Le minden paddal!

Ha néhány duhaj fiatal éjjel a lakótömbök udvarain múlatja az időt, az álmatlanságban szenvedők, az örök fülelők, zsörtölődők mozgalmat szerveznek e csoportosulások ellehetetlenítésére. Szedjék fel az ott található padokat és akkor majd nem tudnak hova telepedni a gané suhancok! - születik meg a világmegváltó ötlet, s az elgondolást persze tett követi. Jön a városüzemeltetés padleszerelő kommandója, ők egyébként szoros egységet alkotnak a padtelepítő szekcióval - csak ez utóbbiaknak meglehetősen kevés a munkájuk, mert egyrészt nincs túl sok pénz új ülőalkalmatosságok telepítésére, meg aztán a lakók jelentős része úgyis éhségsztrájkba kezdene, ha netalán ablakaik alá telepítenének egy-egy gyülekezésre alkalmas kültéri berendezési tárgyat, hiszen az - léténél fogva - alkalmas a nyugalom megzavarására, éppen ezért ma már lényegében társadalomellenes cselekedet a padtelepítés. Nem pad kell kérem, szögesdrót! Esetleg villanypásztor, ami feltuningolt formában talán agyon is csapja az óbégató, törvénytelen fiatalokat! Vagy esetleg áramot vezethenének a házak körül található járdákba, és ha csoportosulásnak tűnő formáció kezd kialakulni, akkor egyszerűen megüttetik őket, hogy takarodjanak el onnan! Ha ezt a fajta védekezési módot mindenhol bevezetjük, kiépítjük, akkor előbb-utóbb sikerül még a városból is kiszorítani a deviáns elemeket (e körbe tartozik - többek között - minden gyerek, ifjú és korosabb fiatal). Ha nincs pad, nincs hajléktalan se, ez plusz előny. De ezen az alapon kitilthatnánk a városból az autósokat, felszedhetnénk az utakat, feltörethetnénk az aszfaltot, és akkor a forgalomnak se lenne zaja, ráadásul az állat sofőrökkel sem kellene bajlódni. Sőt! Beszántathatnánk tulajdonképpen az egész várost, ne legyen itt semmi és senki, hogy ne zavarjon semmi senkit. Mert grundot adni a fiataloknak, ahol összegyűlhetnek, ahelyett, hogy - természetesen tökéletesen elítélendő módon - törjenek, zúzzanak, úgysem fog senki. A hajléktalanokkal is az a fő gond, hogy túlzottan szem előtt vannak - ha nem látnánk őket, minket ugyan nem zavarna, hogy léteznek. Hiszen az ő hibájuk minden, isznak, büdösek, undorítóak - soroljuk ítéletként mi, akik tökéletesek, hibátlanok, akik rendpártiak vagyunk. Nem is hiányzik belőlünk semmi...