A galvániszap lerakásának esete

Kis híján elszabadult a pokol: bár a szóbanforgó lerakóban több mint harminc éve tárolnak galvániszapot (mintegy kilencezer tonnát), minden probléma nélkül, a Csepelről szállítandó ezerkétszáz tonnányi mennyiséggel kapcsolatban mégis drámaian emelkedő tüdőrák-statisztikákat, sőt: tiltakozó élőláncot emlegettek a többségi képviselők. Végül helyi népszavazást kezdeményeztek - a vizitdíjas népszavazással azonos időpontra...

A helyi népszavazást azonban tavaly februárban megakadályozta a bíróság, mivel ez az ügy nem a közgyűlés hatásköre. A galvániszapot addigra lerakták, dupla műanyag zsákokba csomagolva, betonmedencékbe, méteres földréteggel letakarva, s rendszeresen vizsgálják a talajt, van-e szivárgás? Nincs.

De nemcsak a népszavazás maradt el: a helyi rendezési tervet sem módosították a képviselők, hogy a lerakót ne bővíthessék. A változtatáshoz szükséges pénzről ugyanis nem gondoskodtak.

Tipikus eset: nagy balhé, semmi eredmény. Vagy eleve nem mondtak igazat a többségi képviselők - vagy szánalmasan tehetetlennek bizonyultak.