na mindegy, így marad); és gyilkos, továbbá Kína esküdt ellensége, aki megeszi a mandarint. Különben: ki ellenőrzi majd, van-e gömbakváriumom? Lesz rá hivatal meg kormánybiztos? Gondolom, lesz. Kell a hely. Tényleg, a helyről jut eszembe, a tesóban se nyolcszáz hal lesz mostantól a kockaakváriumban, csak mondjuk tíz? És egyszer... bocs, tudom, nem idevág - de lesz majd egy embervédő bizottság is, amelyik megmondja, mennyi egy ember helyigénye? És lesz bizottság, amely azt a tíz négyzetmétert mindenkinek elintézi? Annak is, akinek egy sincs? Mert akkor majd kidobom a gömbakváriumom...

Itt a tavasz...

...hogy erre a szép és igaz felütésre milyen csodálatos ölelkező rímmel felelne egyik legjobb barátom, azt még e közismerten szabados nyelvezetű hasábokon sem tartanám teljes mértékben helyesnek idézni (plusz ott van ugye anyám, akinek még volt gyerekszobája, ha egybe is esett minden más szobájukkal, mivel azt hiszem, összesen egy volt, mindegy, szó szerint - szóval neki mondjuk, azt hiszem, trágár szó, hogy popsika). A megfejtéseket természetesen örömmel fogadom elektronikus formában, a legjobbak beküldőinek válogatott tavaszi programjavaslatokat küldök. Tavasszal először is fontos teendő a testépítés, a szerencsésebbeknek ugyanis rövidesen indul a strandszezon, amikor is roppant kínos, ha a gyepen sütkérező reményt keltő hölgyeknek még azt az egyszerű szórakozási formát sem tudjuk nyújtani, amikor is kellő szerénységgel, a kivagyiságnak még a látszatát is kerülve felajánljuk, fejtsék meg a hasunkon kialakított, tízszer tíz kockás, poénvadászat formátumú keresztrejtvényt, s húzzanak hozzá filctollat ugyanonnan: szolid félmosollyal fűzzük hozzá, hogy tizenkettőből válogathatnak... Ehhez viszont keményen dolgozni kell az erő műhelyében... Borzasztó, hogy rossz szokásom szerint újraolvastam az egészet, és rájöttem, hogy ez az utolsó blokk az égvilágon semmiről nem szól - leszámítva egyet... Hogy tudniillik mindenkinek mondom, felejtsen el mindent, tűz a szabadba, jól érezni magunkat - tiszta ingyen itt a tavasz.

...bocs, ez még az előzőhöz: szóval a megszökött nyércek nyolcvan-kilencven százaléka a szabadban két héten belül elpusztul. Szemben a nyilván roppant elégedett élénkzöldekkel, akik ismét kipipálhatnak egy nagy haditettet. Fontosak, lesz pénz, indulhat az újabb utazás, legyen mondjuk Magyarország, libamájgyár. Légy mancs. Nos, ami viszont a szigorított kormányrendeletet illeti, annak legnagyobb nyertesei alighanem az eddig méltatlanul semmibe vett halak. Mást ne mondjak: akinek például gömbakváriuma van, jobban teszi, ha legfeljebb növényt termeszt benne (vigyázat, azért abból se egészen mindegy, milyet és mennyit - lásd Farkas olimpikon és mások) - a növények jogairól meglehetősen kevés szó esik; teszem hozzá gyorsan, egyelőre! Annyira nem gúnyolódom: én például a fákat több mint értelmes, bölcs és érző lényeknek tartom, és nem csak azóta, hogy olvastam a Gyűrűk urát; továbbá egyetértek vele, hogy megvédjük a hóvirágot - amióta nagy a szigor, nem tépi le a hóvirágot senki. Inkább tövestől ássák ki és elviszik haza. Kétségem nincs amúgy, rövidesen megjelennek a radikális növényvédők, akik kitalálják majd, hogy a focisták lábbal tiporják a fűszálak jogait; hogy beszélgetni vagy játszani kell a répával, mielőtt meghámozod (most olvasom újra... höhö... na mindegy, így marad); és gyilkos, továbbá Kína esküdt ellensége, aki megeszi a mandarint. Különben: ki ellenőrzi majd, van-e gömbakváriumom? Lesz rá hivatal meg kormánybiztos? Gondolom, lesz. Kell a hely. Tényleg, a helyről jut eszembe, a tesóban se nyolcszáz hal lesz mostantól a kockaakváriumban, csak mondjuk tíz? És egyszer... bocs, tudom, nem idevág - de lesz majd egy embervédő bizottság is, amelyik megmondja, mennyi egy ember helyigénye? És lesz bizottság, amely azt a tíz négyzetmétert mindenkinek elintézi? Annak is, akinek egy sincs? Mert akkor majd kidobom a gömbakváriumom...

Itt a tavasz...

...hogy erre a szép és igaz felütésre milyen csodálatos ölelkező rímmel felelne egyik legjobb barátom, azt még e közismerten szabados nyelvezetű hasábokon sem tartanám teljes mértékben helyesnek idézni (plusz ott van ugye anyám, akinek még volt gyerekszobája, ha egybe is esett minden más szobájukkal, mivel azt hiszem, összesen egy volt, mindegy, szó szerint - szóval neki mondjuk, azt hiszem, trágár szó, hogy popsika). A megfejtéseket természetesen örömmel fogadom elektronikus formában, a legjobbak beküldőinek válogatott tavaszi programjavaslatokat küldök. Tavasszal először is fontos teendő a testépítés, a szerencsésebbeknek ugyanis rövidesen indul a strandszezon, amikor is roppant kínos, ha a gyepen sütkérező reményt keltő hölgyeknek még azt az egyszerű szórakozási formát sem tudjuk nyújtani, amikor is kellő szerénységgel, a kivagyiságnak még a látszatát is kerülve felajánljuk, fejtsék meg a hasunkon kialakított, tízszer tíz kockás, poénvadászat formátumú keresztrejtvényt, s húzzanak hozzá filctollat ugyanonnan: szolid félmosollyal fűzzük hozzá, hogy tizenkettőből válogathatnak... Ehhez viszont keményen dolgozni kell az erő műhelyében... Borzasztó, hogy rossz szokásom szerint újraolvastam az egészet, és rájöttem, hogy ez az utolsó blokk az égvilágon semmiről nem szól - leszámítva egyet... Hogy tudniillik mindenkinek mondom, felejtsen el mindent, tűz a szabadba, jól érezni magunkat - tiszta ingyen itt a tavasz.

Itt a tavasz...

...hogy erre a szép és igaz felütésre milyen csodálatos ölelkező rímmel felelne egyik legjobb barátom, azt még e közismerten szabados nyelvezetű hasábokon sem tartanám teljes mértékben helyesnek idézni (plusz ott van ugye anyám, akinek még volt gyerekszobája, ha egybe is esett minden más szobájukkal, mivel azt hiszem, összesen egy volt, mindegy, szó szerint - szóval neki mondjuk, azt hiszem, trágár szó, hogy popsika). A megfejtéseket természetesen örömmel fogadom elektronikus formában, a legjobbak beküldőinek válogatott tavaszi programjavaslatokat küldök. Tavasszal először is fontos teendő a testépítés, a szerencsésebbeknek ugyanis rövidesen indul a strandszezon, amikor is roppant kínos, ha a gyepen sütkérező reményt keltő hölgyeknek még azt az egyszerű szórakozási formát sem tudjuk nyújtani, amikor is kellő szerénységgel, a kivagyiságnak még a látszatát is kerülve felajánljuk, fejtsék meg a hasunkon kialakított, tízszer tíz kockás, poénvadászat formátumú keresztrejtvényt, s húzzanak hozzá filctollat ugyanonnan: szolid félmosollyal fűzzük hozzá, hogy tizenkettőből válogathatnak... Ehhez viszont keményen dolgozni kell az erő műhelyében... Borzasztó, hogy rossz szokásom szerint újraolvastam az egészet, és rájöttem, hogy ez az utolsó blokk az égvilágon semmiről nem szól - leszámítva egyet... Hogy tudniillik mindenkinek mondom, felejtsen el mindent, tűz a szabadba, jól érezni magunkat - tiszta ingyen itt a tavasz.

Itt a tavasz...

...hogy erre a szép és igaz felütésre milyen csodálatos ölelkező rímmel felelne egyik legjobb barátom, azt még e közismerten szabados nyelvezetű hasábokon sem tartanám teljes mértékben helyesnek idézni (plusz ott van ugye anyám, akinek még volt gyerekszobája, ha egybe is esett minden más szobájukkal, mivel azt hiszem, összesen egy volt, mindegy, szó szerint - szóval neki mondjuk, azt hiszem, trágár szó, hogy popsika). A megfejtéseket természetesen örömmel fogadom elektronikus formában, a legjobbak beküldőinek válogatott tavaszi programjavaslatokat küldök. Tavasszal először is fontos teendő a testépítés, a szerencsésebbeknek ugyanis rövidesen indul a strandszezon, amikor is roppant kínos, ha a gyepen sütkérező reményt keltő hölgyeknek még azt az egyszerű szórakozási formát sem tudjuk nyújtani, amikor is kellő szerénységgel, a kivagyiságnak még a látszatát is kerülve felajánljuk, fejtsék meg a hasunkon kialakított, tízszer tíz kockás, poénvadászat formátumú keresztrejtvényt, s húzzanak hozzá filctollat ugyanonnan: szolid félmosollyal fűzzük hozzá, hogy tizenkettőből válogathatnak... Ehhez viszont keményen dolgozni kell az erő műhelyében... Borzasztó, hogy rossz szokásom szerint újraolvastam az egészet, és rájöttem, hogy ez az utolsó blokk az égvilágon semmiről nem szól - leszámítva egyet... Hogy tudniillik mindenkinek mondom, felejtsen el mindent, tűz a szabadba, jól érezni magunkat - tiszta ingyen itt a tavasz.

Itt a tavasz...

...hogy erre a szép és igaz felütésre milyen csodálatos ölelkező rímmel felelne egyik legjobb barátom, azt még e közismerten szabados nyelvezetű hasábokon sem tartanám teljes mértékben helyesnek idézni (plusz ott van ugye anyám, akinek még volt gyerekszobája, ha egybe is esett minden más szobájukkal, mivel azt hiszem, összesen egy volt, mindegy, szó szerint - szóval neki mondjuk, azt hiszem, trágár szó, hogy popsika). A megfejtéseket természetesen örömmel fogadom elektronikus formában, a legjobbak beküldőinek válogatott tavaszi programjavaslatokat küldök. Tavasszal először is fontos teendő a testépítés, a szerencsésebbeknek ugyanis rövidesen indul a strandszezon, amikor is roppant kínos, ha a gyepen sütkérező reményt keltő hölgyeknek még azt az egyszerű szórakozási formát sem tudjuk nyújtani, amikor is kellő szerénységgel, a kivagyiságnak még a látszatát is kerülve felajánljuk, fejtsék meg a hasunkon kialakított, tízszer tíz kockás, poénvadászat formátumú keresztrejtvényt, s húzzanak hozzá filctollat ugyanonnan: szolid félmosollyal fűzzük hozzá, hogy tizenkettőből válogathatnak... Ehhez viszont keményen dolgozni kell az erő műhelyében... Borzasztó, hogy rossz szokásom szerint újraolvastam az egészet, és rájöttem, hogy ez az utolsó blokk az égvilágon semmiről nem szól - leszámítva egyet... Hogy tudniillik mindenkinek mondom, felejtsen el mindent, tűz a szabadba, jól érezni magunkat - tiszta ingyen itt a tavasz.

Itt a tavasz...

...hogy erre a szép és igaz felütésre milyen csodálatos ölelkező rímmel felelne egyik legjobb barátom, azt még e közismerten szabados nyelvezetű hasábokon sem tartanám teljes mértékben helyesnek idézni (plusz ott van ugye anyám, akinek még volt gyerekszobája, ha egybe is esett minden más szobájukkal, mivel azt hiszem, összesen egy volt, mindegy, szó szerint - szóval neki mondjuk, azt hiszem, trágár szó, hogy popsika). A megfejtéseket természetesen örömmel fogadom elektronikus formában, a legjobbak beküldőinek válogatott tavaszi programjavaslatokat küldök. Tavasszal először is fontos teendő a testépítés, a szerencsésebbeknek ugyanis rövidesen indul a strandszezon, amikor is roppant kínos, ha a gyepen sütkérező reményt keltő hölgyeknek még azt az egyszerű szórakozási formát sem tudjuk nyújtani, amikor is kellő szerénységgel, a kivagyiságnak még a látszatát is kerülve felajánljuk, fejtsék meg a hasunkon kialakított, tízszer tíz kockás, poénvadászat formátumú keresztrejtvényt, s húzzanak hozzá filctollat ugyanonnan: szolid félmosollyal fűzzük hozzá, hogy tizenkettőből válogathatnak... Ehhez viszont keményen dolgozni kell az erő műhelyében... Borzasztó, hogy rossz szokásom szerint újraolvastam az egészet, és rájöttem, hogy ez az utolsó blokk az égvilágon semmiről nem szól - leszámítva egyet... Hogy tudniillik mindenkinek mondom, felejtsen el mindent, tűz a szabadba, jól érezni magunkat - tiszta ingyen itt a tavasz.

...hogy erre a szép és igaz felütésre milyen csodálatos ölelkező rímmel felelne egyik legjobb barátom, azt még e közismerten szabados nyelvezetű hasábokon sem tartanám teljes mértékben helyesnek idézni (plusz ott van ugye anyám, akinek még volt gyerekszobája, ha egybe is esett minden más szobájukkal, mivel azt hiszem, összesen egy volt, mindegy, szó szerint - szóval neki mondjuk, azt hiszem, trágár szó, hogy popsika). A megfejtéseket természetesen örömmel fogadom elektronikus formában, a legjobbak beküldőinek válogatott tavaszi programjavaslatokat küldök. Tavasszal először is fontos teendő a testépítés, a szerencsésebbeknek ugyanis rövidesen indul a strandszezon, amikor is roppant kínos, ha a gyepen sütkérező reményt keltő hölgyeknek még azt az egyszerű szórakozási formát sem tudjuk nyújtani, amikor is kellő szerénységgel, a kivagyiságnak még a látszatát is kerülve felajánljuk, fejtsék meg a hasunkon kialakított, tízszer tíz kockás, poénvadászat formátumú keresztrejtvényt, s húzzanak hozzá filctollat ugyanonnan: szolid félmosollyal fűzzük hozzá, hogy tizenkettőből válogathatnak... Ehhez viszont keményen dolgozni kell az erő műhelyében... Borzasztó, hogy rossz szokásom szerint újraolvastam az egészet, és rájöttem, hogy ez az utolsó blokk az égvilágon semmiről nem szól - leszámítva egyet... Hogy tudniillik mindenkinek mondom, felejtsen el mindent, tűz a szabadba, jól érezni magunkat - tiszta ingyen itt a tavasz.

...hogy erre a szép és igaz felütésre milyen csodálatos ölelkező rímmel felelne egyik legjobb barátom, azt még e közismerten szabados nyelvezetű hasábokon sem tartanám teljes mértékben helyesnek idézni (plusz ott van ugye anyám, akinek még volt gyerekszobája, ha egybe is esett minden más szobájukkal, mivel azt hiszem, összesen egy volt, mindegy, szó szerint - szóval neki mondjuk, azt hiszem, trágár szó, hogy popsika). A megfejtéseket természetesen örömmel fogadom elektronikus formában, a legjobbak beküldőinek válogatott tavaszi programjavaslatokat küldök. Tavasszal először is fontos teendő a testépítés, a szerencsésebbeknek ugyanis rövidesen indul a strandszezon, amikor is roppant kínos, ha a gyepen sütkérező reményt keltő hölgyeknek még azt az egyszerű szórakozási formát sem tudjuk nyújtani, amikor is kellő szerénységgel, a kivagyiságnak még a látszatát is kerülve felajánljuk, fejtsék meg a hasunkon kialakított, tízszer tíz kockás, poénvadászat formátumú keresztrejtvényt, s húzzanak hozzá filctollat ugyanonnan: szolid félmosollyal fűzzük hozzá, hogy tizenkettőből válogathatnak... Ehhez viszont keményen dolgozni kell az erő műhelyében... Borzasztó, hogy rossz szokásom szerint újraolvastam az egészet, és rájöttem, hogy ez az utolsó blokk az égvilágon semmiről nem szól - leszámítva egyet... Hogy tudniillik mindenkinek mondom, felejtsen el mindent, tűz a szabadba, jól érezni magunkat - tiszta ingyen itt a tavasz.

...hogy erre a szép és igaz felütésre milyen csodálatos ölelkező rímmel felelne egyik legjobb barátom, azt még e közismerten szabados nyelvezetű hasábokon sem tartanám teljes mértékben helyesnek idézni (plusz ott van ugye anyám, akinek még volt gyerekszobája, ha egybe is esett minden más szobájukkal, mivel azt hiszem, összesen egy volt, mindegy, szó szerint - szóval neki mondjuk, azt hiszem, trágár szó, hogy popsika). A megfejtéseket természetesen örömmel fogadom elektronikus formában, a legjobbak beküldőinek válogatott tavaszi programjavaslatokat küldök. Tavasszal először is fontos teendő a testépítés, a szerencsésebbeknek ugyanis rövidesen indul a strandszezon, amikor is roppant kínos, ha a gyepen sütkérező reményt keltő hölgyeknek még azt az egyszerű szórakozási formát sem tudjuk nyújtani, amikor is kellő szerénységgel, a kivagyiságnak még a látszatát is kerülve felajánljuk, fejtsék meg a hasunkon kialakított, tízszer tíz kockás, poénvadászat formátumú keresztrejtvényt, s húzzanak hozzá filctollat ugyanonnan: szolid félmosollyal fűzzük hozzá, hogy tizenkettőből válogathatnak... Ehhez viszont keményen dolgozni kell az erő műhelyében... Borzasztó, hogy rossz szokásom szerint újraolvastam az egészet, és rájöttem, hogy ez az utolsó blokk az égvilágon semmiről nem szól - leszámítva egyet... Hogy tudniillik mindenkinek mondom, felejtsen el mindent, tűz a szabadba, jól érezni magunkat - tiszta ingyen itt a tavasz.

...hogy erre a szép és igaz felütésre milyen csodálatos ölelkező rímmel felelne egyik legjobb barátom, azt még e közismerten szabados nyelvezetű hasábokon sem tartanám teljes mértékben helyesnek idézni (plusz ott van ugye anyám, akinek még volt gyerekszobája, ha egybe is esett minden más szobájukkal, mivel azt hiszem, összesen egy volt, mindegy, szó szerint - szóval neki mondjuk, azt hiszem, trágár szó, hogy popsika). A megfejtéseket természetesen örömmel fogadom elektronikus formában, a legjobbak beküldőinek válogatott tavaszi programjavaslatokat küldök. Tavasszal először is fontos teendő a testépítés, a szerencsésebbeknek ugyanis rövidesen indul a strandszezon, amikor is roppant kínos, ha a gyepen sütkérező reményt keltő hölgyeknek még azt az egyszerű szórakozási formát sem tudjuk nyújtani, amikor is kellő szerénységgel, a kivagyiságnak még a látszatát is kerülve felajánljuk, fejtsék meg a hasunkon kialakított, tízszer tíz kockás, poénvadászat formátumú keresztrejtvényt, s húzzanak hozzá filctollat ugyanonnan: szolid félmosollyal fűzzük hozzá, hogy tizenkettőből válogathatnak... Ehhez viszont keményen dolgozni kell az erő műhelyében... Borzasztó, hogy rossz szokásom szerint újraolvastam az egészet, és rájöttem, hogy ez az utolsó blokk az égvilágon semmiről nem szól - leszámítva egyet... Hogy tudniillik mindenkinek mondom, felejtsen el mindent, tűz a szabadba, jól érezni magunkat - tiszta ingyen itt a tavasz.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!