Olvasó

2009.06.13. 02:29

Zerotiltás, völgyvége

Venezuela betiltotta a Coke Zerót.

Boda András

A kormány szerint az üdítőital káros az egészségre, ezért az egészségügyi miniszter kijelentette: A készleteket vissza kell hívni a boltokból, hogy a lakosság egészségét megőrizzük. Így kell ezt csinálni, nem cicázgatni, két marokra fogni a nyomorult multi grabancát, oszt ki vele. Feltételezem azért, simán maradhatott volna a zérós cég portékája, ha egy rövidet, viszont annál lakkbőröndösebbet tárgyalnak a vadul antikapitalista államelnökkel. Hugo Chavez mester - mint talán még emlékszünk, mások mellett Fidel Castro, egyszerű kubai állampolgár szívbéli jó barátja és sajnálatos ajakra huppanása után istápolója - elég jól érzi a szinkópás ritmusokat, már csak az a kérdés, ha ezen a nyomon hajtat tovább, mi is a végpont. A cigaretta és a szeszesital ugyebár egyértelműen egészségtelen; a kóla kétségkívül szintén (bár erről lenne némi különvéleményem, de ezt most megtartom). Nem titok, árt továbbá minden más, amiben cukor van, meg persze amiben liszt, hús, só, fűszer, E betű, vagy vegykezelt zöldség. Ártalmas a túl sok nyomelemet tartalmazó ásványvíz; egészséget rongál még a levegő is, géz/gázmaszkban kell egészségesbiciklizni, különben tuti tüdőbajod lesz; életet ment a sport, de nemritkán, látjuk, halálos az élsport - hadd ne folytassam. Az egész élet színes-nejlonos dobozára rá lehetne írni gyászkeretes, nagy fekete betűkkel a figyelmeztetést: Vigyázat, az élet halált okozhat! És mégis szívjuk, faljuk és habzsoljuk (és ne feledjük, a passzív élet sem kockázatmentes ám) - mert hiába veszélyes, hiába büdös, hiába fizetjük ki rá a gatyánkat is: mégis csodálatos. Alighanem még Venezuelában, még Hugo Chavez uralkodása alatt is...

Igazgató nélkül is megrendezik a Művészetek Völgyét.

Márta István fesztiváligazgató januárban kijelentette, hogy idén tényleg elmarad - mármint a jelek szerint ő, Kapolcsról. Valami azt súgja, ez igazán jót tenne a fesztiválnak. A nyár beköszöntének legbiztosabb jele húsz éve, hogy Márta István napi tíz televízióban mondja el párhuzamosan, miért lehetetlenül el (évről évre) a Művészetek Völgye; aztán előbb-utóbb valaki kapcsol, Schmuck Andi odaszól Kiss Petinek vagy Göndör Pistának, és a végén mégiscsak össze tud jönni (persze csak zsír nélküli zsíroskenyérért, múciuszszcévolás önfeláldozással, már-már nekem megalázó) mind a negyvenezer produkció, hatvanezer helyszínen - igaz, közben jó pár éve egyetlen merő beállt embermassza a komplett Völgy, ahol napi kétszáz métert lehet megtenni, miközben a kívántnál lényegesen szorosabb testi kapcsolatba kerülsz két falunyi sorstárssal; egy közepesen undorító sült kolbász-sör kombó áráért a Mátyás Pincében vacsorázhatna az egész család (és persze hogy ennyit, hiszen százezreket kell kifizetni helypénzre); és mind e közben, ezen a Jabba méretűre hizlalt, két éve kétszázötvenmillióból megcsinált, még oly igényesnek és falusegítősnek szánt Szuperbulin óriáskivetítőkön Márta István dadogja könnyes arccal: ...mert az idén sincs támogatás... Hát nincs, Pista, banyeg: képzeld csak el, az idén megcsinálják a bulit az érintett falvak önkormányzatai és lakói, pár önkéntes, pár koncert. Kis buli lesz, én titkon remélem, szar is. És remélem, jövőre is csak közepes lesz, szendvics a zsebből, szépen oszlik a tömeg, nem éri meg a zsibvásár. Aztán egyszer csak, pár év múlva talán lesz egy egész jó kis Völgy megint, és onnan jöhet két felhőtlenül fasza év. Aztán beindulunk, Return of the Márta and Államitámogatás, és mi megint merülhetünk alá egy kicsit, a Nagy Csődre várva...

Az E.ON figyelmezteti a lakosságot, ne másszanak fel a villanyoszlopokra, és ne érintsék meg a nagyfeszültségű vezetékeket.

Ezt a figyelmeztetést bizonyára valamelyik 1966/4. (29-2444) kormányrendelet teszi kötelezővé - de az is lehet, hogy csak azt mutatja, nagyjából mifajta szellemi magaslatokat feltételez rólunk a kiváló áramszolgáltató, amely szinte naponta képzi a különféle városrészekben lakókat, macskává, amennyiben az sötétben is lát, szöges ellentétben például velem. Valamelyik este azon gondolkodtam, felhívok valakit a házból, tegyen ki az ablakba egy szurokfáklyát - más esélyt nem igazán láttam rá, hogy hazataláljak. Szóval ne másszunk oszlopra, és ha mégis, ne fogjuk meg a madzagot... köszönöm, szerencsére az én esetemben még időben szóltak, pont vasárnap délután készültem oszlopmászni és vezetékfogni, de ha nem igazán szerencsés, majd csinálok valami mást. Mondjuk megiszom a csapból egy slukkra kétezer liter vizet - ha csak a vízművek közleményben nem tiltja meg; kinyitom a gázt, bekapom a cső végét, és felfújom a hasamat, aztán égő gyufával megnézem, tele van-e már; fogat mosok sósavval, hogy még jobban leoldjam a követ; esetleg lelépek a nyolcadik emeleti párkányról, mert úgy emlékszem, a lakásszövetkezet tájékoztatójában egy megveszekedett szót nem olvastam arról, hogy ebből bármi gondom is lehetne. Egy szó, mint száz: köszönöm, kedves E.ON, megmentették az életemet - igaz, egész jól fizetek érte egy életen át...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!